Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója volt a legutóbbi KecsUP Est vendége, akit Alter Róbert, a KecsUP Hírek lapigazgatója a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapítványi botrányáról, a folyamatban levő Állami Számvevőszéki (ÁSZ) vizsgálatról, és természetesen az ügy kecskeméti vonatkozásairól, a Neumann János Egyetemért Alapítvány (NJEA) „ismeretlen helyen tartózkodó” 127,5 milliárd forintjáról is kérdezett.
Fontos előzmények
Több mint egy évtizedet, egészen 2013-ig kell visszamennünk, ha ezt a nagyon összetett ügyfolyamot meg szeretnénk érteni, vagy legalábbis a lényegi történésekre igyekszünk rátapintani. Ligeti Miklós elmondása szerint ugyanis ebben az évben a devizahitelben elszámolt vagy abban felvett banki adósságoknak a forintra történő átváltásából az MNB könyveiben is kimutatott nyereség keletkezett, így felvetődött ekkor az a kérdés, hogy ezzel a szabadon felhasználható forrással mi történjen, egyáltalán szabadon felhasználható-e.
„Az egész tehát nem Kósa Lajos emlékezetes mondatával – tulajdonképpen a rendszert kiválóan jellemző metaforájával – indult, miszerint elvesztette a közpénz jellegét… Amikor a Transparency International Magyarország az első adatigényléseit elküldte az MNB felé, és a sajtó is elkezdett ezzel foglalkozni, akkor azt a választ fogalmazták meg, hogy a jegybank pénze nem is állami pénz. Tehát azt is tagadták, hogy a jegybank az állam része lenne.”
Mind Bod Péter Ákos, mind Surányi György egykori gyakorló jegybankelnökök hangsúlyozták ekkoriban, hogy a jegybank is az államháztartás része. Hiszen ha veszteséges, akkor az állami költségvetés ki fogja pótolni a hiányt, és ha nyereséges, akkor pedig értelemszerűen be kell fizetnie az államkincstárba. Egyébként ritkán nyereséges, és ez nem is feladata.
Szintén 2013-ban a jegybankra vonatkozó új törvényt alkottak, és a nyereség felhasználását tulajdonosi jogkörből áttették igazgatósági jogkörbe, ami a jegybank elnökét és alelnökeit jelenti. Tehát tulajdonképpen Matolcsy György saját maga szabadon dönthetett arról, hogy mi a sorsa ennek a nyereségnek.
Hol van most a pénz?
„Tudjuk, hogy nem ott van, ahol egyébként lennie kellene, merthogy előbb alapítványba tették, az alapítvány aztán elkezdett ingatlanokba, ingatlan-vállalkozásokba befektetni” – ugrott vissza beszélgetőpartnerünk a jelenbe, aki úgy véli, hogy például a Globe Trade Centre (GTC) fő befektetés biztosan nem ér annyit, amennyit ráköltött az MNB alapítványa, és valószínűleg a svájci Ultima ingatlanos cég is erősen túl van árazva. Ezekben a befektetésekben van most valószínűleg a pénznek a legnagyobb része, de hogy ez ebben a pillanatban mennyit ér, azt nagyon nehéz megmondani.
A jegybank, illetve az alapítvány (most már csak egyetlen Pallas-alapítvány van) azzal üti el ezt a kockázatot, hogy a könyveiben a mai napig beszerzéskori értéken mutatja ki ezeket a pénzösszegeket. Holott egy tőzsdei cégnek az értéke egyáltalán nem azon múlik, hogy mennyiért vásárolták meg.
Ráadásul ha elindul egy komolyabban vehető nyomozás, és elkezdenek lefoglalni üzletrészeket, kérdéses, hogy mi marad annak a részvénytársaságnak az értékéből, amelynek a részvényi többségét egyszer csak a magyar állam elkezdi lefoglalni, vagy végrehajtással elvonni. Így a vagyon a visszaszerezhetősége több mint kétséges.
Mire lett volna használható a pénz?
A „közpénz jelleg elvesztése” körüli vitának a jelentősége abban rejlik, hogy közpénz csak arra költhető, amiről jogszabályi rendelkezés van, míg a magánpénzek felhasználásának logikája pont ellentétes ezzel, tehát bármire lehet használni, amit a törvény nem tilt. „Mi az első pillanattól kezdve azt mondtuk, hogy a Magyar Nemzeti Banknak még a pénzügyi szakemberképzés és a közgazdasági felsőoktatás megújítása érdekében sincs joga alapítványokat létrehozni” – világított rá Ligeti Miklós.
Hiszen valójában közpénzről kell beszélnünk. A jegybanknak az alaptörvényben és a jegybanki törvényben meghatározott alaprendeltetése (a monetáris politikát hajtja végre az árstabilitás kialakítása és fenntartása érdekében) pedig komoly pénzköltéseket jelent, például intervenciók végrehajtását az árstabilitás megőrzése érdekében.
