A KTE nyerte szombaton a lila-fehér rangadót az Újpest ellen, melyet a Kecsup munkatársa is megnézett a Széktói Stadionban. Sok emlékezetes momentuma volt a meccsnek, a kapus Varga Bence több nagy bravúrt bemutatott, és még egy tizenegyest is kifogott, Májer Milán lövésénél talán három centi hiányzott, hogy a forduló gólja legyen, Lukács Dániel visszatérése óta már a harmadik találatát szerezte, az élvonalban debütáló, januárban érkezett Helmich Pál pedig nagyon biztatóan játszott, és győztes meccsen debütálhatott.
(Szokásos) meccs előtti izgalmak: bejutunk-e a kezdő sípszóra?
Szombat 13 órára tenni egy meccset elég barátságtalan lépés, mégis, jó négyezer kecskeméti (és párszáz újpesti) úgy döntött, villámgyorsan elfogyasztja (vagy akár ki is hagyja) az ebédet, csak hogy ott lehessen a Széktói Stadionban.
Jelen sorok írójának 12.35 körül sikerült beállnia a sorba a 4-es kapunál, ahol akkor jó 30-40 méteres sor kígyózott, aki tíz perccel később jött, ennél is messzebbről szurkolhatott – ekkor még csak azért, hogy a kezdő sípszóra eljusson a lelátóig.
Sajnos a belépés a forgókapunál továbbra is igen-igen lassan megy, persze a klub rendszeresen fel is szokta hívni a figyelmet, hogy érdemes időben érkezni – hát ezt tényleg muszáj komolyan venni, ha valaki egy percet sem szeretne elmulasztani a meccsből (a mainál különösen fájó lehetett a későknek, hogy lemaradtak Lukács Dániel korai góljáról). Mindenesetre a KTE szurkolói türelmesen vártak a bejutásra.
„Menjenek bentebb, autók jönnek” – szólt egy férfi rendőr, majd hölgykollégája kicsit udvariasabban is megismételte: „picit hátrébb, legyenek szívesek!” Szép nagy csapat egyenruhás vonult fel az Olimpia utcán, de túl sok dolguk nem akadt.
„Vajon lekapcsoltam az autón a világítást?” – töprengett el hangosan egy szurkoló, de – kockáztatva a meccs után kellemetlen meglepetést – nyilván nem állt már ki a sorból 12.50-kor, amikor már csak jó húsz méter lehetett a kapu, és hallani lehetett, hogy bemutatják a kezdőcsapatokat.
„22-essel Helmich Pál!” – sokan meglepődtek talán a 19 éves, januárban érkezett középpályás szombati debütálásán – mint kiderült, kicsit ő maga is – de a tavasszal remekül teljesítő Zsótér Donát betegsége miatt a vezetőedző Szabó Istvánnak kényszerűségből változtatni kellett az eltervezett kezdőtizenegyen.
Helmich Pál Budapesten született 2004 novemberében, de már 2 éves korában Berlinbe költözött családjával, ott is nőtt fel. Több sportággal is megpróbálkozott fiatalon, végül a labdarúgás mellett tette le a voksát, a Füchse és a Viktoria csapataiban játszott korosztályos szinten – tudhatták meg nemrég a szurkolók a KTE honlapjáról. Tavaly nyáron igazolt először Magyarországra, az ESMTK játékosa lett, ahol 13 tétmérkőzésen 2 gólig jutott ősszel. Január elején már a KTE NB I-es keretével kezdte meg a felkészülést, folyamatosan lehetőséget kapott a törökországi edzőtáborban is az edzőmeccseken. A szakmai stábot végül meg is győzte, és szerződést is kapott – tavaszi szezon negyedik meccsén pedig bemutatkozási lehetőséget.
Lukács: négy meccs, három gól
És csodák csodája, kezdésre csak ott voltunk a helyünkön (a rendezők felgyorsították a beléptetést a jegyek szemrevételes ellenőrzésével), és ismét meggyőződhettünk arról, milyen nagy erősítés volt Lukács Dániel visszaigazolása Diósgyőrből: 3. percben villámgyorsan kiugrott Banó-Szabó Bence passzával, és higgadtan a kapuba lőtt. Az első félórában az Újpestnek nem sok momentuma volt, és a Kecskemét nagyon közel járt a kétgólos előnyhöz: tényleg csak pár centin múlt, hogy Májer Milán csavarása ne a bal felső sarokba vágódjon, de a kapufáról kifelé pattant a lövés. Májer egyébként is nagyon élt az első félidőben, a játékrész vége felé helyet cserélt Banó-Szabóval, és a jobb oldalon is volt jópár ígéretes beindulása.
Amit Karakó Ferenc játékvezető – és Pauljevics – kapott a kecskeméti szurkolóktól a 35. perc tájékán, azt biztos nem tették zsebre. Elsőre úgy tűnt, a hátulról, megkésve érkező, a kecskeméti csatárt felöklelő – és nem igazán a labdára koncentráló – újpesti teljesen megérdemelten kapott pirosat, de aztán következett a VAR-ozás – egyes kiritkusabb nézők szerint a VAR-iálás -, és sárga lett csak a pirosból. Szerencsére Banó-Szabó sérülése sem volt annyira komoly, folytatni tudta a játékot.
A fiatal Helmichen abszolút nem látszott megilletődöttség, bátran, harcosan és jól játszott, igaz, volt pár rossz, elkapkodott passza, de ezt írjuk a lámpaláz számlájára. Mindenesetre látszott, hogy a többiek figyelnek a debütánsra, és igyekeznek lelkileg is támogatni, a csapatkapitány Vágó Levente például többször biztatta, lepacsizott vele.
Az Újpest szurkolói nem sok örömüket lelték a fociban, így jobb híján a Fradit és a Honvédot szidták, vagy amikor a két kecskeméti oldal felelgetett egymásnak – Hajrá!-ra Kecskemét! -, a fővárosiak igyekeztek őket túlkiabálni. Mindenesetre az biztos, az első félidőben jobb teljesítményt nyújtottak, mint Mészöly Géza csapata. A kecskemétieket viszont taps kísérte az öltözőbe.
Varga Bence lehúzta a rolót
A második félidőben aztán már más képet mutatott a játék, az Újpest cseréivel feljavult, és egyre veszélyesebbé vált. Óriási esélyük kínálkozott a gólszerzésre, hiszen Zeke Márió kezezése miatt büntetőt ítélt a játékvezető – a hazai szurkolók által egyértelműen jogtalanul, hiszen „hova tehette volna a kezét Márió?” -, de Varga Bence óriási bravúrral lábbal beleért Mörschel lövésébe, onnan a lécre pattant a labda, majd a hazaiak szerencséjére Varga kezébe hullott. De még ezenkívül is volt a KTE kapusának több nagy védése, az 1:0 megtartásában ekkor már döntő szerepe volt, az Újpest egyértelműen uralta a játékot, a KTE-nek nem jutott sok ereje támadások vezetésére. Közben a nagy tapsot kapó Helmich helyére bejött a Haladástól szintén télen érkezett Derekas Zoltán, ő már pár percre beállt a Diósgyőr ellen is, de a Széktói Stadionban ő is most mutatkozott be.
Izgulhatott a hazai publikum, de csak véget ért 95. perc is, és meglett Vágóék kilencedik győzelme is az idényben, következhetett a jól megérdemelt ünneplés, mert ez ismét értékes diadal volt.
A KTE-nek most ötvenszázalékos a mérleg, a 9 győzelem mellett 3 döntetlen és 9 vereség van, a gólkülönbség pedig éppen 0, és elérte a harminc pontot. Szabó István a meccs utáni sajtótájékoztatón elmondta, a lehetőségeikhez mérten ezt egy-két fordulóval későbbre, március közepére tervezte, de nyilván nagyon örül, hogy már most sikerült. A múlt szezonban már 35 ponttal is bent lehetett maradni az NB I-ben, ehhez a mennyiséghez már most nagyon közel van a Kecskemét, azaz talán nem kell annyira hátra tekintgetni, bátrabban célba lehet venni a tabella első felét-harmadát, főleg a tavaszi lendületes kezdést figyelembe véve.
Következik február 24-én a Zalaegerszeg, idegenben.
