Január 23-án lesz egy éve, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Kollégiuma kigyulladt, nem kímélve a Ráday Gyűjtemény és a Ráday Levéltár anyagait sem. Most Kecskemétről érkezett a riasztás: egy elrepedt távhővezeték okozott károkat szerdán a Ráday Múzeumban. Dr. Fogarasi Zsuzsa, a múzeum igazgatója válaszolt a magyarmuzeumok.hu kérdéseire.
Mi történt pontosan a kecskeméti Ráday Múzeumban?
A Ráday Múzeum 2015-ben, TIOP-pályázat segítségével több mint 100 millió forintért alakította ki az Ókollégium épületének pincéjében látványraktárát.
Január 8-án hajnalban erről a területről érkezett tűzjelzés. A tűzjelzőnk indult be, s jelzett a tűzoltóknak, ők meg nekem. Természetesen bennem és a beérkező kollégákban is a Ráday Gyűjteményt egy évvel ezelőtt ért tragikus tűz, az általa okozott károk emléke rémlett fel. Ám, szerencsések voltunk. Szerencse, hogy valójában nem tűz volt, mert a helyszínen kiderült, hogy forró víz ömlik, hatalmas gőzfelhővel – s ez a másik szerencsés mozzanat: a hőt és a gőzt – füstnek érzékelte a tűzjelző rendszer, s beindult. Ez, ha hideg víz, nem hajnali 5-kor, hanem csak délelőtt 10 óra után, a nyitáskor vesszük észre a vizet (lett volna akár méteres is, így csak 5-15 cm volt, mert a bezáródó tűzzáró ajtók „rekeszelték” a termeket.). A forró víz a helyi távfűtés eltört csövéből származott, ami 6-8 méterre az épülettől tört el – nyilván már jóval korábban – majd a távfűtést betápláló vezeték mellett tört utat magának a falban.
Mekkora a kár? Melyek a legfájdalmasabb veszteségek?
Ebben is a gondviselés segített bennünket. A földön ugyanis nem volt sok minden, az is szükségből. Az ásványgyűjtemény könyvei dobozokban, amelyek az újabb pincerész felújítása miatt kerültek oda, néhány kerámiás-porcelános doboz, amelyek a Ráday Gyűjteményből, Budapestről érkeztek deponálásra hozzánk. A könyvek nagyobb része kiszárítható, néhány azonban nem. A kerámiadobozok szétáztak, néhány kerámia is megsérült, nem a víz miatt, hanem a szükséges intézkedések következtében.
Károsodott még a tárlók, bútorok lábazata.
A legnagyobb gond a textilekkel volt (épp a textilraktárunkat érte a legnagyobb terhelés), mert azokat ugyan nem érte el a víz, ám a gőz átitatta őket. Hengereken tárolt egyházi textilekről van szó, amelyeket állványon helyeztünk el. Átszellőztetésük, szárításuk, esetenként tisztításuk szükséges. Így tegnap mindent szétteregettünk a múzeumban, nem lévén szárítóhelyiségünk, ahová tudtuk: kiállítótermekbe, irodákba.
Hogyan próbálják a károkat csökkenteni?
Még a vízbetörés napján, hajnalban megkezdődött a kármentés, mikor a távfűtő el tudta zárni a törött vezetéket. A vízporszívóval, majd lapáttal, felmosó ruhával szedtük a vizet. A mozdítható dolgokat felhordtuk. Három páramentesítőnk mellé egy nagy teljesítményű ipari készüléket béreltünk. Mára visszaállt a helyiségekben az ideális páratartalom. A textileket szárítjuk. Ma reggel megtörtént a biztosító kárfelmérése.
A látogatók miként fogják érzékelni mindezt?
A látogatók nem tudnak jönni hozzánk januárban, hiszen kiállításaink a „textilszárítás” miatt nem látogathatók. Reményünk szerint február 1-től már mindent szépnek és rendezettnek látnak majd a hozzánk érkezők.
Végezetül szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a munkáját, segítségét a Kecskeméti Tűzoltóság illetékeseinek, a Kecskeméti Református Egyházközség vezetésének – végül és nem utolsó sorban a Ráday Múzeum minden munkatársának.