Mintegy négyszázméteres szexfolyosót alakítanak ki a Kiskunsági Nemzeti Parkban a bugaci (rákosi) viperák számára, hogy az egyre kisebb területre visszaszoruló, egymástól elzárt populációk szaporodhassanak egymással.
„A magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb faja a rákosi vipera, mindössze 700-1000 példány él nálunk a természetben. A faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke nem kevés: 1 millió forint” – írja a Turista magazin. A faj mérges kígyó ugyan, de marása nem halálos, méhcsípéshez hasonlítják, amivel azért orvoshoz kell fordulni.
A rákosi viperáknak, amely az európai Vipera ursinii alfaja, a kaput leginkább az tette be az elmúlt évszázadok alatt, hogy nem tudnak repülni, és a szárazföldön is bajosabban közlekednek, ha nem megfelelőek a körülmények, mint a lábakkal rendelkező jószágok, így élőhelyet sem tudnak olyan egyszerűen váltani: az egymástól egyre jobban elszeparálódó viperakolóniák túlélési esélyei pedig eleve kisebbek.
A nemzeti park oldala bőségesen értekezik arról, milyen rémes lehetett egy bugaci vipera élete azóta, hogy az Alföldön egyre intenzívebb lett a mezőgazdaság: a mocsarak lecsapolása, a legelők és az őshonos ligetes erdők eltűnése, majd a nagy kaszálók megjelenése a kihalás szélére sodorta a viperákat. Csak egy példa a megpróbáltatásokból:
„… Egyre nagyobb teret nyert a belterjes állattartás, ezzel együtt megnőtt az igény a kaszálókra, illetve a bálázott takarmányra. A kaszálók intenzív művelésével párhuzamosan egyre szélesebb körben terjedt el az úgynevezett Kemper kasza. Ez a kasza típus amellett, hogy nagyon alacsony fűtarlót (2-5 cm) hagy vissza, le is darálja az ott tartózkodó madarakat, hüllőket és rovarokat, tovább rontva ezzel a vipera túlélési esélyeit.”
A nemzeti park ezért két, egymástól elzárt élőhelyet kötött össze, és remélik, ahogy kialakul az új, a viperáknak is megfelelő közlekedési folyosó, a Tolvajos és a bugaci Nagypuszta viperakolóniái szaporodási célból is átlátogathatnak egymáshoz. Egy ilyen viperáknak való szexfolyósó a tervasztalon így néz ki:
A piros vonalakkal körbevett erdősáv az, ami a viperák átkelését a két rét között ellehetetlenítette: az idegenhonos akácos, és a helyi lőtér miatt a föld szennyezettsége akadályozta meg a viperarandikat. Ám idén télen az erdőt kivágták, őshonos fajokat telepítenek a helyére, a valamikori lőtér területét pedig mentesítették.
