Ha azt mondom, a szecessziós paloták alföldi városa, lesz akinek Szabadka ugrik be, másnak Szeged, sokaknak pedig Kecskemét. Mindegyiknek megvan a sajátos íze, és mindnek van valamilyen adottsága, amiben egyedülálló. Természetes volt, hogy a Mi vidékünk túrái során – Csongrád megyei kalandozásukhoz hasonlóan – Bács-Kiskun megye székhelyén is felkeressük ezeket az épületeket. Az Index összeállítása.
A szépséges kecskeméti főtér
Kecskemét főteréről, vagyis főtereinek láncolatáról (Szabadság, Kálvin, Kossuth, Széchenyi, Katona József terek) már esett szó korábban is. Ha valakit érdekel alaposabban, annak érdemes elolvasnia a Táj-kert blog idevágó posztját. A város szecessziós palotáinak többsége is itt található, de az azt megelőző, és az azt követő korból is számtalan szép épület áll itt. A korábbi évszázadokat a templomok idézik fel, köztük a középkori elemeket őrző Szent Miklós talán a legizgalmasabb. Furcsa módon öregebb az Öregtemplomnál is, mely viszont a vidék legnagyobb temploma. A reformátusokét azt teszi izgalmassá, hogy a még a török hódoltság alatt épült (komoly lobbizás kellett hozzá!) gótikus és reneszánsz elemekkel, aztán persze kötelező barokk átépítéssel. Ám a legismertebb szakrális épület a városban az egykori zsinagóga.
Megdöbbentő méretű épület még ma is, pláne az lehetett a parasztházakkal teli, 19. századi mezőváros közepén. Érdekes, hogy ez a romantikus-mór stílusú – tehát nem szecessziós – templom ma mennyire belesimul a szecessziós épületek sorába, aminek az az oka, hogy a néhány évtizeddel később hódító stílus – kiváltképp a magyaros irányzata – sokat merített a keleti motívumkincsből.
A főtér épületeinél azért muszáj megemlíteni a huszadik század második felében készült alkotásokat is. Képregényes oszlopai miatt már írtak a modern rendelőintézetről, mely egy sarokra áll innen, és a sajnos lebontásra váró, gyönyörű, virágablakos Kerényi-házról is. De a tér meghatározó – sokak megdöbbenésére védelemre javasolt – épülete az Aranyhomok Szálló is, amit Janáky István tervezett 1962-ben.
Városháza (1894)
A magyar szecesszió megteremtői, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján épült a kecskeméti városháza, akárcsak a szegedi. Ennek ellenére ez sem valódi szecessziós épület. Igaz, jelentősen elmozdultak már a tervezők a barokkos kötöttségtől, és a magyar népművészetet gyúrták egybe a középkori formákkal, megbolondítva némi keleti ízzel, az épület azonban sok tekintetben még az előző korszakhoz, a historizmushoz tartozik.
Ottjártukkor javában zajlott a ház felújítása, de így legalább remekül lehetett tanulmányozni a tető szerkezetét, hogyan is kerülnek helyükre a díszes cserepek. A ház valódi nevezetessége jóval később készült el: Kodály születésének századik évfordulóján, 1982-ben helyezték el a homlokzaton a híres harangjátékot. Most az sem működik, de a felújítás után várhatóan ismét rendszeresen felcsendülnek majd rajta a Háry Jánosban felhasznált népdalok, valamint a Kecskemét is kiállítja kezdetű, réges-régi katonanóta dallamai.
Cifrapalota (1902)
Ennek a háznak a nevét minden gyermek ismeri, hiszen az egyik leghíresebb magyar gyermekdalban szerepel. Még a zöld ablakok is stimmelnek (bár eredetileg azok is több színnel voltak díszítve). Jó kérdés persze, hogy van-e köze az éneknek a házhoz. Érdekes módon épp Kecskemét híres szülötte, Kodály Zoltán gyűjtötte azt, de több száz kilométerre innen, Csíkban, Kászonjakabfalván.
Nem nagyon valószínű, hogy az akkor még csak tíz éve álló alföldi kaszinó ilyen gyorsan népdalt ihletett volna a székelyeknél. Hihetőbb, hogy egy másik „cifrapalotáról” lehet szó, mert sokfelé hívta így a népnyelv a díszes szecessziós házakat. Mindenesetre ez a leghíresebb mind közül és joggal.
A Márkus Géza tervezte épületet díszítését mindenki megcsodálja, nem kell hozzá nagyon gyakorlott szem, olyan szép és olyan magától értetődő. Eredetileg a földszintjén üzletek, az első szintjén a már említett kereskedelmi kaszinó, feljebb lakások voltak. Az utóbbi két funkciót külön lépcsőház szolgálta ki. Ma képtár működik a házban.