Idén újra nekünk ajánlhatod fel az adód 1 százalékát!

5 éves lesz a KecsUP március 28-án! 5 éve nyújtunk tá­jé­ko­zó­dá­si pontot a hétköznapokban. Célunk nemcsak füg­get­len­nek lenni, de a leghitelesebb, legmegbízhatóbb és leg­ma­ga­sabb minőségű újságot készíteni a városban. Egy olyan szabad és gondosan szerkesztett platformot, amit minden város megirigyelne.

2023. óta nekünk is felajánlhatod adód 1%-át. Ne hagyd az államkasszában ezt a pénzt, rendelkezz róla, hogy a vidéki média kapja meg!

Áramlat Alapítvány adószáma: 19235743-1-03

Ezerkilencszázötvenhat népe

- Advertisement -

-vélemény-

Egyre inkább hajlok rá, hogy Ezerkilencszázötvenhat anomália volt. Persze csalóka dolog a patópálos jelenünk nyomasztó valóságát a múltra is kiterjeszteni, még akkor is, ha amúgy a magyarság elmúlt egy évszázadában nehéz – talán lehetetlen is – a sikertörténeteket meglelni: a forradalmat vérbe fojtották, a rendszerváltozást már mi magunk rontottuk el, egyebekben pedig Horthy és Rákosi, no meg Kádár, címeres nemzetrontók, sosem építők.

Kiállni magáért – ma már legalábbis biztosan – nem e nemzet sajátja. Kiállni magáért szívvel-lélekkel, rendszerszintű problémajelzéssel, állhatatosan és teljes erővel. Az államszocializmus összeomlásakor „… azt hittük, hogy jobb lesz, ha nincs vér, fájdalom”, és kint voltunk az utcákon. A taxisblokád idején kint voltunk az utcákon. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után is kint voltunk az utcákon.
Mikor voltunk még kint az utcákon? A netadó árnyékában? Dicső tettünket büszkén emlegetni fogja az utókor…

Miközben megannyi őszödi beszéd történik velünk nap mint nap. Oktatás, egészségügy, vasút… szinte minden összeomlott, amiért az államot tartjuk. Az államhatalom magával foglalkozik, a saját jólétével, illetve az ideológiai hülyítéssel, a féligazságokra és az egyértelmű hazugságokra alapozott, tehát nem létező valóság megkonstruálásával, amelyek segítségével hatalomban maradhat. No meg a jogállam mára egészen pusztító leépítésével, így az elnyomáshoz nem kellenek muszka tankok, ezúttal nem importtermék a basáskodás.

Fotó: Fortepan / Fortepan/Album079

Morális vállalhatatlanságunk szembeötlő mivolta persze kétségtelenül annyira kényelmetlen,  hogy mások esetleges hiányosságait extrém módon felnagyítva hunyjunk szemet felette, ám ezzel csak még vállalhatatlanabbá tesszük. Tengelyt akasztunk a svédekkel, kioktatjuk demokráciából az amerikaiakat, visítozunk a németek bevándorláspolitikáján, és ami talán a leggaládabb, a megtámadott ukránokkal szemben a putyini birodalomnak kurizálunk.

A Litvániába ellátogató fociultrák ukrán zászló elleni egészpályás letámadásának bátor akciója, aztán néhány orosz oligarcha nevének szankciós listáról történő eltávolítása, vagy épp az Ukrajnának szánt uniós pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos zsaroláspolitika mind olyan hősies nemzeti cselekedet, amit a jövő történelemkönyveiben szégyenkezve fogunk olvasni. Ez még akkor is igaz, ha a magyar nemzetiséggel kapcsolatos kérdésekhez szomszédaink az utóbbi néhány évtizedben olykor vérforraló intézkedésekkel és tettekkel, igazságtalan módon, és kifejezetten ártó szándékkal közelítettek.

Csakhogy most, ezekben a hónapokban-években egy nép, egy nemzet közvetlen háborúban a függetlenségéért, a létéért küzd, ami számunkra épp a mi Ezerkilencszázötvenhatunk idejéből ismerős érzés kellene legyen. Ha valamikor, hát most tényleg nincs helye a relativizálásnak, a kárpátaljai magyarokat ért valós sérelmek felhánytorgatásának.
Nem mellesleg ezeknek a honfitársainknak a háború után is azokkal az ukránokkal kell együtt élniük, akik nacionalizmus-gyomorsavát pont az ilyen sértettségből fakadó indulatokkal lehet felingerelni. Már ha ott maradnak, de nem nagyon maradnak ott, hiszen a kárpátaljai magyarok népességszáma már a háború előtt ijesztően alacsonyra zsugorodott.

Nagy Imre egykori miniszterelnök / Fotó: Fortepan / Fortepan/Album023

Ugyanakkor ez a dacos-durcás magatartás nem önmagában létező, csupán illeszkedik a konteóhajlamra rájátszó, és a konteógyártást szinte egyetlen létező kommunikációjává tevő kormánynarratíva egészébe. Szerintük – mert talán nem csak kreálják, de maguk is elhiszik – már a narancsos forradalmat sem, a Majdan téri felkelést pláne nem belső feszültség szülte, hanem külső erők generálták, az USA nagyhatalmi ténykedése, amiből persze levezethető a putyini háború legitimációja is.

A látszólag racionális alapú gondolatsorral csupán egy baj van: teljes mértékben mellőzi, figyelmen kívül hagyja a tényszerűséget, az alátámasztott összefüggéseket, magát a valóságot.
Ahogyan a konteók bármelyike egyébként ezzel a fundamentális betegséggel küzd.

Túl azon, hogy morális értelemben elképesztően alávaló viselkedés bárki nemzeti forradalmát megkérdőjelezni, illetve egy-egy nemzetet magatehetetlen bábnak bélyegezni, tagadhatatlan, hogy nagyhatalmi mozgások, birodalmi logikák léteznek, és befolyásolják a történelmi folyamatokat. Ezeknek a bemérése lendülhet át aztán az összeesküvés-elméletek ingoványos világába, egyfajta politikai ezotériába, a komolyanvehetetlenségbe. Umberto Eco egészen biztosan csóválná, de talán csóválta is a fejét, hogy manapság mekkora ennek a keletje, mert tényleg erre iszik a vendég.

Ami már csak azért is hajmeresztő, mert ha a birodalmi logika működésére kritikus szemmel nézünk, akkor Putyin Oroszországa láttán minimum fel kellene az asztalt borítanunk, hiszen ő ezt a nagyhatalmi-birodalmi gondolkodást a szovjet időket feltámasztva, és a maga natúr elvetemültségében valósítja meg. Hogy nem marja ki a szemünket a novicsok?

Fotó: pixabay (RGY23)

Ezerkilencszázötvenhat évfordulójához közeledve a magyar politikai élet teljhatalmú ura kvázi suttyomban ezzel a Putyinnal parolázott, neki szalutált, a külügyminisztere előtt hajlongott. Szóhasználatában – „katonai művelet” – idomult a kremli elvárásokhoz, belesimult az orosz propaganda féknyúz-kontextusába, konteóuniverzumába. A nyilvánosság előtt – és biztosak lehetünk benne, hogy a színfalak mögött ugyanúgy – egy szóval sem sérelmezte a forradalomban résztvevőket lefasisztázó orosz történelemkönyvi megfogalmazást, valójában történelemhamisítást.
Inkább kényelmesen helyet foglalt Putyin ölében, ahol megveregették a vállát, megsimogatták a fejét. Annak a Putyinnak az ölében, és annak a Putyinnak a keze, aki embereket öl.

Ezerkilencszázötvenhat népe ettől a miniszterelnöktől egész biztosan megundorodna, elfordulna tőle. De vajon él-e Ezerkilencszázötvenhat népe, vagy Ezerkilencszázötvenhat csak anomália volt?

Barna Imre írása

_______________________________________________________________________

A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.

Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.

- Advertisement -
Exit mobile version