A Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán szerzett diplomát 1963-ban. 1964-től 1984-ig a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat tervezője, főépítésze, 1984-től 1987-ig a Váti irodavezetője volt. 1987-től 1995-ig a BME lakóépület-tervezési tanszékének docense, majd tanszékvezető tanáraként dolgozott. Az Építészmérnöki Kar Mestertestületének elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja, az Építőművészeti Doktori Iskola vezetője volt. A történelmi és az alföldi népi építészet megbecsülésén alapuló és a hely szellemét tükröző új épület- és építészeti környezetterveket készített. Színpadi játéktereket és díszleteket is tervezett. A posztgraduális mesterképzési program vezetője, a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Szakmai tevékenységéért számos elismerést kapott: Ybl Miklós-díj (1975), Sir Robert Matthew diploma – építészeti Oscar-díj (1985), Kritikusok díja (1985), Az év díszlettervezője (1986), Kossuth-díj (1992), az Amerikai Építészeti Intézet nagydíja (1992), Kada Elek-díj (2007). 2016 márciusában hunyt el – írja a Hírös Naptár.
Első nagyszabású munkája Kecskemét belvárosának rehabilitációja volt a hatvanas évek végén. Nevéhez fűződik a kecskeméti főtéren álló és a mai Kéttemplomközbe nyúló bazársor elbontása, illetve a Kodály Intézet kialakítása a volt ferences kolostorépületben. Munkájának köszönhető, hogy megtartva az épület eredeti arculatát Tudomány és Technika háza működött a volt zsinagógában. Ő mentette meg a „Szalagház” mögötti Bánó házat, amely napjainkban a Magyar Naiv Művészetek Múzeuma otthona. Jelentős eredményeként tekinthető a Széchenyi és az aradi vértanúk tiszteletére kialakított park, valamint a Nemzetközi Kerámia Stúdió, a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely és a Kecskeméti Rajzfilmstúdió is.
„Kecskeméten, ebben az alföldi homoksivatagból kinőtt, a Nyugat és Kelet ütközőpontjában a történelem során sokat szenvedett és pusztított, de mindig újraszülető városban tanultam meg még a hatvanas években – jó évtizeddel megelőzve a nagyvilág hetvenes évekbeli rehabilitációs gyakorlatát –: úgy kell építenünk, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt. Ne bontsunk feleslegesen! A városra jellemző, de rosszul használt – ezért pusztuló – épületeinknek, környezetünknek keressünk új, korszerű tartalmat. Viszont az újat a hely kultúrájának ismeretében korszerűen építsük meg! Ezt a módszert és modellt nevezem organikus, akupunktúrás városépítészetnek. Ezen az úton indultam el a hatvanas években, és ezt az utat járom ma is.” (Források: *Katona József Könyvtár *Napút, 2008)
Nevével mostanság a Kodály Intézet könyvtárépülete miatt kialakult vita kapcsán találkozhattak olvasóink. A cikkeket itt találják a témában.
