Nagyarányú iratpusztulás tanúja a kecskeméti levéltár a levéltárosok, helytörténészek és a lokálpatrióták legnagyobb bánatára. Tatár, török, rác és szovjet katonák, a tűzvészek sorozata – és egy volt helyettes rendőrfőkapitány – is jócskán megtizedelte a város irattárának értékes anyagát. Impozáns helyen, a Cifrapalota Pávás termében gyűltek össze a megye levéltárosai október 10-én, ahol a Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár múltjáról és jelenéről rendeztek konferenciát.
A kecskeméti iratpusztulás történetéről szóló érdekes előadásában Hlbocsányi Norbert főlevéltáros elmondta, hogy többször is súlyos emberi pusztítás érte a város múltját őrző levéltárat. Különösen nagy károkat okoztak a város irataiban a tatárok kétszer (1241-ben és 1599-ben), a törökök a mohácsi csata után és a rácok (szerb) 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején, amikor lángba borították a települést. A török korból nemcsak azért maradt fenn kevés irat, mert elégtek, hanem mert 1697-ben ismeretlen helyre szállították a városházán ládákban tárolt iratok egy részét. Rendezett iratkezelésről ekkor még nem beszélhetünk; kezdetét a levéltárosok 1708-tól datálják.
Nem kerülték el Kecskemétet a tűzesetek és tűzvészek sem, szinte minden emberöltőre jutott a 18. században és a 19. század első negyedében. A tűzi szerencsétlenségekben számos dokumentum vált hamuvá vagy pörkölődött meg.
Nem kímélte az iratokkal telt levéltárat egy volt nyugalmazott helyettes rendőrfőkapitány sem. Füvessy Imre 1924. április 1-től 1931. április 30-ig a polgármester utasítására a városi levéltár selejtezési munkáját végezte. Hlbocsányi Norbert a „selejtezés bajnokaként” emlegette az egykori rendőrt, aki igen élénk életet élt közéleti és társadalmi téren. Legemlékezetesebb ügye egy párbaj során történt; 1886-ban kis híján megölte jogakadémiai tanárát, Horváth Ádám országgyűlési képviselőt, mire Füvessyt büntetésül hathavi államfogházra ítélték.
Füvessy Imre selejtezésének áldozatául esett mintegy 23 ezer iratcsomó, ami 200-250 folyóméter dokumentumnak felel meg. Ekkor semmisült meg a kecskeméti konzervgyár, a gépgyár és vasöntöde (későbbi zománcművek), a mai iparkamara elődjének az iratanyaga és számos tervrajz. A selejtezés fontos a levéltárak életében, de csak szakszerűen lehet elvégezni – hívta fel a figyelmet a főlevéltáros.
Erősen nyomot hagytak a levéltár állományában a 20. századi katasztrófák is. A polgármester utasítására 1943-ban a légitámadások elől a közeli Szentkirályra szállítottak számos iratot. A front elvonulását követően azonban nyomuk veszett, amiből egyesek arra következtetnek, hogy a városi dokumentumok talán egyszer még előkerülhetnek a nyugati vagy az oroszországi levéltárakban. A háborús dúlásban így is nagy mennyiségben vesztek oda akták, hivatalos irományok, tanácsi jegyzőkönyvek, éves zárszámadások, újságok, török kori oklevelek. 1956-ban az épületet belövés érte, majd szovjet katonák dúlták fel ékszerek, értékes tárgyak, élelem után kutatva. Szerencsére nagyobb kár nem érte az okmányokat; bár megsérültek, de nem pusztultak el.
Mi mással zárhatta volna előadását Hlbocsányi Norbert, mint azzal: csak remélni lehet, hogy hasonló iratpusztulás nem lesz többé Kecskeméten.
