Képregények, mozgófilmek, parkokat behálózó legendák Kecskemét közterein

0
Hirdetés

Kecskemétnek nincsen egyetlen, a városra jellemző nagy szimbolikus szobra vagy emlékműve, mint mondjuk Tatabányának vagy Szombathelynek. Van viszont rengeteg kiemelkedő alkotás szerte a városban, egyik jobb, mint a másik. Szóval, ahogy azt a Mi Vidékünk más állomásainál is szoktuk, itt is összeszedtünk pár izgalmasat.

A Kecskeméti Rajzfilmstúdió az ország egyik legismertebb filmes alkotóműhelye, a hazai rajzfilmgyártás aranykorában világszerte ismertté vált a szakmában. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy meglássuk a hatását a köztéri művekben is. Már csak azért sem, mert például a stúdió szomszédságában Kő Boldizsár mesekertje a mászható szobrokkal kifejezetten az egyik sikersorozatukat, a Magyar népmeséket idézi meg.

Azonban nem ez volt az első ilyen tematikára épülő, fából készült szoborjátszótér a városban. A képek alapján nagyon izgalmas lehetett Nagy Kristóf 1977-ben felállított Csodaszarvas című, gigantikus mászóplasztikája is. Hasonlóan ötvözte a játékot a művészettel, mint mondjuk Gyulavári Pál várpalotai Kőmacskája, vagy Balás Eszter Kígyója Nagykanizsán. Sajnos fából készült, ami bizony odafigyelést és rendszeres karbantartást igényel, kiváltképp, ha folyton használják. Szóval ma már hiába keresnénk, sajnos elpusztult.

Hirdetés

A rajzfilmgyártást azonban ennél direktebben idézi meg Balanyi Károly Tulipános praxinoszkópja, ami egy egészen csodálatos dolog. Már az is lenyűgöző, hogy a grafikus és zománcművész alkotását négy éve adták át, és ma is tökéletes, működő állapotban van az Aranyhomok mögötti buszpályaudvaron. Pedig látszólag nagyon kényes anyagokból készült, többek közt üvegből és zománcból. Ráadásul forgó szerkezetről van szó, aminek ki kell állnia az idő próbáját. De úgy tűnik, ez állja.

Az ilyen animációkat a legtöbb gyerek szereti, én is odavoltam értük. Ha jól emlékszem, a Mezőgazdasági Múzeumban lehetett tanulmányozni a ló mozgását egy hasonló szerkezeten. Bár az alighanem zoetróp volt, ahol réseken nézünk be a mozgó hengerbe. A praxinoszkópnál a tengelyre helyezett tükörlapok szaggatják meg a látványt, és alakítják mozgóképpé. A Tulipános praxinoszkópon a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban a készült fázisrajzokból alakul ki a lovas mozgása, az ötletgazda itt is Mikulás Ferenc volt, akárcsak a Magyar népmesék kertjénél.

Bár a híres rajzfilmstúdiót csak 1971-ben alapították, az animáció kezdetei jóval korábbra nyúlnak vissza Kecskeméten. A köztéri alkotásokban is hamarabb jelent meg a mese. Például a megyei SZTK épületének oszlopain. Ez a remek, ma már műemléki védelmet élvező ház Schall József, Winkler Oszkár és Hegedűs Béla tervei nyomán készült el 1950-re, az úgynevezett Cserepes helyén. Ez utóbbi hivatalos neve Arany sas fogadó volt, de ez volt az első cseréppel fedett ház a városban, innen a becenév. Később kórházzá alakították, ezért épült fel épp itt a modern rendelőintézet a háború után.

Az új SZTK-ra alighanem ferde szemmel néztek az elvtársak, hiszen a modern stílus, amit képviselt, addigra már épp kegyvesztetté vált: mindenkinek a Szovjetunióból ránk erőltetett szocreált kellett volna követnie. Ennek ellenére persze azért eldicsekedtek vele a Filmhíradóban.

Dodzsemező juhászok. Somogyi Árpád pásztorairól már sajnos letörték az "áramszedőket"

Nem messze onnan a Mosónő kutat érdemes felkeresni. Marton László amúgy is szereti az erotikus témákat, de ez az 1979-ben készült meztelen nőalak, aki széttárt lábakkal dolgozik, alighanem sok lakótelepi kamasz álmában megjelenhetett. Főleg, hogy akkoriban még a szökőkút is üzemelt, meglehetősen szokatlan irányban lövellve a vizet.

Aki teheti, annak érdemes bekukkantani az egy sarokra levő iskolába is, ahol 1978-ban egy elképesztően szép, muranói üvegből készült hatalmas mozaikot helyeztek el az aulában. Nem csak az élénk színek és a népművészeti motívumok miatt érdekes, hanem mert az egyik alak szemmel láthatóan egy elektromos gitáron játszik. Óvári László tényleg az akkori ifjúságot ábrázolta, ha már egyszer ez az alkotás címe. Ottjártunkkor sajnos nem igazán lehetett fotózni: a berendezési tárgyaktól, na meg a hús-vér ifjúságtól.

A végére hagytam az egyik kedvencemet, amelybe teljesen véletlenül botlottunk bele. Átpörgetve ugyanis több száz szobor adatlapját egyszerűen átsiklottunk felette: úgy tűnt, csak egy lovasszobor a sok között. Pedig Kiss István és Rácz Zoltán Hunyadi-emlékműve egyáltalán nem az! Már az sem lehetett szokványos, hogy a nyolcvanas években egy négy és fél méter magas páncélos lovagot állítsanak fel. De itt még ennél is többről van szó, egy hatalmas csatamezőről. Ennek a közepén, egy dombon ül lován Hunyadi János. Egyik kezében buzogány, a másikban pajzs, Európa térképével, hiszen ő fékezte meg a törökök előrenyomulását a kontinensen.

Kiss István és Rácz Zoltán Hunyadi-emlékműve. Mikor megvolt a terv, felmerült, hogy túl nagyszabású lett: inkább vigyék beljebb a központba. A helyiek azonban annyira tiltakoztak, hogy végül ott állították fel, ahol eredetileg is tervezték

Alatta facölöpök meredeznek. Ezek hivatalosan a palánkvárat stilizálják, de ugyanúgy lehetnének a hazát védő magyar sereg katonái is. Előttük végig a fűben az ellenség szétdobált pajzsai, kitört kocsikerék, elgurult turbánok.

Hatalmas, egész parkon végigvonuló kompozícióról van szó. Mégis. Ahogy mondjuk a bolygórendszer, ez sem tolakodik elénk. Inkább

OLYAN EZ IS, MINT EGY MESEJÁTSZÓTÉR. A TURBÁNOK KÖZÖTT KISGYEREKEK SZALADGÁLTAK MIKOR OTT JÁRTUNK, A PAJZSOKON KAMASZOK ÜCSÖRÖGTEK – ÉPP MOST JÖTTEK KI (VAGY LÓGTAK) A SZEMBEN LEVŐ ISKOLÁBÓL.

Hangulatos, varázslatos kompozíció ez, akárcsak a város számos más köztéri alkotása. Úgy tűnik, hogy aki szeretne kicsit elmerülni a mesék és legendák világában, az a kecskeméti utcákon bóklászva könnyen megteheti.

Index

Vannak ügyek, amelyek csak akkor lesznek köztudottak, ha mi megírjuk ezeket.
Kérjük, támogassa munkánkat! A szabad sajtót.


1000 Ft5000 Ft10000 Ft


500 Ft1000 Ft3000 Ft