Az őrölt fűszerpaprika hiába a magyar gasztronómia egyik legmeghatározóbb eleme, hiába hungarikum a szegedi és a kalocsai fajta, az ágazat nem éli épp virágkorát Magyarországon, a piacra pedig csak úgy ömlik az olcsó import áru. Okvátovity Dórát, a többgenerációs családi vállalkozásként működő Fajszi Paprika Manufaktúra ügyvezető igazgatóját kérdezte a HelloVidék többek között arról, milyen helyzetben vannak a még talpon maradt termelők.
Honnan indult a Fajszi Paprika Manufaktúra története?
-Így igaz, már negyedik generációs családi vállalkozás vagyunk. A dédnagymamánknak volt először paprikája, még bőven a szocializmus idején. Először még csak otthon, a kertben, egy párszáz négyszögöles területen folyt a termesztés, a paprikát ő maga dolgozta fel, és kezdetben a környékbeli piacokon kereskedett. A téesz-világ szétesésével, a rendszerváltás után már komolyabban lehetett vele foglalkozni. A dédnagymama saját portáján elkezdett üzletét átvették a nagyszüleim, akik már egy nagyobb, fél-egyhektáros területen gazdálkodhattak. A staféta ezután fokozatosan a szüleimhez került, akik már kiskereskedőként is tevékenykedtek. Idővel egyre több megkeresés futott be hozzánk vidéki és fővárosi éttermektől, hentesektől, az országos lefedettség kiépítése pedig már jobbára a párommal közös feladatunk volt. Korábban egyébként főként a nyerspaprika-értékesítésre helyeztük a hangsúlyt, nagyjából két éve döntöttünk úgy, hogy változtatunk az arculaton, és díszcsomagolású prémium fűszerpaprika-őrleményeinkkel, a csemege Vikicával és a csípős Hesztiával jelenünk meg a piacon. Sőt, hamarosan a Halászlé Paprikánk mellett galagonyán füstölt paprika és paprikamagolaj is elérhető lesz.
A magyar fűszerpaprika-termesztés az elmúlt évtizedekben alaposan visszaesett, csökkent a termőterülete is, ami arra utal, hogy nincs túl jó helyzetben az ágazat.
-Nyilván ennek több oka is van. Egyrészt az, hogy nagy benne a rizikó. Mi abból a szempontból mindenképp könnyebb helyzetben vagyunk , hogy apukám közel negyven éve ezzel foglalkozik, akinek viszont nincs stabil szakmai háttere, gyakorlati tudása, annál sajnos benne van a pakliban a rendkívül alacsony termésátlag, így pedig nemhogy bevétele nem lesz, de még mínuszba is kerül. A nyerspaprika ára is nagyon alacsony, évek, évtizedek alatt alatt alig emelkedett. Kényes, idő- és munkaigényes növény, az időjárásnak is nagyon ki van szolgáltatva, és bizony ha egy család éves bevétele múlik rajta, egyáltalán nem mindegy, hogy egy fagy elviszi-e az egészet vagy sem. Az eső mennyiségével egyébként nincs feltétlenül baj (már ha esik egyáltalán), de amikor negyedóra alatt zúdul le annyi, amennyinek másfél hónap alatt kellett volna, az nagy károkat okozhat. És
ma már az is abszolút lehetséges, hogy míg a föld egyik végében jégeső hull, addig a másikban már süt a nap.
A paprikatermesztés a támogatásokat tekintve is el van hanyagolva a mezőgazdasági ágazatok között, emiatt sem feltétlenül éri meg foglalkozni vele. Ami még komoly probléma, az az öntözés. A talaj remek minőségű és szerkezetű, tápanyagdús, de sok helyen az öntözést nem lehet vagy legalábbis nagyon nehéz megoldani. A szükséges összegeket egy egyszerű kisgazdálkodó nem tudja kitermelni még évek alatt sem, nemhogy még be is fektessen a gépekbe, a szivattyúkba, a kútfúrásba. Emellett a vízhasználati díj is meglehetősen magas. A környékünkön rengeteg gazda paprikázott, más növényekkel, gabonafélékkel lényegében csak a vetésforgó miatt foglalkoztak. Mindenkitől azt hallom, hogy nagyon szeretett vele dolgozni, de egyszerűen annyira sok benne a buktató, hogy már nem merik bevállalni.
