Zöldi Imrével, földimmel, már nagyon régóta szerettem volna beszélgetni, hisz sűrűn látom viseletben Szabadszállás utcáin. Ellátogattam otthonába a megbeszélt időben. Hamarjában elő is kerültek az ereklyék. Büszkén mutatja a CD-t, melynek címe: Kunok hazája. A filmet Karácsony Sándor rendezte. A filmbemutatón, Karcagon Zöldi Imre is részt vett. Sokáig tapsoltak – emlékszik vissza könnyes szemmel. Aztán megnyugtat: „Örömkönnyek!” – mondja, majd hozza a következő relikviákat. Bekeretezett fénykép az asztalon, a képen a rendező, Zöldi Imre és a rendező felesége.
Hogyan is kezdődött minden?
A 70-es években kezdte el gyűjteni a magyar paraszti élet tárgyait. Volt, hogy szemétbe dobva talált értékes dolgokat. Előhoz pillanatokat alatt rengeteg tárgyat, és már mondja is a történetüket. Minden tárgyhoz kötődik egy-egy emlék. Vállfára akasztva a hétköznapi mellény, félpityke gomb rajta.
Majd mutatja a rajta lévő ünneplőt is, tornyos pitykegomb. Rengeteget ér. Közben elmondja könyv íródik a mellényekről is. Aztán elmeséli, hogy sokan kérdezik, mennyi pénzt is kap ezért, hogy viseletben jelenik meg a rendezvényeken. Akkor szokta mondani:
„Jó szavakat kapni, engem kifizettek jó szóval!”
Beljebb tessékel, s egy régi szekrényt nyit ki, abban lapul a suba. Erről jut eszébe, hogy ő azért is hordja a viseletét, mert: „Ha szekrényben van, nem látja senki, vinni kell, menni kell!”.
Majd azt sorolja, hogy mennyi helyen járt már, mennyi helyre hívják, ahol örök barátságok köttetnek. Aztán felkerekedünk pár fotó erejéig, sajnos a Dörmögő házba nem jutunk be, de itt jó néhány képet készítünk.
Útközben meséli Imre bácsi, hogy neki Péntek gamósbotja van, ugyanis a környékbeli emberek gamósbotjait (pásztorbot) Péntek János készítette anno Kiskőrösön.
A beszélgetésünk alatt azt is megtudom, hogy a kiskunságiak botjának feje nem rézből készült, és ők úgy támaszkodnak rajta, hogy a feje lent van. „Miért csúfolnám meg a régiek szokását?” – teszi fel a kérdést, és már támaszkodik is tovább a botján. A mellényzsebéből egy Doxa óra kandikál ki. Ahol megjelenik, kattognak a fényképezőgépek.
Valljuk meg, valóban nagyon szép ez a viselet. Fontosnak tartottam felkeresni Zöldi Imrét, mert lassan tényleg kuriózum lesz a magyar népviselet. Pedig igazán szép, mint ahogy szép a magyar néptánc, népdalaink is szépek, és anyanyelvünk is csodálatos. Mivel veszendőben vannak múltbéli dolgaink, így mindenki fontos szerepet tölt be, aki őrzi hagyományainkat. A szabadszállási embereké Zöldi Imre. Örömmel tölt el, hogy közreadhattam gondolatait, szavait. Legyen ez is örökségünk része!
Vidéki Eszter tudósítása Szabadszállásról
