„Két kecskeméti sráccal elvállaltam egy fotósösztöndíjat, a Fémmunkás nevezetű cégnél. Ez szintén egy döbbenetes tapasztalat volt. Egy éven keresztül bármikor bemehettünk a céghez, bármikor fényképezhettünk és ennek semmilyen korlátja nem volt. Az ottani figurákból összeállt egy külön könyv – megjegyzem ez sem jelenhetett meg. A végén még rendeztünk belőle egy kiállítást is, az ottani ebédlőben csináltunk egy kartonlabirintust. Elképesztő volt a hatás és a visszacsatolás is, minden tekintetben abszolút életre szóló élmény volt. Többek között ott készült a borítón látható fotó a svájci sapkás munkásemberről, aki éppen rágyújt.”
– mesélte Hegedűs György fotós, a LézerSzínház volt vezetője, a hazai koncertjegy-ipar elindítója. 1968 óta fotózik, egy koncertfotóval kezdődött minden, majd a hetvenes-nyolcvanas években számos emblematikus lemezborítóval – Illés, Omega, Edda – ért a csúcsra. A színes karrierútjáról a Fotórecorder készített interjút, amiben elmesélte azt is hogyan került a kecskeméti Fémmunkás munkása az Edda Művek első, 1980-ban megjelent lemezborítójára. Ezen az albumon hallható a Minden sarkon álltam már és az Elhagyom a várost című dalok is.
Hegedűs György és társai által készült fotók a kecskeméti gyárban azért volt más, mert „persze készültek ilyen képek ezrével, az MTI mindig kijárt, fotózta az ipar fejlődését meg mindent, de az mintha egy másik bolygó lett volna. Végül is nekünk lett igazunk, mert ez a bolygó a valódi. Csak ezt nem merték megmutatni. Nem akarták megmutatni. Ebből alakult ki, hogy az Eddával lett közös pont, lett közös hangulat.”
Hogy miként élték meg a munkások azt, hogy ők maguk a modellek, arról így nyilatkoztak 1979-ben a kecskeméti munkások.
