2021-ben kötött megállapodás szerint a legfontosabb ukrán útvonalat kiváltotta a déli, Szerbia felől érkező vezeték. Jelentősen nőtt azoknak a vezetékeknek is a forgalma, amelyek nem (vagy legalábbis nem kizárólag) orosz gázt juttatnak el az országba. Egyértelmű, hogy megindult a beszerzési források bővítése, az orosz gáz legalább részleges kiváltása.
Magyarországon jelentős szállítási kapacitások épültek ki – Szlovénia kivételével már minden szomszédos országgal van vezetékes kapcsolat -, ezek nagy része az energiaválság előtt nem volt kihasználva. 2019 és 2021 között a beérkező gáz körülbelül 70 százaléka az ukrajnai vezetéken érkezett, többnyire közvetlenül, valamikor Szlovákia érintésével. A maradék egyharmad szinte teljes egészében Ausztriából. Bár ez utóbbi elvileg nyugati gáz is lehetett volna, jellemzően az osztrák vezetéken is orosz molekula jött.
A kormányzati narratíva erre épül, miszerint az orosz gáznak itthon nincs alternatívája. Azonban ez az állítás megkérdőjelezhető. 2022 előtt nem használták ki az egyéb – nem orosz eredetű energiahordozó eljuttatására is alkalmas – útvonalakat, ugyanis ezeken is lehet nagy mennyiségben gázt behozni. Tavaly ez nyilvánvalóvá is vált, hogy tudunk Oroszországon kívül máshonnan is importálni.
Jelentős változás történt 2021 őszén, ugyanis ekkor lépett életbe az oroszokkal kötött új hosszútávú megállapodás, amelyben a magyar fél vállalta, hogy a jövőben nem Ukrajna irányából, hanem Szerbián keresztül vásárol a Gazpromtól. Az ukránok ezzel elestek a gáz szállításáért kapott tranzitdíjtól, akkor komoly vita is kerekedett a magyar és az ukrán kormány között.
Azonban a szerb útvonal nem váltotta ki teljesen a korábban Ukrajnán keresztül érkező behozatalt. Az utóbbi részesedése 70 százalék volt az előző években, tavaly az összes behozatalnak csak a 44 százaléka jött Szerbia irányából. Hasonló esetekben a korábbi években az osztrák, vagy a szlovák útvonal lépett be nagyobb mennyiséggel. Ezúttal azonban nem elsősorban ez történt.
Az Ausztria felől befutó vezeték jelentős részben – szintén orosz gázt biztosító – részesedése nőtt a behozatalban, mennyiségben azonban 2022-ben sem szállítottak több gázt Magyarországra. A hagyományos útvonalak helyére így részben olyanok léptek, amelyek korábban nem voltak kihasználva.
A román és az osztrák szállításokról nem könnyű megmondani, hogy milyen arányban tartalmaznak orosz gázt, de az áramlási irányokból egyértelmű, hogy tavaly több energiahordozó érkezett Oroszországon kívülről, mint a korábbi években. A teljes import nagyjából 10-15 százaléka lehet az a mennyiség, amit 2022-ben sikerült orosz forrásról másra cserélni. Ez nem azt jelenti, hogy a behozatal 85-90 százaléka továbbra is orosz eredetű, hiszen korábban is vásároltunk egyéb forrásból földgázt.
Ausztria, Románia, Horvátország és Szlovákia felől éves szinten több, mint 13 milliárd köbméter gázt lehetne behozni az országba, 30 százalékkal többet, mint Magyarország teljes éves igénye. Ezekből az irányokból elvileg kivétel nélkül jöhetne nem orosz eredetű földgáz. A kérdés az lehet, hogy a magyar határig hogyan jut el az energiahordozó északi, déli, vagy nyugati irányból.
Itt lehetnek szűk keresztmetszetek, amelyek megnehezítik az ellátást. Egyrészt azonban jellemzően ezeken az útvonalakon sem voltak kihasználva tavaly a szállítási kapacitások, másrészt 2022-ben rohamtempóban indult meg ezeknek a szűk keresztmetszeteknek a felszámolása. Mindez azt jelzi, hogy teljesen reális esély lenne az orosz gáz kiváltására, vagy legalább a beszerzési források érdemi diverzifikálására. Kérdés, hogy politikai, üzleti szándék van-e rá.
via G7
