Igaz, hogy idénre véget ért a farsangi szezon, de fánkot sütni sosem késő, és jövőre is lesz farsang!
A farsang kapcsán kapásból eszünkbe jut néhány kulcsszó: jelmez, fánk, télbúcsúztató, karnevál, téltemető-tavaszváró. De valójában mit és hogyan ünneplünk Magyarországon, és hogyan teszik ezt ott, ahol “igazi” tél híján nem tudják elkergetni a hideget? Az ikonikus magyar farsangi fánk mellett kóstoljuk meg a tenerifei karnevál elmaradhatatlan édességét is – receptek a cikkben!
A farsang története
A tél vége és a tavasz közeledte már az ókorban is jelentős ünnepnek számított, amit akkor is jelmezekbe és maszkokba bújva ünnepeltek meg. Ezek a bulik azonban annyira jól sikerültek, hogy a dorbézolók túlságosan elragadtatták magukat, és leginkább valami atrocitásba fulladt az egész, így egy időre el is tűnt egész Európában a farsang, és csak a középkorban hódított újra.
A magyar farsang
A farsang csúcspontja a karnevál, ami magyarul annyit tesz, a „farsang farka”. A régi magyar népszokások mára már kissé megkoptak, így nem jellemző például az, hogy a párválasztást vagy a szerelmesek esküvőjét erre az időszakra tervezik. Leányfonók sincsenek már, ahol a lányok ilyenkor játékokkal szórakoztatták egymást, és már nem a legények szervezik a bálokat, melyekre az egész falu népe készült.
Ma már inkább a gyerekek öltenek magukra jelmezeket, megtalálhatók közöttük a klasszikusak – királylány, lovag vagy a cica -, de sokszor a gyerkőcök hihetetlen újdonságokkal is elő tudnak állni, és például egy híres YouTuber, vagy épp egy anime figura jelmezét kérik.
A régiek azt tartották, hogy minél többet eszünk a farsangi időszakban, annál jobb lesz a termés. Ma már azért igyekszünk más módokon hatni a mezőgazdasági termelésre, ám az ikonikus farsangi fánkot semmiképp se hagyjuk ki. Ha esetleg valaki babonás, akkor azért készítsen fánkot, hogy a szél el ne vigye a tetőt, vagy lányként jelezheti ezzel a kiszemelt fiúnak, hogy tetszik neki. Aki pedig nem hisz a babonában, süssön fánkot azért, mert finom! Egy kis titok: ha egy kicsi rumot is adunk a tésztához, könnyebb tésztát kapunk, és nem fogja az olajat sem magába szívni.
Hozzávalók:
A tésztához
-
-
- 50 dkg liszt
- 5 dkg cukor
- 5 dkg vaj
- 3 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 2 db tojássárgája
- 1 csipet só
- + kis rum
-
A tetejére
-
-
- porcukor
- lekvár
-
Elkészítés:
Langyosítsd meg a tejet, adj hozzá egy evőkanál cukrot, és morzsold bele az élesztőt. Várd meg, míg felfut, tehát jól megemelkedik. A lisztet szitáld egy tálba, add hozzá a megkelt élesztőt, a sót, a maradék cukrot és tejet, a puha vajat, majd a tojássárgákat is. Dagassz rugalmas tésztát, takard le, és keleszd egy órán át.
Ha a tészta a kétszeresére nő, borítsd enyhén lisztezett felületre, és nyújtsd ki ujjnyi vastagságúra. Tetszőleges méretű pogácsaszaggatóval, esetleg pohárral szúrd ki. Bő, forró olajban, közepes lángon, fedő alatt süsd a fánkokat. Amikor az egyik felük aranybarna, fordítsd meg, és fedő nélkül süsd meg a másik oldalukat is. Szedd ki az olajból, majd csepegtesd le papírtörlőn. Tálaláskor szórd meg porcukorral, és kínálj hozzá lekvárt.
A világ második legnagyobb karneválja
A karneválról leginkább a riói jut eszünkbe, és kétségtelenül az a világ legnagyobb bulija. A második legextrább eseményt viszont kevesen említik – ahogy az általában lenni szokott a dobogó második helyezettjével. Hadd kapjon most egy kis csillogást a Santa Cruz de Tenerifében tartott karnevál!
A fergeteges, egész szigetet lázba hozó program már január közepén elkezdődik, és egy teljes hónapig tart. A hangos, vidám, színes, lüktető latin zenével átitatott nyitógálán karneválkirálynőt választanak, a hatalmas felvonuláson pedig a brazil minta alapján csillogó flitteres, tollas jelmezcsodák ragadják meg a helyiek és a turisták figyelmét egyaránt. A felvonulás napja olyannyira fontos szerepet kap Tenerifén, hogy munkaszüneti napnak nyilvánították, így tényleg a teljes sziget együtt élheti át a fantasztikus hangulatot.
A karnevál egyik legjellegzetesebb és legsajátosabb szertartása egy fura temetés, melynek során egy gyászmenetet parodizálva elhamvasztanak egy szardíniát, majd zárásként tűzijátékot rendeznek. A szokás eredete a XVIII. századba nyúlik vissza, amikor is – a legenda szerint – III. Károly uralma alatt egy rakomány romlott szardínia érkezett Madridba. Ez éppen hamvazószerdán történt, a szardíniákat ugyanis egy, a király által szervezett farsangzáró ünnepségen szolgálták volna fel. Amikor a szerencsétlenség az uralkodó tudomására jutott, elrendelte, hogy temessék el a bűzös árut, és az eseményen az ünnepi hangulatban összegyűlt tömeg is részt vett. Ettől fogva a temetés évről-évre megismétlődött és hagyománnyá vált.
Ne feledkezzünk meg a tenerifei karnevál legjellemzőbb ételéről se: mézes palacsinta fahéjsziruppal. Érdemes kipróbálni, nem túl bonyolult, de annál különlegesebb édesség!
Hozzávalók:
-
-
- 6 tojás
- 500 g cukor
- 400 g liszt
- 1 citrom héja
- Fél liter tej
- 100 ml ánizs
- 3 nagy evőkanál méz
- Olivaolaj
- 1 fahéjrúd
-
Elkészítés:
Válaszd szét a tojásfehérjét a sárgájától. A tojásfehérjét habverővel habosra verjük, és amikor már kezd csúcsosodni, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a többi hozzávalót. Először a cukrot, majd a sárgáját, a lisztet, az ánizst, a tejet és végül a citromhéjat. A tésztát pihentetjük. Közben felforrósítjuk az olajat a serpenyőben. Amikor a serpenyő felforrósodott, egy merőkanállal önts kis adagokat a tésztából. Fordítsd meg őket, amíg mindkét oldaluk aranybarna nem lesz.
A mézet felmelegítjük a mikrohullámú sütőben, és a fahéjrúddal együtt egy serpenyőbe öntjük, hogy megpuhuljon.
Keverjük össze a mézet egy csepp olívaolajjal, és öntsük a szirupot a palacsinta tetejére. Ízlés szerint díszítjük!
