„Tájékoztatom Önöket, hogy 4-5 darabban kb. 9 cm hosszúságú fehér krétám van. Azt hiszem, ez kevés lesz a hét hátralévő órarendi és tehetséggondozó óráira” – kezdi Labancz István, a Bányai Júlia Gimnázium tanára a Facebook posztját.
Az iskola ugyan kap krétát a tankerülettől, azonban a tanár állítása szerint azok alkalmatlanok a tanításra, „mert törik és karcolja, tönkreteszi a táblát”. Ezért a szülőkhöz és nagyszülőkhöz fordul, hogy a problémát tüneti kezelésként meg lehetne oldani úgy, hogy valaki az iskola portájára bead egy doboz jó minőségű táblakrétát a tanár nevére.
Azt nem látja követendő és jó példának, hogy a saját pénzén szerezze be a krétát úgy, ahogy egy tanártársa teszi, mint ahogy írja „én ezt elvi okokból nem teszem meg”. Ezek után hozzáteszi, hogy a kérés miatt nem neki kellene szégyenkeznie.
Én csak dolgozni szeretnék, s talán ez még nem szégyen ebben a furcsa társadalmi szerződések által működő országban.
Az országgyűlési képviselőt sem szeretné munka nélkül hagyni, illetve emlékeztetni is akarja az esküjére, amiben a mandátumát a „magyar nemzet javára” kellene fordítania. Bíztatja a szülőket és nagyszülőket, hogy forduljanak a képviselőhöz, merjék elmondani az igényüket és érdeküket, hogy
GYERMEKÜK / UNOKÁJUK MINDEN TEHETSÉGE KIBONTAKOZHASSON EGY JÓ OKTATÁSI RENDSZERBEN.
A posztban Labancz ajánl is egy papír-írószer boltot, ahol beszerezhető a jó minőségű kréta, ezzel is megkönnyítve a megszólítottak dolgát. Posztját így zárja:
