Megközelítőleg 1 millió fényévre található a legtávolabbi objektum, amely nagyjából félúton van a Föld és az Androméda-galaxis között. Ezek a csillagok úgynevezett RR Lyrae típusúak, az objektumok fényereje a Földről nézve változik, rendszeresen kivilágosodnak, majd elhalványulnak. Az ilyen csillagok jellemzően ősiek.
Ennek a folyamatnak a segítségével ki tudják számítani, milyen távol vannak, és a friss eredmények alapján a peremen lévő objektumok nagyjából félúton helyezkednek el a Föld és galaktikus szomszédunk, az Androméda-galaxis között.
Raja GuhaThakurta, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem munkatársa elmondta, hogy „ez a tanulmány újradefiniálja, mi képezi galaxisunk külső határait”. Hozzátette, a Tejútrendszer és az Androméda olyan hatalmas, hogy alig van tér a két galaxis között.
A Tejútrendszer központi eleme egy vékony, spirális korong, amely megközelítőleg 100 ezer fényév átmérőjű. Naprendszerünk az egyik erre kapcsolódó karban található. A korongot külső és belső haló veszi körbe, ezekben fekszenek a galaxis legősibb csillagai.
Korábbi tanulmányok a külső haló szélét 1 millió fényévnyire helyezték el a Tejútrendszer középpontjától, az új vizsgálat alapján a határ széle valamivel távolabb, körülbelül 1,04 millió fényévnyire van a galaxis közepétől. Az eredmények megerősítik a haló méretére vonatkozó elméleti becsléseket.