Egy 7. században a mai Kunszállás-Fülöpjakab környékén élt avar família 45 tagjáról készült többgenerációs családfa, ékszerek, fegyverek, edények, a betegségek és csatározások nyomait máig megőrző emberi koponyák, csontok, valamint arcrekonstrukciók, nagyméretű fotók, illusztrációk – rengeteg érdekességet kínál a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeinek elmúlt évtizedes munkáját, a Bács-Kiskunban végzett feltárásokat összegző látványos kiállítás a Cifrapalotában. „Egy eltűnt nép nyomában” – ez a november 8-án, pénteken megnyílt és egészen 2025 decemberéig látható tárlat címe, amelyet jó szívvel tudunk ajánlani mindenkinek, akit csak kicsit is érdekel, hogyan éltek közel másfél évezreddel ezelőtt, a 6-9. század között a Duna-Tisza közén az avarok, milyenek lehettek a hétköznapjaik.
Kik is voltak az avarok?
Kezdjük egy kis „gyorstalpalóval”” hogy kikről is szól a Cifrapalotában nyílt kiállítás! Az avarok eredete Belső-Ázsiában, a mai Mongólia területén kereshető, Európában az i.sz. 6. században jelentek meg, vélhetően a türkök elől menekülve. 558-ban már jártak követeik a konstantinápolyi császári udvarban. A korabeli leírás szerint „hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva”, egyéb viseletükben a hunokra emlékeztették a bizánciakat. A Kárpát-medencébe 568-ban „érkeztek meg”, megdöntve a germán népcsoportok közé tartozó gepidák és langobárdok királyságainak uralmát.
Az Avar Kaganátus (a kagán volt a fejedelmük) első hatvan évét a Bizánccal folytatott háborúk és békék határozták meg. A 7. század során a folyóvölgyek és utak mentén fokozatosan benépesítették a gyéren lakott vidékeket is. A Kárpát-medencébe való bejövetelükkor még nomád gazdálkodást és zsákmányszerző hadjáratokat folytattak, idővel ezt az életmódot felváltották a letelepedett, hosszú életű faluközösségek. Nagy Károly frank császár hódító háborúi az avarokat sem kímélték, a 9. század elejére elvesztették politikai jelentőségüket, nem sokkal később kulturális identitásukat is.
Kincslelet Kunbábonynál
1972-ben Kunszentmiklós-Kunbábony határában egy 7. századi sírlelet látott napvilágot, H. Tóth Elvira és Horváth Attila régészeknek köszönhetően – máig ez a leggazdagabb ismert avar kori temetkezés. A sírba helyezett számos aranyból készült tárgy – például ékszerek, fegyverek, Bizáncból érkezett ajándékok, rangjelző tárgyak – arra utal, hogy az itt nyugvó idős férfi egykor az Avar Birodalom fontos személyisége, talán maga a kagán, azaz a fejedelem volt. A 60-70 esztendős korában elhunyt férfi bal szemére valószínűleg vak volt, szemürege súlyos, hegyes tárgytól származó sérülésről tanúskodik, amit azonban a gondos ápolásnak köszönhetően túlélt.
A Cifrapalota első emeletén található kunbábonyi állandó kiállítás leletanyagából a „kagán” koponyájával találkozhatnak először az új, időszaki kiállításra érkező látogatók. Egy arcrekonstrukció révén pedig jobban el is lehet képzelni, hogyan nézhetett ki az avar birodalom egyik – ha nem a legfőbb – vezetője.
Kunszállástól Hajósig, Kiskőröstől Mélykútig, és persze Kecskemét
Az elmúlt bő egy évtizedben több mint egy tucat helyszínen folytattak ásatásokat a Kecskeméti Katona József Múzeum régészei Bács-Kiskun megyében – igazából ezek összegzése és az avarokhoz köthető leletanyag, az új kutatási eredmények bemutatása a mostani kiállítás apropója és célja, megkoronázva a terepen folytatott aprólékos munkát.
Jellemzően egykori temetők területén zajlottak a feltárások és az itteni sírokban talált tárgyak alapján tudtak következtetéseket levonni az avarok korabeli életéről, de bemutatják a Mercedes-gyár építése során napvilágot látott településrendszert is, amely az eddigi legnagyobb méretű a feltárt avar kori települések között. Egy légifotó tanúskodik is a kiállításon arról, milyen óriási területről van szó.
Maga a leletanyaga nem emelkedik ki a más településen találtakhoz képest, viszont kiterjedése, összetettsége miatt nagy újdonság, amiatt joggal nevezhető településkomplexumnak – mondta el a KecsUP-nak Wilhelm Gábor, a Katona József Múzeum osztályvezető régésze, a kiállítás egyik kurátora.
A szakemberek a kecskeméti ásatáson például feltártak egy 174 síros sírmezőt is. A téglalap alakú sírgödrökben általában cölöpökre helyezett faszerkezeten nyugodtak a holttestek. Leginkább vascsat és vaskés volt a csontvázak mellett, ami arra utal, hogy az itt élő avarok nem voltak kiemelkedően gazdagok. Kisebb, 50-60 fős közösségek éltek szorosan együtt, ezeket mai szóhasználattal tanyacsoportoknak lehetne nevezni. Alapvetően állattartással foglalkoztak, de a földművelés is jelen volt életükben.
Régészeti ünnepnap a Cifrapalotában
Wilhelm Gábor kiemelte azt is, hogy a kiállítás nagy hangsúlyt helyez a leletek alapján végzett antropológiai és a genetikai kutatásokra is. Ezek rávilágítottak, hogy az avarok nemcsak ázsiai jegyeket mutattak, hanem nagyon sokan közülük europid vonásokat – ez abból a szempontból nem meglepő, hogy vándorlásuk és hódításaik során több népcsoportot magukba olvasztottak.
A Cifrapalota földszintjét elfoglaló kiállítás kurátorai Hajdrik Gabriella, Rácz Zsófia és Wilhelm Gábor voltak, de az ötlet megszületésétől egészen a berendezésig közel harminc szakember keze munkáját dicséri.
A megnyitón dr. Rosta Szabolcs, a Katona József Múzeum igazgatója mondott köszöntőt, megnyitóbeszédet Gaál József alpolgármester, míg szakmai megnyitót dr. Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.
Mi a megnyitó előtt, még a berendezés során bejárhattuk a kiállítást, és tanúsíthatjuk, nagyon sok részletben és tárgy tanulmányozásában el lehet merülni, kezdve a fülbevalóktól a sírok térképén át egészen a koponyákon, csontokon látható elváltozásokig. Kiemelendő az is, hogy a kiállítás a fiatalabb korosztályokat is meg tudja szólítani, például falra szerelt fonalakból a gyerekek készíthetnek avar mintára hajfonatot/copfot, azaz varkocsot, de a sok kép, illusztráció, enteriőr is teljesen emészthetővé teszi a tudományos témát. Egy padlóra helyezett óriásfotó révén például az is megtudja, milyen egy ásatás, aki még soha nem látott ilyet.
Csak pár példát emelünk ki mutatóba, miért is érdemes megnézni a kiállítást.
A kunszállási avar nagycsalád
A kunszállási-fülöpjakabi feltáráson egy 7. századi temető 63 sírját találták meg a szakemberek. A csontok genetikai vizsgálata alapján egy többgenerációs családfát is sikerült felrajzolni, rajta 45 személlyel, akik tehát egymással szorosabb rokonsági kapcsolatban voltak. Családi tragédiákra is fény derül a tábla alapján: egy 20-25 éves anyát és egy-két éves korában elhunyt gyermekét egy közös sírban találták meg, négy egymáshoz közeli sírban pedig négy testvért – három lányt és egy fiút – temettek el, akik mind hét éves koruk előtt haltak meg.
A mindennapi élet kihívásai
Csontok, koponyák sérüléseivel, elváltozásaival illusztrálják, milyen hatással volt az avarok életmódja testükre. Életük során gyakran végeztek jelentős fizikai megerőltetéssel járó munkát, már fiatalabb korukban is megjelentek a manapság inkább az idősekre jellemző gerincbántalmak, gerincsérvek, ízületi betegségek. Számos lovaglásból eredő csonttörést is be tudtak azonosítani a szakemberek. A fertőző betegségek, így például a lepra és a tuberkulózis hatása is megmutatkozik egyes holttestek maradványain. Egy, a kelebiai temetőből előkerült 40-45 éves férfi homlokcsontjának közepén pedig egy feltehetően kard által okozott halálos csapás nyoma figyelhető meg (a vágás szöge alapján még azt is meg tudták állapítani, hogy a támadó szemből támadt, bal kezével fogta a fegyvert és sújtott le áldozatára).
Hogyan történik az arcrekonstrukció?
Egy húszas évei elején elhunyt fiatal avar nő koponyája kiváló állapotban megőrződött, fogazata szinte hibátlan, és dominánsan europid jegyeket mutat. Gábor Emese arcrekonstruktőr három különböző módszerrel, 50 különböző helyzetű, a koponyán megtalálható mérési pont alapján készítette el az arcrekonstrukciót, a koponya izomrétegeit és a lágyszöveteket anatómiai pontossággal újraépítve.
Egy rekonstruált gyilkosság
2021 elején az M44-es út építéséhez kapcsolódóan végeztek megelőző feltárást Szentkirály határában. Elő is került egy avar kori település – szénizotópos kormeghatározással az i. sz. 660-780 közöttire datálható -, és itt egy földbe mélyített melléképületben két férfi csontvázát találták. Kitekert pozícióban, egymáson helyezkedtek el, ez egyértelműen jelzi, hogy az elhunytakat az épületbe dobták és mindketten erőszakos halált haltak. Az egyik végzetét a bal oldali lapockánál behatoló, a csigolyába fúródó vaskés okozta, ami szó szerint felnyársalta áldozatát és gerincét átfúrva benne is maradt az elhunyt testében. A régészek valószínűsítik, hogy egy közösségen belüli viszályról lehetett szó, és a konfliktus borzalma mély nyomot hagyott a közösség életében, ezért nem került ez a két halott hagyományos sírba, hanem egy nem használt épületbe.
Az „Egy eltűnt nép nyomában” című kiállítás 2025. december 14. között tekinthető meg a múzeum nyitvatartási idejében a Cifrapalotában.
(a cikk megírásához felhasználtuk a kiállítás tábláinak ismertető szövegét is)
