– véleménycikk –
Tényekkel nem vitatkozunk. A Fidesz megnyerte Kecskeméten az önkormányzati választást. Ők adják a polgármestert és a testületi többséget is. Ugyanakkor az is tény – amellyel szintén nehéz lenne vitatkozni -, hogy a szövetségbe tömörült ellenzék jelentősen megerősödőtt Kecskeméten. Mondhatni felhelyezte magát a politikai palettára. Ugyanebben az időben a Fidesz pedig vesztett erejéből, vesztett képviselőiből. És ami talán a legjobban fáj nekik: elbukták a 2/3-ot a közgyűlésben. Ez azt jelenti, hogy minőségi változás történt az ellenzéki politikában. A lehetőségek tárháza bővült számukra. Sportnyelven ezt az eredményt hívják győzelemmel felérő vereségnek.
Érezhető volt egy-két héttel a választás napja előtt a Fidesz-KDNP kommunikációjában is a változás. Persze előtte is, amikor csak tehették, kampányoltak, de nem saját erőből. Azt hihették, hogy elég lesz az önkormányzati médiában és az önkormányzati reklámokkal kitömött, de elvileg üzleti alapon működő sajtóban az a fölény, amit éveken keresztül tetten lehetett érni. Azt gondolták, hogy ha ugyanezekben a sajtóorgánumokban az ellenzék továbbra is, még csak a minimálisan elvárható nyilvánosságot sem kapja meg, akkor nyert ügyük van ismét. Azt remélték, hogy a megannyi bejelentés, átadás, sajtótájékoztató, az uniós pénzekből létrehozott Hi-Kecskemét programsorozaton való tetszelgés elegendő lesz elnyerni most is a választók bizalmát. Fotelből nézhetik a kampányt, és várhatják az eredményt az odakészített pezsgők társaságában. Aztán jött az utolsó kb. két hét és bedurvultak. Jöttek a gyalázkodó cikkek, a lejáratásra megkomponált írások, és a baráti sajtó besegítése a hangoskodásban. Hangnemet váltottak. Ekkor eszmélhettek, hogy baj lehet.
Eközben persze az önkormányzati televízió véleményműsorában adásról adásra igyekeztek ekézni és nevetségessé tenni az összefogást. Gúnyos mosolyok, öntelt arcok és győzelemittas kuncogások jellemezték ezeket a műsorokat. Már ekkor elültették a magját a Lejer Zoltán nem is kecskeméti, és nem is ismeri a várost hazugságnak. Aztán nem sokkal a döntő nap előtt átvette ezt a retorikát maga a polgármester is egy lakosági fórumon. Miközben Lejer Zoltán 16 éve itt lakik családjával és itt dolgozik a városban.
A hajrában elgurult a gyógyszer
Néhány nappal a választások előtt, a Fidesz kecskeméti szervezetének honlapján egy írásban továbbvitték ezt a szálat, de ráerősítettek azzal, hogy Lejer Zoltán egy „ismeretlen idegen”, „egy stróman”, aki „nem tud rámutatni arra a házra a városban, ahol nevelkedett és a felmenőinek, rokonainak sem tudja megmutatni egyetlen ingatlanát sem. Ugyanis nem idevalósi, csak idevezénylődött, mint szerződéses katona és ha már erre járt, akkor kötött egy jól jövedelmező politikai szövetséget, amely akárcsak a honvédségnél, újabb öt évre megélhetést biztosít majd neki és a szocialista, valamint DK-s cimboráinak. „
Egy stróman, akit baleknak szerződtettek, és akivel az a célja az „öreg rókáknak”, hogy a Fidesz-KDNP minél jobban megnyerje a választást, és akkor ők biztosan bejutnak listán a közgyűlésbe. Ami már csak azért is buta és logikátlan feltételezés, mert ha ez lett volna a mesterterv, akkor elég lett volna csak bejelenteni az indulást, és hátradőlni, hagyni a komránypártiakat túlgyőzni magukat. De nem. Hónapokon keresztül estékbe nyúlóan egyeztettek; éjszakákba nyúlóan, akár esőben is plakátoltak; sajtótájékoztatókat tartottak; eseményeket szerveztek; és végül a széchenyivárosi kispiacon egy teret megtöltő családi napot hoztak össze.
A durvulásban már azt sem nézték, hogy a fél várost megbántják az olyan kijelentésekkel, hogy Lejer Zoltán nem tudja megmutatni a házat a városban, ahol nevelkedett. Miközben csak úgy növekedhetett több tízezerrel a város lakossága az elmúlt évtizedekben, hogy sokan ide költöztek. De még erre is rátettek egy lapáttal.
Bodrozsán Alexandrát „momentumos kislány”ként emlegették, akinek az édesapja a Szovjetunióban kapott katonai kiképzést. Előbbi csak érvek hiányában felszínre tört netto sértegetés, a másik a tájékozatlanság bizonygatása. Hiszen a rendszerváltás előtt ugyan hol kaphatott volna kiképzést egy vadászpilóta? Vagy például Farkas Bertalan űrhajós? Egyik nemzeti hős, a másik hitvány „ősbalos”? Hogy van ez kérem?
Még mindig ennél a szövegnél vagyunk, amely annyira silány, hogy arra sem tartottuk érdemesnek, hogy a kampány utolsó napjaiban reagáljunk rá bárhogyan is. Most is azért tesszük ezt, hogy szembesítsük a kormányoldalt, mennyire mellényúltak vele. Hogy visszanyalt a fagyi. Mennyire nem tudták jól kezelni az utolsó napok izgalmait, mennyire el voltak szállva maguktól. Mert végül azt írták: „október 14-én, hétfőn reggel fog ráébredni a hoppon maradt, átvert és megalázott Jobbik, az LMP, a Párbeszéd, a Szolidaritás és mindenki, aki jó hiszeműn támogatta a kecskeméti ellenzéki szövetséget.” Mivel „Kecskemét sohasem a lélektelen, spekuláns érdekemberekre szavaz. „
Tudjuk, mi történt. A momentumos kislány megverte az unalomig szerepeltetett barátnőt, aki odáig jutott, hogy rendőrt hívott a rivális szórólapja miatt, mert annyira megrémült a családja. A Szövetség pedig elvitt 6 egyéni körzetet a 14-ből, és csupán 73 szavazaton múlott, hogy nem lett meg a 7. körzet, amellyel egálban lett volna a testületben az ellenzék a kormánypártokkal.
És ha még nem lenne elég a vagdalózó írásokból, akkor vegyük ide a Hírösvényt, amely szerint „a kapuzárástól vicsorgó plüssmaciknak minden mindegy, ha bizonyítani szeretnének végre, egyszer, utoljára.” Ez lenne az ellenzék, amelyben „csak a tehetetlen düh tombol, hogy nem tudnak népszerűbbek, elfogadottabbak lenni, hogy ez az általuk lebirkázott állampolgárok nem vevők erre a nyegle, minden fejlesztést oldalba bökdöső, falrahányós stílusukra, pedig köröm szakadtáig produkálják, mindenki láthatja, ők mindenre képesek! Hát épp ez a baj. A tehetetlenség nagy úr és lassan ez az idegőrlő félelem felzabálja a szövetségüket, a maradék hitelüket. „
Az ellenzék erős és megkerülhetetlen
Nem jött be. Bevetettek végül mindent, mégsem jött be. Úgy tűnik, nem ismerik a lakosságot. Hiszen a szavazók szinte fele behúzta az ikszet a plüssmacikra, az elvtelen érdekemberekre, a momentumos kislányra. Úgy szavaztak, hogy az egész Széchenyiváros, a belváros, a Vacsiköz és a Petőfiváros ellenzéki kézre került. 12:9 az arány a testületben. Ezzel az ellenzék megkerülhetetlen. Muszáj vele egyeztetni, asztalhoz ülni. Nem lehet elsunnyogni a vitákat sem. Nem lehet igazán fontos kérdésekben dönteni a Szövetség nélkül.
Az ellenzéki megerősödés normális esetben azt hozza magával, hogy az eddigi egyetlen ellenzéki bizottsági elnöki posztból lesz legalább kettő, és az önkrormányzati cégeknél a felügyelőbizottsági helyekből is több juthat. Nem a pozíciók miatt. Az önkormányzat feletti ellenőrzés megerősítése miatt fontosak ezek a helyek.
De nem lehet ezek után eljátszani azt sem, hogy bármilyen átadás, bármilyen bejelentés, bármilyen avatás van valamelyik városrészben, oda mágnesként követi a komránypárti képviselő a polgármestert. Most majd ellenzéki képviselőkkel lesz kénytelen mutatkozni Szemereyné, és az önkormányzati sajtónak le kell nyelnie, hogy teret kell adnia ellenzéki politikusoknak is.
A szabad sajtó szerepe
Úgy hisszük, hogy az ellenzéki sikernek volt még egy kulcsa. Ez pedig a Kecsup. A szabad sajtó, ahol megjelenhetett az ellenzék, ahol leírtuk az önkormányzati disznóságokat. Olyan témákat hoztunk fel, amelyek nem jelenhettek meg korábban a kecskeméti sajtóban. Terepe, felülete lett az ellenzéki véleménynek, és a számok azt mutatják, hogy erre nagyon is van igény. A kampány hajrájában a Kecsup volt a legolvasottabb kecskeméti hírportál.
Pedig kaptunk innen is, onnan is egy kicsitt. Például, hogy kamu mérésekre hivatkozunk, mert azt írtuk többször is, hogy meggyengült a városban a Fidesz. Tessék megnézni mi lett a végeredmény!
Ugyanakkor rajta lesz a szemünk a megválasztott ellenzéki képviselőkön is. Amiért ütöttük a kormánypártiakat ( pl. gyerekekkel kampányolás, közpénzből kampányolás ), azt nekik sem fogjuk elnézni. Mert ahogy őket számonkérhetik a szavazóik, tőlünk az olvasók várják el a következetességet.
Bátran előbújhatnak rejtekhelyeikből az ellenzékiek
Szóval mást jelent október 14-től az ellenzékiség Kecskeméten. Mert korábban nem volt túl jó ellenzékinek lenni a városban. Amikor 80:20 arányban alulmaradt az ellenzéki polgármesterjelölt, az nehezen volt megemészthető. Itt nem volt megszokott hangoztatni az ellenzékiséget. Szinte lopva sétáltak az utcán a nem kormánypártiak, nem szólaltak meg a buszmegállóban, és nem mondták el a véleményüket még talán a szomszédnak sem. Kecskemét a Fidesz egyik bástyájának számított, és a korábbi eredményeik alapján joggal. De ez már a múlt. 21 éve nem volt olyan kicsi a különbség a polgármesteri székért folytatott küzdelemben, mint most. És ilyen szoros arány a testületben sem volt ki tudja már mióta. Kecskemét már nem fellegvár. Csupán egy megyeszékhely, ahol erősebb még egyelőre a Fidesz-KDNP formáció. Mögötte pedig szorosan tapadva ott az ellenzék, amely bátran vállalhatja az eredményt, és kitartó, kemény munkával közelebb is kerülhet.
Ugyanakkor benne volt ebben a versenyben egy sokkal jobb eredmény is az ellenzék számára. Ha nem kínálja tálcán a Fidesznek Hetényt és Kadafalvát. Lehetett tudni, hogy egy-egy erős független is indul ezekben a körzetekben, amely a komránypártok malmára hajtja a vizet. Legalább az egyikben meg kellett volna egyezni úgy, hogy a független és az ellenzéki jelölt közül csak az egyik maradjon állva.
Két nagy tanulságot látunk most a választás után. Az egyik, hogy a Fidesz legyőzhető. A NER koporsójába néhány igen nagy szöget vertek a szavazók. Az ellenzék pedig megtalálta a módszert, ami nem más, mint a teljes összefogás. A másik az, hogy nem mondhatja már az ellenzék, hogy választáson nem leválthatók a komránypártok. Azok. Persze a törvényhozásban még elég erősek ahhoz, hogy jogszabállyal akadályozzák meg, hogy két pártnál nagyobb összefogások létrejöhessenek. Az ellenzéknek most bizonyítani kell, jó politikára van szüksége és együttműködésre a lakossággal. Országos szinten, és főleg a fővárosban, ennek már most is lett gyümölcse. Kecskeméten pedig az ellenzék rálépett arra az útra, ami a megerősödés felé vezet, és alapjában változtathatja meg 5 év múlva a helyi közösség irányítását.
Gunity Gábor, felelős szerkesztő
