Hiába szárnyalt a forint pénteken, egy euróért csak 323-at kellett fizetni, a megelőlegezett bizalom feleslegesnek bizonyult, a Moody’s nagyon várt felminősítése elmaradt.
Csak szép ábrándnak bizonyultak azok a jóslatok, amelyek azt bizonygatták, hogy a hitelminősítő úgy dönt a magyar adósbesorolásról, hogy legalább a stabil kilátásunkat pozitívra javítja, a merészebb elemzők már a felminősítést sem tartották volna meglepetésnek. (Az év elején a Standard&Poor’s (S&P) és a Fitch Raitings egy fokozattal megjavította Magyarország addigi besorolását.)
A Moody’s azonban fittyet hányt minderre, és nem változtatott a magyar adósbesoroláson, sőt a kilátásunkat sem javította. Ilyesmi nem először történt ennél a hitelminősítőnél, sőt az sem szokatlan, hogy még új elemzést sem adtak ki Magyarországról.
Így nem marad más hátra, minthogy augusztus 16-ig várunk egy esetleges jobb osztályzatra, amikor a Fitch és az S&P egyszerre közölheti felülvizsgálatának eredményeit, amely viszont aligha fog újabb előrelépést tartalmazni. (A Moody’s ismételten csak októberben fog vizsgálódni.)
A hitelminősítők osztályzataira minden országnak szüksége van, annak ellenére, hogy a 2008-2009-es gazdasági világválságot megelőzően alaposan tévedtek, rózsásabbnak látták a helyzetet, mint az valójában volt.
Mára ezt a súlyos hibát már el is felejtették a befektetők. Magyarország egészen 2016-ig a befektetésre nem ajánlott (bóvli) kategóriában volt. Azóta mind a három, meghatározó hitelminősítőnél alaposan javítottunk a besorolásunkon. Manapság, amikor Magyarország legfontosabb makrogazdasági mutatói stabilak, már nincs igazán szükségünk a hitelminősítők „ajánlóleveleire”, mert enélkül is tudják a külföldi befektetők, hogy adósságainkat mindig, késedelem és átütemezés kérése nélkül határidőre visszafizettük.
A Moody’s-nak egyébként tavaly az volt a véleménye, hogy a magyar a munkaerőpiaci helyzet feszített, és a gazdaság teljesítménye túlzott mértékben függ a német gazdaság felvevőképességétől, illetve a hazai autóipar teljesítményétől.