Mostanában bármikor számíthatunk rá, és olykor van is benne részünk. A téli közlekedés rémálma az ónos eső. Vagy ólmos eső?
Semmi köze a fémekhez
Mindkét változatot használja a népnyelv, azonban ezekhez a fémekhez semmi köze a mindenre ráfagyó, rettentően csúszós esőnek. Ezeket a kifejezéseket említette már a XIX. századi első magyar nyelvű meteorológiai könyv is. Más nyelvekben nem használják ezeket a kifejezéseket erre az esőre. Sokkal inkább a darás eső, a túlhűtőtt eső vagy a fagyott eső szerepel a germán és a latin nyelvekben is. Nálunk valószínűleg a finnugor „oln” szó két változata terjedt el. Régen egyáltalán nem érdekelte az embereket (persze a szakmát igen), hogy az ón és az ólom két különböző fém. Akkoriban ha valami ezüstösen fénylett, csillogott, azt mondták rá, hogy ónos vagy ólmos. Így lett a fényes, lefagyott eső is ónos vagy ólmos.
Hogyan keletkezik az ónos eső?
Télen gyakran előfordulhat, hogy az alsó és a felső hideg levegőréteg közé egy melegebb réteg érkezik. A felsőben keletkező hó így ebben megolvad, majd az alsó réteg visszahűti. Ezért az ónos eső valójában túlhűtött víz, 0 Celsius foknál hidegebb, de még folyékony halmazállapotú. Akkor fagy meg, amikor lent ütközik valamivel, valójában ez váltja ki az azonnali fagyást. A folyamat gyorsaságára jellemző, hogy gyakran szét sem folyik a földön, autón vagy bármin, hanem apró dudorokban, ahogy becsapódik, úgy fagy meg.
Ha nem akar elesni…
Bármilyen nevetségesnek is tűnik, de az egyik legbiztonságosabb közlekedési módszer ónos esőben a gyalogosok számára, ha cipőjükre egy zoknit húznak. Járművel ilyenkor közlekedni igen veszélyes, és ott még a zokni sem megoldás. Ilyenkor, ha megoldható, inkább ne üljünk autóba.
via tudomanyplaza.hu
