A Népszavának nyilatkozott Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója a Magyar Péter által nyilvánosságra hozott hangfelvétellel kapcsolatban: ha ez igaz, „akkor az súlyos hivatali visszaélés” – mondta Ligeti.
Arra a kérdésre, hogy Polt Péternek le kellene-e mondania, Ligeti szerint valaki azt állítja, hogy hozzáfértek bizonyos nyomozati iratokhoz és instruálták vagy instruálni próbálták az ügyben eljáró ügyészt. Ezt ki kell vizsgálni, ha kiderül, hogy nem igaz, akkor Magyar Péternek kell felelnie hamis vád miatt, ha viszont igaz, az súlyos hivatali visszaélés és fegyelmi vétség.
Az, hogy elegendő-e a felvételen elhangzottak egy nyomozati eljárásra a jogász szerint nagyon erős indikáció, ami alapján nyomozást kell indítani. Egy erős lelkületű ügyész el tud rendelni egy vizsgálatot, hogy kiderüljön, tényleg belenyúltak-e az iratokba.
Ligeti Varga Judit kapcsán elmondta, hogy ki kell deríteni, honnan tudott mindarról, amiről beszélt a felvételen, ugyanis egy büntetőeljárás során csak a tárgyalási szak nyilvános, ami előtte történik, arra elvileg az igazságügyi miniszternek sincs rálátása. A titkos megfigyelés eleve titkos nyomozást jelent, és Varga pozíciója nem jogosította fel, hogy hivatalos formában bármilyen információval rendelkezzen.
Ha tudott is Varga a titkos megfigyelésről, azt akkor sem oszthatta volna meg mással, mert az minősített adattal visszaélés lenne. Itt elvileg büntetőügyben kezdődött meg titkos megfigyelés, ami bírói engedélyhez kötött, vagyis az állami szervekhez nem juthatott volna el semmilyen hivatalos információ. Ha mégis eljutott hozzá, hogy valakik belenyúltak az iratokba, akkor feljelentési kötelezettsége lett volna.
A Népszava azon kérdésére, hogy jogi szempontból mennyire értékelhető Varga védekezése, miszerint „minden emberrel előfordulhat, hogy megfélemlített állapotban olyanokat mond, amiket nem gondol komolyan”, Ligeti elmondta:
Azt állítja, hogy kényszer hatása alatt beszélt. Kérdés, ettől még igaz-e, amit mondott. Ami elhangzott, még akkor is elég egy nyomozás megindításához, ha bűncselekmény, jelen esetben kényszerítés hatására beszélt. A kényszerítés ugyanis nem olyan mértékű, vagy legalábbis nem tűnik olyan súlyosnak, hogy ne legyen felhasználható, amit mondott. Az állítások valóságtartalma nem kérdőjeleződik meg csak azért, mert őt „nyüstölték”.
