Jól lemérhető mennyire más kapcsolatot ápol az Egyesült Államok és Oroszország a NATO- és EU-tag Magyarország kormányával: Washington bírálja, Moszkva rendszerint dicséri a kormányt.
Amikor például David Pressman amerikai nagykövet Szijjártó Pétert kritizálta, amiért a külügyminiszter részt vett a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon, Jevgenyij Sztanyiszlavov Oroszország budapesti nagykövete azonnal a magyar miniszter védelmére sietett.
Az jól látható, hogy az amerikai–magyar kapcsolatok mélyponton vannak. Ennek oka, hogy Washington szerint Orbán túl közel került Vlagyimir Putyinhoz, és olyan politikát folytat, amely Oroszország, nem pedig a NATO érdekeinek felel meg. Az Orbán-kormányon belül abban bíznak, hogy ha Donald Trumpot választják újra elnökké, akkor normalizálódhatnak a magyar–amerikai kapcsolatok is, és megszűnik az a nyomás, ami Washington felől éri Budapestet.
Orbánék oroszpolitikáját azonban nemcsak a demokraták, de a republikánusok sem nézik túl jó szemmel. És talán az is intő jel, hogy több hónapnyi halogatás után az amerikai képviselőház idén áprilisban megszavazta az Ukrajnának szánt 22 ezer milliárd forintnyi segélyről szóló törvényjavaslatot.
Június 12-én Orbán fogadta Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt, június 26-án Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter elment David Pressmanhez, július 2-án szigorúan bizalmas szervezésben, a nagyobb nyilvánosságot mellőzve Orbán Viktor Kijevbe utazott, hogy Zelenszkijjel találkozzon. Három olyan esemény, amely felveti azt a kérdést, hogy az Orbán-kormány vajon enged-e a NATO és az Egyesült Államok irányából érkező nyomásnak.
A kijevi látogatásra Orbánt részben az késztethette, hogy ukrajnai politikája elszigetelte potenciális pártszövetségeseitől az EU-ban, és az is, hogy Magyarország átvette fél évre az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét. Ennek sikeres végigviteléhez a magyar kormányfőnek javítania kell az EU-n belüli, most leginkább oroszpártinak tartott megítélésén.
Az amerikai nyomás korántsem szimbolikus, és diplomáciai körökből származó információink szerint a következő időszakban még erőteljesebb lesz. Washington ugyanakkor szinte azon nyomban jelezte, örül Orbán kijevi látogatásának. A kormánnyal szemben mindig kritikus Pressman kedden előrelépésnek nevezte a Zelenszkij–Orbán-találkozót.
Orbán másképpen látja a külpolitikáját, mint a bírálói. Szerinte Magyarország nem elég nagy és nem elég erős ahhoz, hogy pusztán méreténél fogva vívjon ki magának tekintélyt. Helyette marad az okosan felhasznált külpolitika, amelyet ő magyar soft powernek nevez. Amikor tavaly ősszel Pekingben Putyinnal tárgyalt látszott, hogy a magyar kormányfő elment a falig, mert akkor ott jelezte az orosz elnöknek, hogy EU- és NATO-tagként Magyarország mindent megtett Oroszország érdekében, de annál többet nem tehet.
A magyar–orosz kapcsolat azonban túlmutat a gazdasági erőtereken. A gazdasági front mellett az elmúlt években egy olyan szövetség alakult ki Moszkva és Budapest között, amely erősen ideologikus. Amíg az Orbán-kormány tűzzel-vassal irtaná az amerikai soft powert, addig az orosz befolyásolási műveleteknek inkább megágyaz, mert az szavakban egyezik a keresztények és a családok védelmével.
A Politico egyik nemrég megjelent cikke rávilágít, hogy a kormány kétarcú politikát folytat az EU-ban. Egyrészt mereven elzárkózik attól, hogy az EU fegyvereket és segélyeket adjon Ukrajnának, másrészt az unión belül szépen lassan az európai fegyvergyártás főbb termelési központjává szeretne válni.
A kérdés, hogy az uniós soros elnökként Magyarország mennyire támogatja majd az európai védelmi ipari stratégiát (EDIS) és az európai védelmi ipari programot (EDIP), merthogy ezek az unió katonai-ipari komplexumának fellendítését céloznák – mutat rá a Politico.
A nemzetközi kapcsolatokban jártas elemzők szerint ha Orbán részéről történt is mostanában némi távolodás a Kremltől, ez csak az európai politikai taktika része, de semmiképpen sem tekinthető váltásnak. Az ukrán sajtó mindenesetre optimistább a Zelenszkij–Orbán-találkozó után.
A következő időszakban mindenki árgus szemmel figyeli majd a magyar kormányfő és a kormány lépéseit. Nemcsak belföldön, de az EP-ben is. Az például mindenképpen árulkodó lenne, ha az orosz bekötésű német AfD esetleg csatlakozna az Orbánék által kezdeményezett Patrióták Európáért frakcióhoz, bár erről egyelőre még szó sincsen.
De legalább ennyire érdekes lesz azt megnézni, vajon visszavesz-e a kormányzat az Ukrajnát bíráló, míg Oroszországgal szemben engedékeny retorikából. Az ugyanis sokat elárul majd arról, hogy hosszabb távon milyen irányba mozdulna el a kormányfő.
via Telex
