Hideg Pizza címmel szerveztek költészet napi programot a Katona József Megyei Könyvtárban április 15-én, amelynek vendége Simon Márton költő volt. A kortárs irodalom egyik legismertebb szerzőjének frissen megjelent kötetéről elnevezett program során egy beszélgetést hallgathattak végig az érdeklődők, amelynek vezetője Pál Sándor Attila, a Forrás folyóirat szerkesztője volt.
A program elején a moderátor elővette a szerző korábbi köteteit, és azokon, mint jelentősebb mérföldköveken végighaladva igyekeztek felvázolni a költő eddigi alkotói életútját. Simon Márton első kötete a Dalok a magasföldszintről nagy hatással volt a szakmára és az olvasó közönségre egyaránt, ahogyan beszélgetőtársa Pál Sándor Attila is megjegyezte, számára ez jelentette a kapudrogot a kortárs irodalom felé.
A legnagyobb népszerűségnek egyértelműen a Polaroidok című kötet örvend, ami rengeteg rajongót, ugyanakkor sok szakmai kritikát is hozott Simonnak. A „nagyvárosi szorongás szótáraként” emlegetett könyv lényegét, létjogosultságát már szinte mindenki pro-kontra magyarázta, olyanok is, akik sosem olvasták.
Simon Márton korábbi köteteiről úgy nyilatkozott, mint kedves családtagok, akiknek sokat köszönhet az ember, de nem tud rajtuk változtatni.
– Az élet egy alapanyag, amit átalakítunk szöveggé. A saját családi múltam miatt én ezekkel a könyvekkel építettem magam köré egy perszonál archívumot – fogalmazott a költő.
A beszélgetés kitért még Simon egykori slampoetrys korszakára is, valamint arra, hogy manapság a hagyományos „beszélgetős” író-olvasó találkozók helyett jobban preferálja a más művészeti performanszokkal kiegészített előadásokat. Szintén nagy hangsúlyt kapott az irodalom jelenkori szerepe és a fiatalok felé való nyitás, ami nyilván kihívás, de Simon Márton szerint az igény megvan a új generációkban is, csak a nyelvezetet és a jó időzítést kell eltalálni.
A költő legfrissebb, ötödik kötete Hideg pizza címmel jelent meg, amelyről apukája az ajánlóban a következőket írta:
„Marcinál hallgat a felszín és fecseg a mély. A létezés gyönyörűségeivel és szörnyűségeivel is kénytelen számot vetni, mindezt kamaszos nyegleséggel, mérnöki pontossággal, humorral, szemérmes szeretettel teszi. Tékozló apának érzem magam, hisz oly keveset tudok róla. Most, hogy “számba vettem” a Hideg pizzát, valamivel többet. Ajánlom másoknak is, szóval mindenkinek.”
– Simon István, Marci apukája.
