Újságíróként, főleg, hogy volt némi közöm a Népszabadsághoz, már akkor is rendkívül szomorú voltam, amikor beszántották azt a lapot. Most újból szomorú vagyok. Az Index miatt. Kritikus, szabad sajtó főszerkeszőjeként hogyan is fogadhatnám, hogy az ország legnagyobb független, kritikus hírportálját bedarálják? A KecsUP már saját felületén is szolidaritás vállalt, és megüzentük a felmondott kollégáknak is ezt. És ugye ott volt az Origo esete is, amely látjuk honnan, hova tart, hol kötött ki. Félő, hogy a folyamat nem áll itt meg, és a maradék kritikus, szabad sajtó is halálos lövéseket kap. De mi lesz akkor a nyilvánossággal? A hatalom ellenőrzésével? Az ügyek felgöngyölítésével?
A 444.hu gyorselemzésében az indexes történésre ezt írta:
„És a Fideszben 2019 telén utólag tényleg úgy értékelték, hogy a nagyvárosokban elszenvedett vereség egyik fő oka a független sajtó politikai működése volt. Egész konkrétan az, hogy napirenden tartották és széles rétegekhez, több százezer emberhez eljuttatták a Borkai-ügyet.”
Lehet, hogy a vidéki kritikus sajtó marad az egyetlen ellenőrző nyilvánosság
Mi is úgy hisszük, hogy a vidéki, helyi, kritikus, szabad sajtónak óriási szerepe van, és főleg lesz, ha az országos sajtó eltüntetése, szelídítése folytatódik. Itt Kecskeméten és a környéken a KecsUP az egyetlen olyan hírportál, amely olyan helyi ügyekkel foglalkozik főként, amelyek kimaradnak a propagandából. Amelyek fájnak a hatalomnak. Kapjuk is a támadásokat. Ha úgy tetszik, számonkérjük, ellenőrizzük a helyi hatalmat, a helyi politikát. Hogy van-e szerepünk abban (folytatva a 444 gondolkodását), hogy ha nem is lett ellenzéki győzelem Kecskeméten, azért egy jelentős politikai átrendeződés történt, amelyre régóta nem volt példa? Döntse el az olvasó, hogy ehhez mi tettünk-e hozzá. A dolgunkat tettük. Sok-sok ügyet a felszínre hoztunk és tartottuk ott. Emberek ezreinek kínálunk egy olyan felületet, amelyet magukhoz közelinek tartanak, szeretnek, olvasnak és fejtik ki véleményüket cikkeink után.
Ha bár úgy hisszük, hogy erőnk végtelen és álljuk a sarat, a pénzünk már nem az. Be kell osztanunk, és ahogyan olvashatják, időről-időre, ügyvédre is kell költenünk. De élünk. És lenni akarunk holnap is. És ennek az a legbiztosabb módja, ha ezt Önök, olvasók megértik és támogatnak minket. Nem kérünk mást, csak havi két gombóc árát. 500 forintot. Ha ezt sok ezer olvasónk elküldené nekünk, nem lennének anyagi nehézségeink. Ami fontosabb: nem kerülnénk veszélybe, nem függenénk megfélemlíthető cégektől, nem múlna létezésünk a bizonytalan kimenetelű pályázatoktól. És ne úgy értse ezt most senki, hogy koldulunk, hogy nekünk több jusson itt a szerkesztőségben. Önök miatt szeretnénk, ha anyagilag sokkal jobban állnánk. Több helyre eljutnánk, több mindent meg tudnánk mutatni, több lehetőségünk lenne ügyek felkutatására és még sorolhatnám. Egy a mostaninál is kritikusabb, sőt sokkal nagyobb réteghez (értsd: akár a megye feléhez) eljutó hírportál lehet a KecsUP. Havi két gombóc fagyi ára. Rendszeres utalást beállítva a saját bankrendszeren keresztül kb. 2 percről van szó. Havi 500 forint és holnap és két hét múlva és két év múlva is leszünk.
Kedves Ólvasó! Ön az az személy, aki már most azonnal garantálni tudja, hogy a KecsUP-ot ne lehessen bezúzni. Ön és a több ezer másik olvasó az, akik 2 perc alatt megerősíthetnek minket, és biztosíthatnak nekünk sok-sok évi működést. Mit ígérünk cserébe? Magunkat. Ügyeket. Az érem másik oldalát. Az elhallgatott, eltitkolt információk nyilvánosságra hozását. Vagyis: a KecsUP-ot.
Köszönettel: Gunity Gábor főszerkesztő
Ezen minden adat megvan, amely a támogatáshoz kell.
