Nemrég az egyik kecskeméti online portálon „Egészen a Fekete-erdőig tekerhetünk, ha elkészül az új kerékpárút Bács-Kiskunban” címmel jelent meg az a hír, miszerint Akasztó, Kiskőrös és Soltvadkert térsége bekapcsolódik az EuroVelo 6-os, Duna-menti kerékpárút-hálózatba. A beruházás kommunikációja az, hogy „ennek a szakasznak a megépülésével a Fekete-erdőtől Bács-Kiskun megye közepéig lehet majd tekerni”. Ebben az olvasatban ez azt jelenti, hogy a Németországból indulók kerékpárúton eljuthatnak a Duna-Tisza közéig, de Kecskemétig már nem.
A kecskeméti és környékbeli kerékpáros kirándulók körében ugyanis az egy nagyon régóta húzódó kérdés – amire érthetetlen módon nincs válasz – hogy azok, akik csupán egy-két napot szeretnének kerékpározni Kecskemétről indulva a Dunáig vagy a Tiszáig, például a Tőserdőbe, azok részére miért nem áll rendelkezésre összefüggő, biztonságos kerékpárút?
A most következő véleményt Barna Imre, a Magyar Kerékpárosklub Kecskeméti Területi Szervezetének elnöke írta, amit szó szerint közlünk a szerkesztőségünknek küldött fotókkal együtt.
Úton vagyunk a Fekete-erdőbe
Eredetileg házaló ügynökök alkalmazták munkaeszközként a hangzatos nagyotmondásokat, de az utóbbi években a politikai marketing is előszeretettel használja a hamiskás szavakat. Némi rutinnal és józan ésszel azért időben fel lehet ismerni, hogy mikor tekintsünk óvatosan a szirénhangokra, fedezzünk fel bennük csúsztatást, túlzást, netán lódítást.
Ki ne szeretne eltekerni egészen a Fekete-erdőig? Már holnap indulnánk, naná! Pumpáljuk fel a gumikat, töltsük fel a kulacsokat, pakoljunk elemózsiát, mert egy minapi hír szerint megyénkből ehhez a kikövezett út immár rendelkezésre áll, csak rajtunk múlik a kerékpártúra sikere.
A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat szakemberei évek óta igen eredményesen, szakszerűen és ügyesen fogják össze a kerékpáros infrastruktúrával kapcsolatos fejlesztéseket. Jó döntésnek tartanánk azt is, ha a fejlesztések egészét a kezükbe adnánk, hiszen a jelenlegi rendszerben jelentős szakmai érvek sikkadnak el.
A megyei önkormányzatok ugyanis most csak segíteni, menedzselni tudják a pályázati anyagokat, a pályázatok kidolgozása, beadása a települési önkormányzatok feladata. Az elbírálás eredménye jelentősen függ az adott település lobbierejétől, így a fejlesztések számottevő része olyan helyen valósul meg, ahol külön kerékpáros infrastruktúrára talán nincs is szükség. Főutak forgalmas szakaszai maradnak kerékpárút nélkül, miközben sokadrangú mellékutak mellé odatesszük az aszfaltcsíkot.
Nem mindenhol igaz ez persze, de sok példát láthatunk rá. Itt – ellentétben az elmúlt időszak politikai szándékú döntéseivel – valóban indokolt lehetne a feladatok átadása a megyei önkormányzatoknak, hiszen nekik megvan az a szemléletük, ami a településeknél kevésbé fontos szempont: a hálózati gondolkodás.
A fentiek figyelembevételével próbáljunk meg Kecskemétről két keréken a hír szerinti kiindulópontig, Kiskunhalasig eljutni, vagy egy másik lehetőség Soltnál becsatlakozni a túraútvonalba.
Kiskunhalas felé már a városból kiérve megszeppenünk, mert az 54-es főút mellett nem jellemző a kerékpárút megléte. Nem is ajánljuk, a főút igen forgalmas, szűk, helyenként nyomvályús. Inkább induljunk meg Izsáknak, onnan Kiskőröst el tudjuk érni kisebb forgalmú közutakon. A Fekete-erdőbe vezető vállalkozásunkat tekintve jó nyomon vagyunk, de azért érdemes elgondolkodni, hogy ha csak Kiskunhalasra látogatnánk, vagy a soltvadkerti tóban szeretnénk megmártózni, komoly falakba ütközünk.
Soltot még ennél is nehezebb célba venni. Az 52-es főútra természetesen ne is gondoljunk, inkább Hetényegyházán keresztül találjuk meg Kerekegyházát, onnan egy jó húsz kilométeres rázató Szabadszállásig, ahonnan Szalkszentmárton felé forgassuk a kormányt. Ez a negyvenpár kilométer a hetényegyházi kerékpárút kivételével szintén közúton zajlik, de szerencsére túl sok autóval nem kell szembesülnünk. Szabadszállás után sem, viszont a navigáció megnehezül, mert térképek sem nagyon jelzik a GPS-készülékekkel egyetemben, hol kell lefordulni egy átkötőre, ami elszállít minket Újsoltig. Ha zordon fegyveresekbe meg sorompóba futunk bele, és kattan a kezünkön a bilincs, akkor egy kicsit ijedjünk meg, mert valamit elrontottunk, és Újsolt helyett az Állampusztai börtön területére érkeztünk.
Solton fújtathatunk egyet, a küldetés első felét teljesítettük, kézközelben az EuroVelo 6 (EV6), a Duna mentén végigfutó túraútvonal. A kalandok persze messze nem értek véget, az EV6 magyarországi szakaszai hagynak bőven kívánnivalót maguk után. EU-forrásokból zajlanak fejlesztések, de akkora a kiinduló hiányosságunk, hogy azt ennyi idő alatt nem lehetett maradéktalanul kezelni.
Dunaföldvár-Dunaújváros közelében például néhol eltűnik az út alólunk, szabályos legelőket kell átszelni, előtte pedig Kalocsa mellett zúzott köveken taposnak kerekeink. De Komárom után is jobban járunk a szlovák oldallal, ahol a magyarországi összevisszasággal, és az időnként földutakon bukdácsolással szemben gáton vezetett, kiváló minőségű aszfaltozott utat találunk.
Túránk németországi céljában remélhetőleg mi magunk nem fogunk sántítani. Kiinduló hírünk viszont igencsak biceg: a Fekete-erdő ma még nincs közvetlenül bekötve sem megyénkbe, sem az országba. Úton vagyunk hozzá, és szeretnénk, hogy a megyei önkormányzat kommunikációval megbízott felelősei sem állítanának ennél többet. A kerékpáros fejlesztésekkel foglalkozó szakembereik biztosan józanabbul, visszafogottabban gondolkodnak ezzel kapcsolatban, érdemes lesz hallgatniuk az ő véleményükre.
Mi pedig akár a Fekete-erdőig tervezünk, akár kisebb túrát szervezünk, a jó idő eljövetelével pattanjunk minél többet nyeregbe, mert biciklizni jó! Az EV6 nyomvonalán bátran ajánljuk a Tass-Dömsöd-Ráckeve hármast, hangulatos horgászkiülők, üdülőházak, ligetek szegélyezik majd a Duna-parti tekerésünket.
Barna Imre, Magyar Kerékpárosklub Kecskeméti Területi Szervezete
