Az ember – természeténél fogva – igyekszik a körülötte lévő világot megismerni, és azt javára átalakítani.
Így tesz már a kisgyermek, de az iskolás kamaszfiú, sőt még a munkájának élő felnőtt is. A tudás megszerzése az ember számára valamiféle kényszer, mely belső indíttatásból fakad, és ez az, ami az emberiséget előre vitte, és a Föld uralkodójává tette. A tudás alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk a dolgokon, és felismerjük az összefüggéseket közöttük. A mai korunkban azonban a megszerezhető tudás sohasem általános érvényű, mert mást tanul az orvos, a mérnök, a fizikus, sőt még a jogász is. Igen, a szakmák, a szakosodás, a szakemberek korát éljük. Ennek ellenére mindegyikük abban a nagy közösségben él, melyet emberi társadalomnak nevezünk, és megszerezvén tudásukat, legjobb igyekezetük szerint teszik is a dolgukat, gyakorolják hivatásukat.
Ami talán közös bennük az az, hogy mindannyian külön-külön próbálják meg az emberiség ilyen vagy olyan baját orvosolni, illetve a haladást elősegíteni. A végső választ azonban egyikük tudása, hivatása sem tudja. Mert mivégre vagyunk a világon, és mi az emberiség küldetése, sorsa és jövője?
Erre egyikük sem tudja a választ, de mégis mind azt hiszi, hogy birtokolják az igazi tudást. Ez persze a saját hivatásukra, szakmájukra igaz is lehet.
A filozófusok azonban éppen az emberi lét értelmét, küldetését kutatják. Egy hasonlattal élve, a filozófus egy dombtetőn áll, körülötte pedig az egyes szakmák, hivatások művelői ássák a gödröt, hogy minél mélyebbre hatoljanak a saját szaktudásukat illetően. Azonban a hasonlatot tovább víve, a saját maguk ásta „gödörből” egyikük sem lát ki, viszont a filozófus, bár nem látja az egyes gödrök alját, de mégis látja azt, hogy az egyes szakterületek művelői mit tesznek. Ezért a filozófus áll legközelebb az emberiség örök kérdésének megválaszolásához, azaz, hogy mivégre is vagyunk a világon.
Nem állítom azt, hogy a filozófusok olyanok, mint a dolgok fölött álló emelkedett istenek, de mégis jobban átlátják az emberiség helyzetét, annak értelmét, mint az egyes szakmák, hivatások művelői. Azt állítom, hogy ők jobban átlátják a helyzetet, de sokszor még ők sem tudják a végső választ, pedig a költő már ezt megfogalmazta: „Ember küzdj, és bízva bízzál!”
ábrahám
