Amint a 24.hu megírta, hogy a kalocsai speciális gyermekotthon volt növendékei és alkalmazottai közül többen arról számoltak be, hogy a zárt intézményben súlyos atrocitások érik a gyerekeket. Pofozásról, verésről, alázásokról szóltak az elbeszélések. Ezekről a fenntartó és a vezetőség állítólag nem tud, bár egy 2016-os ombudsmani jelentés feltárt hasonló eseteket.

Azóta úgy értesültünk, hogy a kalocsai növendékek lelkigondozását végző, velük rendszeresen négyszemközt találkozó katolikus papnak korábban molesztálási ügye volt.

Az atya a 444.hu tényfeltáró riportsorozata szerint 2010-ben egy papnövendéket zaklatott szexuálisan. Az áldozat, az akkor 18 éves Kőhegyi Dániel az idén állt nyilvánosság elé megrázó történetével és a pap által írt szerelmes levéllel, amiből kitűnik, hogy a lelkész vonzódik a fiatal fiúk iránt. „Tudod Dani, nekem ez az Achilles-sarkam” – írta levelében.

Mint a 444 nyomozásából kiderült, a kalocsai érseki hivatal tud róla, hogy mit művelt a papja, hiszen 2010-ben lefolytattak egy vizsgálatot. Kőhegyi részletesen, a papot és tanúkat is megnevezve írta meg a hivatalnak, hogyan zaklatta őt az elöljárója, és a szerelmes levelét is eléjük tárta. A vizsgálat lefolytatása után az atyát lemondatták a katolikus egyházban igen magas rangnak számító általános helynöki tisztségéből, amit csak néhány hónapja töltött be. Ezzel az érsekség lezártnak tekintette az ügyet. Kőhegyi elmondása szerint a kalocsai érsek végezetül azt tanácsolta neki: „kerüljétek el egymást a Pistával.”

„Jobb, mint ha magamnak csinálnám”

Nyáron – amikor anyagot gyűjtöttek a kalocsai fiúotthon életéről szóló riporthoz – ütköztek bele a ténybe, hogy a 10 és 18 év közötti fiúgyermekek lelkigondozását a mai napig a szóban forgó lelkész végzi. Az egyik nevelő, aki nem szeretné felfedni a kilétét, személyes találkozón mesélte:

Hol ezért, hol azért kell átmenniük az atyához. Most takarítani. Most bútort tologatni. Többnyire négyszemközt van velük. Nemrég jött vissza az egyik gyerek, kérdezem, mi történt, mert furán viselkedett, csak vigyorgott maga elé. Azt felelte, a vállát vonogatva: még mindig jobb, mint ha magamnak csinálnám. Mit mondjon erre az ember? Nem kísérgethetjük át őket.

„Hetente kétszer tart hittanoktatást, illetve elsőáldozói felkészítésre járnak hozzá a növendékek  a plébániára – mondta a telefonban az otthon másik alkalmazottja. – Az intézet épületével egybeépítve található a parókia, a női börtön felőli oldalon. A gyermekotthon bejárata mellett a következő ajtó István atyához vezet. Itt mindenki tudja, hogy milyen az atya, csak senki nem akarja tudomásul venni. Amikor a gyerekeket kérdezgetjük, azt halljuk, hogy megsimogatta, szívemnek vagy drágámnak szólította őket, ami túlmegy a szokásos tanár-diák kedvességen. Volt nem egyszer, hogy vacsorával kínálta a gyerekeket, és megesett, hogy kissé alkoholszagúan jöttek vissza; elmondták, hogy bort kínált nekik, vagy Jägert, vagy Hubertuszt.

Kifejezett molesztálásról, egyértelmű szexuális közeledésről nem tudok, de azért ezek furcsa dolgok. Tud róla az intézmény vezetője, de továbbra is engedi hozzá a gyermekeket.

Mivel korábbi érdeklődésre Juhász Gábor igazgató lecsapta a telefont, két kérdést tettek fel neki írásban.

• Tapasztalt-e, hallott-e bármit, amit arra utalhat, hogy a gyermekek és az atya találkozásai során valami nem helyénvaló is történhet?
• Rendben levő dolognak tartja-e, hogy egy olyan pap végezze ezt a szolgálatot, akinek korábban molesztálási ügye volt?

Egyik kérdésre sem kaptak választ. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye hivatalához is fordultam, a főpásztori rangban álló Bábel Balázs érsekhez, aki közlékenyebbnek bizonyult. Neki a következő kérdéseket tettem fel:

• Valóban Mészáros István atya foglalkozik személyesen a kalocsai speciális nevelőintézet növendékeivel?
• Ha ez igaz, nem tartják-e visszásnak vagy összeférhetetlennek, hogy egy olyan pap, akivel kapcsolatban az érsekség sem cáfolta érdemben, hogy viszonyt kezdeményezett egy gondjaira bízott fiatallal, most speciális nevelésű igényű fiúgyermekekkel foglalkozik a plébánián?
• Milyen módon tudja az érsekség ellenőrizni, hogy a lelkipásztor nem követ-e el újból visszaélést?

Bábel érsek válasza így szólt:

Dr. Mészáros István templomigazgató 2009-ben kirendeléssel kezdett dolgozni az akkor Szociális és Munkaügyi Minisztérium Kalocsai Gyermekotthonában. A szolgálat azóta folyamatos. Nevezett lelkipásztor visszahívását az intézmény vezetése nem kezdeményezte. Az intézmény vezetői, pedagógusai részéről panasz a mai napig nem érkezett. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye egyébként működteti a gyermek és ifjúságvédelmi honlapját, ahol többek között konkrét bejelentéseket lehet tenni, ha bárki rendellenességet tapasztal.

Erre újabb kérdéseket küldtek.

• Az egyház nem írja elő, hogy ilyen jellegű szolgálatot nem végezhet olyan személy, akivel kapcsolatban már volt hasonló probléma?
• A hivatalnak milyen lehetőségei vannak ellenőrizni egy ilyen szolgálatban álló egyházi személy hétköznapi praxisát?

 „Pedofília nem történt”

A továbbiakban az érsekség nem minden kérdésre reagált, ha pedig igen, az jellemzően nem érdemi válasz volt, hanem a kérdés kikerülése. Az ellenőrzés lehetőségét firtató kérdésünkre Bábel így fogalmazott: „az Emmi kalocsai gyermekotthonában a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyének nincs lehetősége, illetve joga vizsgálódni ”, noha a kérdés arra irányult, mi történik az egyház által fenntartott parókián.

„Ittam belőled. Szeretkeztem veled. A vágyaim netovábbja vagy, az én gyönyörűségem, akivel így kell kommunikálnom, mert nem küldhetem el emailben, nem mondhatom  el telefonban. Nem bízhatok meg benned sem. Tragédia” – áll a Mészáros kézjegyével ellátott levélben, amelyet a címzett egy időre nyilvánosságra hozott a Facebook-oldalán. A hosszú és felkavaró szöveg nem egyszerűen szerelmi vallomás: alázatos esdeklés váltakozik parancsolgatással, vádakkal, gyanúsítgatásokkal, a féltékenység tajtékzásával.

A levél valódiságát nem tagadta sem Mészáros, sem a 2010-es vizsgálatot lefolytató érsekség.

Sokadik faggatózásra ugyanakkor Bábel Balázs átküldött egy főpásztori nyilatkozatot, amely részletesen lajstromozza, hogy a molesztálási ügyet követő években milyen botrányosan viselkedett Kőhegyi Dániel. A főpap alkoholizmussal, lopásokkal vádolja az abuzált fiatalt cirkalmas, ám bizonyítékokat utalások szintjén sem tartalmazó mondatokban. A konkrét ügyről viszont csak két tömör állítást tett:

A történést tíz évvel ezelőtt a Főegyházmegye megfelelő módon kivizsgálta és lezárta. A Főegyházmegye döntését a felek tudomásul vették.

Ezért újabb levélben közölte a 24.hu szerkesztője: nem tekinthető válasznak az aggályaikra, hogy az eset után az áldozat milyen életet élt. Emlékeztette a főpásztort, hogy neki is látnia kellett a Mészáros által írt szerelmes levelet, és ezt írtam: „Érsek atya is biztosan érti, hogy a válasza nem mond semmit az igazságról, csak sejteti, hogy történt valami, aminek lettek bizonyos következményei. Az igazi kérdés az, hogy

• konkrétan milyen eredménnyel zárult a vizsgálat?
• Molesztálta István atya a fiút (akár szóban, akár tettleg) vagy sem?”

A válasz a következő  volt: „Tájékoztatom arról, hogy az Ön által említett, mintegy 10 évvel ezelőtti vizsgálat nem állapított állami jogszabályokba ütköző cselekményt, pedofília nem történt. A vizsgálatot követően Dr. Mészáros István lemondott az egyházmegyei központban betöltött megbízatásáról. Ha Kőhegyi Dániel nem értett egyet az eredménnyel, miért nem indított akkor magánvádas eljárást? Jelen válaszlevelemet Dr. Mészáros Istvánnak is megküldöm annak érdekében, hogy felvehesse a kapcsolatot Önnel.”

Nem azt kérdezték, volt-e pedofília – senki nem állította, hogy volt –, arra sem kérdeztek rá, hogy bűncselekményt követett-e el a lelkipásztor (ennek megítélésében nem az egyház illetékes, hanem a bűnüldöző szervek), és nem azt akarták tudni, mit nem állapított meg a vizsgálat, hanem hogy mi az, amit megállapított, vagyis elismerik-e, hogy Mészáros nem megfelelő módon közeledett a fiatalhoz.

A gondosan kiadagolt megfogalmazás – „állami jogba nem ütközik” – mindenesetre úgy dekódolható, hogy az egyházi jogba viszont ütközhetett, ami történt. Ezért megkértek egy teológust és kánonjogi szakértőt, segítsen értelmezni az érseki levelet. Mivel a szakértő a katolikus egyház kötelékében végzi szolgálatát, egzisztenciája védelmében azt kérte, ne hozzuk nyilvánosságra a nevét. Mint elmagyarázta, a „pedofília nem történt” kitétel azért fontos ilyen ügyekben, mert egy gyermek szexuális molesztálása az a határ, ahol a klerikusok számára kötelező a kánonjog szerint jelentést tenni.

De az ügy ettől még rejtett maradhat, ugyanis nem a világi hatóságot, hanem a Vatikánt  kell értesíteni. Az eset kivizsgálása Róma hatásköre, az összes vele kapcsolatos dokumentum a pápai titok kategóriájába tartozik, tehát még egyházon belül sem hozzáférhető, csak egy igen szűk körnek.

Ezt változtatta meg Ferenc elvileg pápa azzal, hogy megszüntette az ezekre a cselekményekre vonatkozó titoktartási kötelezettséget. Az azonban kérdéses, hogy mindez az eljárási szakaszban hogyan valósul meg, illetve hogy az értesítési kötelezettség pontosan mire vonatkozik. Számtalan esetben látjuk, hogy még a sértett előtt sem ismertek az eljárásról szóló iratok” – egészítette ki a teológus, aki szerint olyan a helyzet, mintha két külön valóság lenne, és az egyikre az egyházi, a másikra a világi törvény volna az irányadó.

Szerinte még ha bebizonyosodik is a pedofília, sok esetben akkor is csak az a következmény, hogy az elkövetőt laicizálják, vagyis aláíratnak vele egy nyilatkozatot, hogy kilép a papi szolgálatból, és az ügy onnantól egyházjogilag rendezett. De megesik az is enyhébb esetekben, hogy egyszerűen másik parókiára helyezik át az illetőt. Ahol pedig egy vizsgálat eredménye (mint esetünkben) úgy formulázható, hogy „nem történt pedofília”, akár egy bizonyított zaklatás is érdemi következmény nélkül maradhat.

Azt pedig, hogy csak olyan személy szolgálhat ifjúsági misszióban, akire ilyen tekintetben a gyanú árnyéka sem vetül, azért sem írhatja elő a szabályzat, mert nem tudható, hogy kinek volt ilyen ügye. Ahogy az is zártan kezelendő, hogy a felszentelés előtt milyen eredménnyel zárultak a pszichológiai tesztek. Ráadásul, mivel óriási hiány mutatkozik lelkipásztorokból, az elvárások egyre alacsonyabb szintűek.

„Krisztus szeretete sürget minket”

Mészáros István máig előkelő tisztségeket visel:

• címzetes prépost,
• kiskunsági főesperes,
• az Országos Magyar Vadászkamara etikai bizottságának elnöke, így rendszeresen prédikál vadászrendezvényeken is.

A Kalocsai Néplap vele készített interjújában önmagát „nagy fordulatszámon élő” emberként jellemzi. Jó kapcsolatot ápol a politikai vezetőkel, rajongója és mentora a helyi népművészetnek, és szinte mindenütt ott van, ahol történik valami – állítják a lelkészt ismerő helyi forrásaink.

Mészáros Rómában a jezsuitáknál kapott képzést, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója volt. 2003-ban kánonjogi licenciátust szerzett, 2005 nyarán doktori fokozatot. Ezután Bábel Balázs szentelte pappá, és megkezdődött gyorsan felívelő egyházi karrierje, mindössze 29 évesen. Caritas Christi urget nos – Krisztus szeretete sürget minket; ezt a bibliai idézetet választotta papi jelmondatául.

Tovább a 24.hu cikkére