Lehet örülni a Paks elleni iksznek? Valószínűleg sok kecskeméti szurkolóban felmerült ez a kérdés a szombat esti meccs után. Pusztán a tények: augusztus 26-a, 458 perc szerzett újra akciógólt a KTE, négy vereség után végre egy pontot begyűjtött Szabó István csapata a jó formában lévő atomvárosiak ellen. A helyszínen néztük meg a mérkőzést.
A KTE enyhén szólva nem készült jó előjelekkel a Paks elleni meccsre, sorozatban kikapott a Debrecentől (idegenben), a Mezőkövesdtől (otthon), az FTC-től (idegenben) és a Diósgyőrtől (idegenben). Megtépázta ez a Kecskemét előző bajnokságban szerzett hírnevét, hiszen míg akkor összesen hatszor hagyták el vesztesen a pályát, a mostani idényben már ötször, noha még egy kör, azaz a bajnokság harmada sem ment le. A Paks viszont eddig első nyolc meccséből ötöt megnyert és csupán egy vereséget szenvedett el. Szabó István, a KTE edzője Bognár György gárdáját tartotta az összecsapás esélyesének a mostani formája alapján, hozzátéve azért, a 12 csapatos NB I-ben bármi megtörténhet.
„Szeretnénk visszatérni arra az útra, ami jellemezte korábban is a csapatot. Ezért mindent megtettünk a héten is. A csapatszellem erős, ez a héten is megmutatkozott, nagyon összetartó volt a csapat a pályán és azon kívül is. A szakmai stáb felkészített minket, extra motivált a társaság, hiszen mindenki szeretne újra sikeres lenni” – nyilatkozta Vágó Levente a klub honlapjának a meccs felvezetéseként.
Bíztak a rossz sorozat megtörésében a hazai szurkolók is, akiknek nem szegte kedvét a mostani hullámvölgy, és noha közel sem volt teltház, a késői időpont ellenére közel négyezren csak kimentek a Széktói Stadionba (a hivatalos nézőszám 3785 volt). Taps szólt, mikor Vágó Leventéék a bemelegetítés után bementek az öltözőben. És akkor is, amikor a műsorközlő bemondta a hét hírét, azaz Marco Rossi ismét behívta a válogatott keretébe Szalai Gábort és Horváth Krisztofert.
„Utálunk sz.r hírös város!” – skandálták a paksi ultrák még a kezdő sípszó előtt, ez a barátságtalan üdvözlés (amit mi nem tudunk hova tenni) nyilván nem tetszett a hazaiaknak, de kezdődött a meccs, és kecskeméti szurkolók inkább már a sajátjaikra koncentráltak. „Veletek vagyunk!” – kiabálta egy lelkes hölgy, és a közönség kisebb-nagyobb intenzitással végig buzdította kedvenceit.
Jól kezdett a KTE, és noha megfigyelhető volt, hogy a Paks kapusa nem tartogatta a labdát, hanem gyors kirúgásokkal indítani próbálta a korábbi válogatott Könyves Norbertet, a kecskeméti védelem blokkolni tudta ezeket a kísérleteket. Májer Milán és Matheus Leoni is igen aktívan játszott a jobb illetve a bal szélen. A szurkolók türelmesek voltak a hazai játékosokkal szemben, ellenben Berke játékvezető döntései többször felháborították őket. Főleg a 24. percben történteket kérte számon a bírón a hazai publikum. Májer beadása lecsúszott, és biztatóan csapódott a jobb felső irányába. Szappanos megfogta, igyekezett előretartani, de közben hátrafelé is mozgott. Talán bent volt, talán nem – a sportnapilap fotója alapján inkább igen. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy a labda teljes terjedelmében áthaladt-e a gólvonalon, ugyanis az ehhez szükséges gólvonal-technológiát nem alkalmazzák a teljes NB1-ben. A Nemzeti Sport 2021-es cikke szerint az MLSZ ezt akkor azzal indokolta, hogy magas lenne a költsége minden élvonalbeli csapat kapuit bekamerázni, legalábbis ahhoz képest, hogy milyen kevés ilyen nehezen eldönthető helyzet van egy idény alatt. Hát, ez a magyarázat most biztos nem vigasztalja a kecskemétieket, akik közül sokan bent látták a labdát (természetesen), és azt sem értették, VAR-ral miért nem vizsgálták meg a jelenetet. Szabó István meccs utáni nyilatkozatában nem tette szóvá (bár ő nagyon korrekten soha nem is szokta kommentálni a játékvezetők ténykedését). Lehetne még ragozni az esetet, de végső soron a futball – kecskemétieknek most nyilván fájóan hangzó – alaptörvénye úgyis felülír minden más véleményt: gól az, amit a bíró megad. Azzal meg utólag fölösleges foglalkozni, mi lett volna, ha sikerül vezetést szereznie a Kecskemétnek…
„Hátrajátékból nem lesz gól” – hangzott el némi kritika az egyik szurkolótól a szünetben. És ebben azért volt valami, mert egymás után ez már a kilencedik olyan félidő volt, amelyben nem tudott akciógólt rúgni a KTE (a négy vesztes meccsen egy gólt szereztek, büntetőből). Többen hiányolták a vállalkozó kedvet, a bátorságot a játékból. Az 56. perc mindenesetre jól jellemezte a csapat mostani formáját: Szuhodovszki ígéretesen, viszonylag szabadon vezette fel a labdát, de nem lőtt a tizenhatoson kívülről, és végül az egész akció hamvába holt.
Darálós meccs volt, olyan, amire azt mondják, nem szerez új híveket a labdarúgásnak. Aztán jött a kecskemétieknek a hidegzuhany, Osváth szép lövése utat talált Varga Bence kapujába, 0:1. Voltak szurkolók, akik hibáztatták a kapust a gólért, de azért a visszajátszásból látni lehetett, hogy tényleg furán szitált a labda a levegőben.
„Küzdjetek!” – harsant fel a lelátón. Szerencsére mire igazán aggódni kezdtek volna a hazai szurkolók, Szabó István cserélt, Pálinkás Gergő pedig gyorsan meghálálta a bizalmat, az ő és Tóth Barna harcossága egyenlítést eredményezett (Horváth Krisztofer is dicséretet érdemel a beadásért). Egy percig azért a VAR-vizsgálat miatt aggódhattak a kecskemétiek, de végül a bíró megadta a találatot, 458 perc után lőtt újra akciógólt a KTE (legutoljára még Tóth Barna augusztus 26-án, a Puskás Akadémia elleni 4:1-es győzelem 67. percében volt eredményes mezőnyből).
A végén úgy tűnt, már annyira nem forszírozza a támadásokat a KTE, de kis híján elbukták az egy pontot is, ha Böde Dániel kicsit pontosabban céloz.
„Kaptunk egy gólt, és a mi helyzetünkben alighanem sok csapat összezuhant volna. Mi nem tettük. Egyénileg és csapatként is mindig fejlődni kell, mi megmutattuk, hogy van bennünk tartás” – mondta Szabó István. Ő és kollégája, Bognár György egyaránt igazságosnak tartották a pontosztozkodást.
„Örüljünk, hogy nem kaptunk ki” – mi ilyen véleményt is hallottunk a lefújás után. Túl sokan nem tűntek elégedettnek, talán az volt a levegőben, hogy most ez az iksz jó eredménynek számít vagy sem? Ha a kidolgozott helyzetek, az igazán veszélyes kísérleteket alacsony számát vesszük alapul, akkor lehet hiányérzete a kecskeméti szurkolóknak, és nyilván a rúgott gólokat tekintve is. A támadójáték továbbra is akadozó, nem eléggé kreatív, talán hiányzik az önbizalom. Viszont a védelem most alapvetően jól működött, becsülettel hajtott a csapat, nem esett össze, és a négy vesztes meccs után végre pontot szereztek egy nagyon jó rivális ellen. A bevezetőben feltett kérdésre tehát talán úgy lehetne válaszolni a kecskemétiek szempontjából: örülni nem muszáj az iksznek, de meg kell becsülni – jó alap lehet a gödörből való kikapaszkodáshoz.
