2013 óta több olyan botrány is volt, hogy az állam olyan iskolaigazgatókat nevezett ki, akik a kinevezési eljárásban a tantestület, a szülők, a diákok szimpátiáját nem nyerték el, egyebek mellett Kecskeméten is történt hasonló. Több esetben a felülről kinevezett igazgatók fideszes kötődésűek voltak – írja az Index.
Az állam most gyakorlatilag teljesen zárttá, és egyszemélyivé teszi az óvoda- és iskolaigazgatói kinevezéseket, ez olvasható ki a Semjén Zsolt által a parlamentnek benyújtott köznevelési törvénymódosítási tervezetből (pdf).
A javaslat a technikainak tűnő 32. paragrafusban van elrejtve, ez röviden, tömören felsorolja, hogy a mostani törvénynek mely passzusai vesztik hatályukat. Ezek mind arról szólnak, hogy akiknek eddig jogukban állt véleményezni/beleszólni az igazgatóválasztásba, azok elvesztik ezt a jogukat. Nézzük sorban.
- Kikerülne a hatályos törvényből, hogy az igazgatókat „az e törvényben foglalt szervezetek, közösségek, személyek és a fenntartó véleményének kikérésével” bízza meg a miniszter.
- A jelenlegi törvény tételesen, hosszan felsorolja, hogy a fenntartónak milyen döntésekhez kiknek az álláspontját kell kikérni. Most ebben van egy olyan pont, hogy az igazgató megbízásával és megbízásának visszavonásával összefüggő döntés vagy vélemény kialakítása előtt beszerzi az intézmény alkalmazotti közössége, az óvodaszék, az iskolaszék, a szülői szervezet, az iskolai diákönkormányzat véleményét. Speciális esetek is vannak: a nemzetiségi nevelés-oktatásban részt vevő intézmény esetén – ha nem rendelkezik egyetértési joggal – a települési nemzetiségi önkormányzat, ennek hiányában az érintett országos nemzetiségi önkormányzat, szakképző iskola esetén a fővárosi, megyei gazdasági kamara, az állami fenntartású szakképző iskola esetén a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, a vagyonkezelésében levő ingatlan tulajdonos önkormányzatának véleményét kérik ki.
EZ A FENTI PASSZUS TELJES EGÉSZÉBEN KIKERÜLNE A TÖRVÉNYBŐL.
- Kikerülne a törvényből az is, hogy a nevelőtestület dönt „az intézményvezetői, intézményegység-vezetői pályázathoz készített vezetési programmal összefüggő szakmai vélemény tartalmáról”.
- Szintén hatályát veszítené, hogy közérdekből nyilvános, hogy az igazgatói pályázathoz mellékelt vezetési programról hogyan vélekedtek, és miként szavaztak az erre jogosultak. Jogi nyelven: nem lesz nyilvános „az e törvény alapján véleményezésre jogosultak által kialakított vélemény és a vélemény kialakításával kapcsolatos szavazás eredménye”. Más kérdés, hogy ki marad egyáltalán, aki a programról szavazhatna.
- Kikerül a törvényből, hogy ha az óvodában, iskolában nemzetiségi nevelési-oktatási feladatot is ellátnak, akkor az igazgató megbízásával, megbízásának visszavonásával összefüggő döntéséhez, véleményéhez kikérik az érintett települési/területi/országos nemzetiségi önkormányzat egyetértését, illetve, hogy a nemzetiségi önkormányzatot a döntések meghozatala során egyetértési jog illeti meg.
A törvény indokolásában csak ennyi található: „az intézményvezetői megbízáshoz kapcsolódó véleményezési jogok törlésére kerül sor”.
De nemcsak ezzel erősödik a miniszter hatalma, kap egy új jogi lehetőséget az igazgatók kirúgására is. A tervezet szerint a törvénybe bekerülne, hogy ha az állami iskolákban
olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenység folytatására kerül sor, amely a köznevelési jogszabályok súlyos megsértése révén a gyermek, tanuló Alaptörvényben foglalt jogainak megsértését eredményezheti,
akkor – ha más jogi eszköz nem vezetett eredményre -, az oktatásért felelős miniszter az igazgató megbízását vagy ahhoz adott egyetértését egy éven belül visszavonhatja.
Azt egyelőre nem tudni, hogy mi számít olyan tájékoztató tevékenységnek, ami sérti a gyerek Alaptörvényben foglalt jogait. Az Alaptörvényben kifejezetten a gyerekek jogairól a XVI. cikk (1) bekezdés rendelkezik, eszerint „minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”.
Indoklás nélkül
Korábban az önkormányzatok voltak az iskolák fenntartói, a képviselő-testületeknek kellett meghozniuk a döntéseket az iskolaigazgatókról. Ehhez meghallgatták, de nem voltak kötelesek figyelembe venni a tantestület és a szülői munkaközösség véleményét, azaz ők is azt neveztek ki, akit akartak. Az önkormányzatoknál azonban legalább ebben az esetben számítani lehetett a helyi pedagógusok és szülők éles tiltakozására, mint ahogy arra számos példa akadt. Ezekből hangos politikai botrányok is lettek a kilencvenes és a kétezres években.
2010 után az ország összes iskoláját állami irányítás alá vonták. A pedagógusok munkáltatója már nem az önkormányzat volt, hanem a Klebelsberg Központ. A Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett „reform” jegyében 2013 januárjától az emberi erőforrások miniszter dolga lett az igazgatók kinevezése. A miniszter ezt a jogot az oktatási államtitkárra testálta. A helyzet nem sokat változott, legföljebb romlott. A jelöltekről még akkor is leírhatta véleményét a nevelőtestület, a szülői munkaközösség, sőt az önkormányzat is, de a kinevező ezt nem volt köteles figyelembe venni. Az igazgatóválasztásokról szóló döntéseket az államtitkár nem volt köteles megindokolni. Azok a jelöltek, akiknek a pályázatát elutasították, csak egy lakonikus választ kaptak arról, hogy pályázatuk eredménytelen volt. Korábban Horváth Péter, a Nemzeti pedagógus kar elnöke is azt mondta az Indexnek: „az a minimum, hogy a pedagógusok és a szülők megtudhassák, miért nem rá esett a választás.”
