A klímaváltozás által okozott katasztrófák mára már hetente fordulnak elő -figyelmeztet az ENSZ. A Mozambikot romba döntő ciklonok, a több száz település kiürítését okozó indiai aszály és néhány hasonló hír az elmúlt hónapokban is bejárta a világsajtót, de a tragédiák többségéről nem is szerzünk tudomást, hiába jár a nyomukban halál és az otthonok elvesztése – magyarázta Mami Mizutori, az ENSZ-főtitkár katasztrófák kockázatának csökkentéséért felelős különmegbízottja.
„Ez nem a jövőről szól, hanem a jelenről” – mondta, vagyis az alkalmazkodás a klímaváltozáshoz nem hosszútávú feladat, hanem azonnali befektetéseket igényel.
Becslések szerint a klímaváltozással összefüggő katasztrófák éves költsége 520 milliárd dollár, de Mizutori szerint a következő húsz évben várható károk töredékének elköltésével is mérsékelhető lenne a pusztítás.
„Többet kellene beszélnünk az alkalmazkodásról és az ellenállási képességről” – hangsúlyozta a különmegbízott, aki szerint a befektetők egyelőre kevés figyelmet fordítanak ezekre. Mizutori állítja: amikor házakat építünk, vasutat, gyárakat és energiatermelést fejlesztünk, akkor oda kellene figyelni rá, hogy azok ellenálljanak az egyre extrémebb körülményeknek, például az áradásoknak, szárazságnak, viharoknak.
A globális felmelegedés elleni küzdelem alatt a legtöbben az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését értik. A párizsi egyezmény – ahogy az arra hivatkozó, a V4-ek által leszavazott uniós klímacél is – arra törekedne, hogy limitálja az üvegházgázok kibocsátását, és előírja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest 2 Celsius fok alatt kellene tartanunk. Függetlenül attól, hogy ez mire elég, Mizutori szerint mindenesetre háttérbe szorítja az alkalmazkodás kérdését. Részben azért is, mert tudósok és aktivisták egyaránt attól tartanak, hogy ha túl sokat beszélnek erről, az a társadalomban kialakíthatja az illúziót, hogy elég felkészülni a klímaváltozás hatásaira.
Az ENSZ különmegbízottja szerint ezek az érvek elavultak, nem lehet kijátszani egymás ellen a két problémát. Mizatori hangsúlyozza, hogy a kisebb hatókörű katasztrófák megelőzhetők lennének mondjuk az időjárás-előrejelzés fejlesztésével, új építési szabályokkal, jobb infrastruktúrával, vagy például gátakkal és vízkészletek felhalmozásával az áradások és aszályok ellen.
Egyelőre leginkább a fejlődő országokat, azon belül különösen a gettókban lakók millióit, illetve az asszonyokat és gyerekeket érintik ezek a krízisek. De az Európát sújtó erdőtüzek vagy a példátlan hőhullámok jelzik, hogy nem csak őket.
Mizutori szerint sok probléma adódik belőle, hogy a legtöbb kormányban a klímaváltozás kezeléséért más egységek felelősek, mint mondjuk a katasztrófavédelemért vagy a infrastrukturális fejlesztésekért, pedig ezek összefüggnek.
(via Guardian)
