Hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. Arról, hogy sok kicsi sokra megy. Hogy sok lúd disznót győz. Hogy a falkában vadászó farkasnak ereje van. Aranyosi Ervin így fogalmaz versében:
Összefogunk, mert együtt többet érünk.
s holnapunk mégis oly bizonytalan.
Bizonytalan. Mert felettünk köröz a keselyű, amely arra vár, hogy kiszáradva és meggyengülve terüljünk el a földön. Akkor akar lecsapni. De nem hagyjuk magunkat. Leszünk holnap is.
Kicsit más ez, mint Petőfinek A farkasok dala című verse. Ez nem a szabadságról szól. Ez a kitartásról. A céltudatos állatról ( emberről ). Íme a vers:
A farkas dala
Mindig csapatban, falkában vadászom.
Erős vagyok, és tudatos, nagyon.
Éjszakánként a hegytetőre mászom,
s panaszomat a holdnak ordítom.
– Nem az vagyok, akinek hisztek engem,
meséknek gyűlölt, gonosz ordasa.
Mi összetartunk, – él a csapatszellem,
– nem lennénk sose, farkasnak “farkasa”.
Nem értem hát, miért utáltok minket.
Nem ártunk másnak, ha nincsen rá okunk.
Nem tűrjük meg az ellenségeinket.
S jellemtelent, mi sosem pártolunk.
Falkán belül mi mindig szépen élünk.
Szívünk szeret, bár lelkünk nyugtalan.
Összefogunk, mert együtt többet érünk.
s holnapunk mégis oly bizonytalan.
