Ki ne hallotta volna már gyermekétől azt, hogy az iskolai menzás ebéd mócsingos, felismerhetetlen, híg, fura színű, egyforma, nyúlós, olajos. Ha panasszal fordulnak a szülők a közétkeztető és az önkormányzat felé, egy gyors előre leszervezett kóstolást követően a válasz legtöbbször az, hogy mindez csupán szubjektív megítélés.
A menzákról ritkábban hallunk jót, mint rosszat, pedig ennek nem kellene törvényszerűen így lennie.
Az EMMI a közétkeztetési rendeletében (2014) lefektette, hogy a fejlődésben lévő gyermekek egészséges táplálkozása kiemelten fontos. A legfiatalabbak részére biztosítani szükséges a minőségi alapanyagokból készült ételt és italt, óvni kell őket a túlzott só- és cukorfogyasztástól. Ezzel párhuzamosan fut a Mintamenza-program, amelyhez több önkormányzat (Kecskemét is) csatlakozott a 2010-es évek közepén azzal céllal, hogy a közétkeztetés egészségesebb és fenntarthatóbb legyen. A programban együttműködő cégek és önkormányzatok a helyi gazdák termékeinek, valamint a bio élelmiszerek szélesebb körben való bevonásával is egyetértettek. A recept ez lenne, de valamiért mégis mást tapasztalunk.
Ebben az évben járt le a 10 éves közétkeztetési szerződés Kecskeméten
Helyben Központosított Közbeszerzés alapján a kecskeméti önkormányzat 2009-ben az Első Kecskeméti Közétkeztetési Konzorcium tagjaival, illetve a Sodexo Kft.-vel kötött szerződést, amely cégek majdnem a teljes kecskeméti közétkeztetést lefedik. A Sodexot 2017-ben felvásárolta a többmilliárdos állami megbízásokat elnyerő Hungast Vital Kft, így a több mint 1 millió főt ellátó, kb. 150–160 milliárdos magyarországi közétkeztetési piac első számú szereplőjévé vált. (Az ügy pikantériája, hogy egyes kormányzati tervek szerint a hulladékkezeléshez és a távfűtéshez hasonlóan állami koordináló szervezet alá szerveznék a közétkeztetési piacot is.) A Hungast két év alatt több nagy önkormányzatnál, pl. Pécsen, Szekszárdon, Zuglóban nyertek el zsíros megbízásokat, illetve Kecskeméten vette át a Sodexo helyét.
A kecskeméti menzaétkeztetés 10 éve nem telt el zökkenőmentesen, amelyen keresztül naponta tízezernél is több gyermek és felnőtt étkezik bölcsődékben, óvodákban, általános- és középiskolákban, felsőoktatásban, idősszociális otthonokban. Általában nem a mennyiséggel kapcsolatosan van kifogás, hanem a tartalommal
Nem elég jól lakni, biztosítani is kell a magas tápértékű ételt, ehhez pedig elengedhetetlen a jó alapanyag.
A szerződések lejártával Kecskeméten most lehetőség nyílik, hogy újragondolják a közétkeztetést. És a gyakorlatban is:
-
friss alapanyagokból főzzenek a konyhákban a többszáz kilóméterről hozott fagyasztott zöldségekkel szemben,
-
„földtől az asztalig” elv szerint a Kecskeméten és vidékén gazdálkodók terményei kerüljenek többségében feldolgozásra, amely egyben élénkítőleg is hat a foglalkoztatásra;
-
előnyt élvezzen a vegyszermentes étkezés és termelés;
-
csökkenjen az élelmiszer-hulladék mennyisége;
-
valós párbeszéd alakuljon ki a szolgálató és a fogyasztó között.
A sokat emlegetett „fenntartható közétkeztetés” minimum ezt foglalja magába.
Vannak jó példák Magyarországon – a szarvasi modell
A nagyüzemi módon lebonyolított tömegétkeztetés az, ami szembeállítja egymással a közétkeztetés szereplőit: a gyermekeik minőségi étkeztetéséért küzdő szülőket a közétkeztetést végző, profitra hajtó céggel.
Szarvason több szereplő összefogásával olyan előremutató gyermekélelmezési modellt hoztak létre (saját városi cég formájában), ahol az alapanyagok csaknem fele helyi termelőktől származik, nagy arányban használnak biozöldséget, az élelmiszer-hulladékot pedig egyszerű ötletekkel csökkentik. A rendszer működésének alapja az önkormányzat, a helyi gazdálkodók, a helyi biogazdaságok, valamint a gyermekélelmezési szakemberek és a pedagógusok összefogása. 1200 adag ételt készítenek naponta, 2 iskolát, 6 óvodát, valamint szociális intézményeket látnak el. Az ételekhez felhasznált zöldségek 50%-a helyben termelt biozöldség, amely nagyjából két kamionnyi mennyiség évente.
Miért jó?
-
az idényjellegű gyümölcsök és számos más termék, például a hal, a rizs és a sűrítésre használt rizsliszt is helyi termék;
-
a gyerekek esetében sokat segítenek a pedagógusok: beszélgetnek velük az egészséges táplálkozásról, ellátogatnak a biogazdaságba;
-
a szülőket érdemben tájékoztatják;
-
csökkentik az élelmiszerhulladékot;
-
megélhetést és munkát biztosítanak a helyi gazdálkodóknak;
-
nem ezer kilóméterekről érkezik a fagyasztott alapanyag.
Országos viszonylatban a menzai kaják 40%-a a moslékba kerül
Az egyik általunk megkérdezett, de anonimitást kérő, közétkeztetést végző vállalkozás szerint alapvető probléma, hogy a menzai kínálat sok esetben nem találkozik a gyerekek ízlésével. Persze ennek vannak előzményei. Sok múlik azon is, hogy otthon mennyire választékos a kínálat. Valamint akkor is a moslékban landolhat az étel, ha előtte a gyermek a zsebpénzből a büfében már belakott. És bizony az étel csaknem fele a moslékban végzi. De a vállalkozó nem akarja a szülőkre és a gyerekekre fogni a sok maradékot. Szerinte a hatósági előírások, minden javító szándék ellenére is, nagy mértékben gátolják a minőséget. Vagyis inkább megnehezítik, hogy a gyermekek ízlése találkozzon a kínlattal. Pl. ahhoz képest túl sok a kötelezően előírt főzelék, hogy általában a gyermekek nem szeretik ezeket az ételeket. És az is probléma, hogy rengeteget kell költeni arra, hogy kiszámolják az előírt tápanyag tartalmakat. Majd ezeket betartassák. Miközben ez a fáradozás és költség a tányér tartalmán nem látszik meg. A KecsUP-nak nyilatkozó vállalkozó elmondta még azt is, hogy a közbeszerzéseknél hajlandóak a megrendelők a legkisebb árat mondót megbízni, miközben a szülők nem biztos, hogy azt szeretnék, hogy gyermekük a legolcsóbbat kapja. Ez a cégtulajdonos egyébként aggódik valamelyest a jövő miatt, hogy ebben a szektorban is jön egy nagy cég, és ráteszi (rátetetik – a szerk.) központilag a kezét a közétkeztetésre, és a kisebbek így kiszorulnak a piacról. Reméli, hogy nem így lesz azért.
