Igaz, hogy száraz és forró nyár van mögöttünk, azonban az idegenhonos kaktuszok még nem a klímaváltozást jelzik. Gyors terjedésüket viszont elősegítheti, ha tartósan ilyen marad az időjárásunk.
A dísznövényként ismert kaktuszokat behurcolt növénynek tekinthetjük, és az elsődleges megtelepedések minden esetben emberi tevékenységre vezethetők vissza. A kaktuszok kiültetésének három fő oka lehet Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem ökológiai tanszékének kutatója szerint.
Vannak, akik csak ki akarják dekorálni velük a lakóhelyük környezetét, vannak, akik kíváncsiak, hogy a különböző kaktuszfajaik hogyan viselkednek a természetben és vannak, akik a természetben szabadon lévő területeteket használják a kaktuszállományuk szaporítására.
Ha egyszer a kaktuszok valamilyen okból elszabadulnak, onnantól gyorsan és hatékonyan terjednek, új élőhelyekre is eljuthatnak vegetatív szaporodással. Kelemenék már azt is bizonyították, hogy magról is képesek szaporodni hazánk természetes élőhelyein. A kaktuszok nem csak sivatagi növények, ahogy azt általában elképzeljük, hiszen őshazájukban, Észak-Amerikában az északi szélesség 55. fokáig és magashegységekben is megélnek. Alkalmazkodtak a hosszan tartó, akár mínusz 20-25 Celsius-fokokhoz és a változatos csapadékviszonyokhoz – mondta el Kelemen. Magyarországon eddig 15 faj alkalmi vagy tartós megtelepedését észlelték.
„A legtöbb állomány a Duna–Tisza köze nagyobb városainak (Kecskemét, Kiskunhalas, Szeged) közelében van. Persze előfordulhatnak olyan isten háta mögötti helyeken is, ahova még úttalan utakon sem lehet eljutni. A szakirodalomban eddig rendkívül kevés információ jelent meg a Magyarország természetközeli élőhelyein megtelepedett kaktuszokról, csupán négy előfordulásról számoltak be. Az interneten, illetve a nemzeti parkok adatbázisaiban ennél jóval több, húsz körüli előfordulásról volt információnk. Az idén indult »citizen science« adatgyűjtés (»Kaktuszok a természetben« Facebook-csoport) eredményeképpen azonban nem egészen egy év alatt megháromszorozódott az ismertté vált »kivadult« kaktuszállományok száma, jelenleg több mint 60 természetben való megtelepedésről tudunk. A kaktuszmegtelepedések mintegy fele a Duna–Tisza közén található, de például a Nyírségben, a Börzsönyben, a Pilisben, a Vértesben, a Gerecsében, a Bakonyban, a Mecsekben és a Villányi-hegységben is ismerünk állományokat” – mondta Kelemen András.
Hazánkban a heverő medvetalpkaktusz, a coloradói medvetalpkaktusz és a préri medvetalpkaktusz jelenthet veszélyt az élővilágra. Nyílt élőhelyeket kedvelő őshonos és védett növényfajt szoríthatnak ki, mint a báránypirosító, a homoki vértő, a homoki nőszirom vagy a kosborfélék közé tartozó pókbangó, de gyökérrendszerük révén a föld alatt is nagyon versenyképesek.
A kaktuszok kiirtása nehéz feladat, hiába húzgáljuk, vágjuk ki a növényeket, a nagy sarjtelepekben mindig maradnak föld alatti szárdarabok, amelyekről aztán újra kihajtanak. Itthon néhány penészgomba károsítja a kaktuszokat, és ezeket talán majd a védekezésben is fel lehet használni.
A Kiskunság homokterületein a kaktuszokon kívül más növényekkel is szennyezzük az élővilágot. Megfigyelték a kerti pálmaliliom vagy jukka invázióját is, és megjelent már olyan trópusi-szubtrópusi faj is, amelyiknek még magyar neve sincs.
Ha kirándulásaink, túrázásaink során kaktuszba botlanánk a természetben, célszerű lehet jelezni azt a már említett Facebook-oldalon vagy Kelemen András címén, így a szakemberek még több információt kaphatnak a kaktuszok elterjedéséről, de tanácsot is tudnak adni az eltávolításhoz.
via Telex
