Büszkén hirdette annak idején Orbán Viktor kormánya, hogy az Alkotmány helyett új Alaptörvénye lesz az országnak. Amely nem korábbi időszakok itthagyott dokumentuma, hanem egy keresztény alapokon nyugvó alapvetés, az úgynevezett grántitszilárdságú. Annyira fontosnak tartották ezt a jogszabályt, hogy ünnepeltették is. Emlékezzünk csak a hivatalokban az Alaptörvény asztalára. Aztán szépen kiderült, hogy a gránitszilárdság inkább olyan laza, mint a homok. Az alaptörvény, ahogy a neve is kimondja, mindennek az alapja kellene legyen. De miután már egy sor változtatáson ment keresztül, ez megkérdőjelezhető. És pontosan azért kérdőjelezhető meg, hogy mi az értelme így ennek a jogszabálynak, mert nálunk ezt alakítják a törvényekhez, és nem a törvényeket ehhez. Ha kiderül, hogy a kormány nem tudja meglépni amit szeretne, akkor a 2/3-dal élve/visszaélve megváltoztatják úgy az Alaptörvényt, hogy azzal ne ütközzön a tervezett jogszabály.
Ugyanakkor az Alaptörvény tartalmaz egy olyan passzust, amely arról szól, hogy Magyarország hozzájárul Európa egységéért. Íme:
E. cikk
(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedés eérdekében közreműködik az európai egység megteremtésében .
De a helyzet inkább most az, hogy van egy egység Európában és van Magyarország. Néha társul hozzánk még egy-egy nemzet, de az egység semmiképpen nem a mi oldalunkon van. Emlékezzünk csak a vétókra. Amelyek néhány éve már szinte rendszeresnek mondhatók. 8-10 éve talán még legyintettek egy-egy ellenkezésre, de 5-6 éve ezek már annyira feltűnőek, hogy azon gondolkodik az egység, hogy miként lehetne elkerülni, hogy egy ország megakadályozzon olyan döntéseket, amit minden többi tagállam elfogad. De itt vannak az „Állítsuk meg Brüsszelt” hergelések és kampányok. Vagy a legújabb, az elhibázott brüsszeli szankciók emlegetése.
Vajon a magyar kormány az Alaptörvényben vállaltak alapján valóban Európa egységének megteremtésén dolgozik?
