Maradjon? Takarják el? Irány vele a múzeumba? Ezek az opciók merülnek fel Horthy Miklós 1920-as kecskeméti látogatását ábrázoló zsánerkép vitában, amire választ kell adniuk a kecskeméti politikusoknak. Néhány évvel ezelőtt Zombor Gábor volt polgármester az érzelmekre ható, sebeket feltépő, kultuszerősítő vagy a jelent a múlttal helyettesíteni akaró szimbolikus politikai vitát azzal fedte el, hogy függönnyel eltakartatta a kormányzó zsánerképét a kecskeméti Városháza dísztermében.
Hogy került oda?
Az életkép 1944. október 18-ra, két nappal Horthy lemondó nyilatkozata és a nyilasok hatalomra kerülése után készült el. 1945 után eltakarták, 1959-ben lefestették és évtizedekre rejtve maradt. A képre 2014-ben, a díszterem falfestésének felújítása során találtak rá a restaurátorok, amit helyreállítottak, és nyilvános eseményeken függönnyel takartak el.
Ügy, azért lett belőle ismét, mert az októberi nyilvános közgyűlésre nem került vissza a függöny, és az MSZP és a DK képviselői kivonultak a teremből. A polgármester ezután jelezte, a közgyűlés önálló napirendi pontként újra megtárgyalja a kép további sorsát.
Hogy dönthessenek a képviselők, szakértők véleményét kérte az önkormányzat. A Fidesz-konform Veritas Történetkutató Intézet részéről Szakály Sándor történész Horthy személyét úgy ítéli meg, hogy a kormányzót a magyar társadalom tagjainak többsége elfogadta, aki napi politikai kérdésekbe nem avatkozott be és nem épített rendszert. (Akik érdeklődnek a 20. századi magyar történelem iránt, azok számára nem ismeretlen, hogy hazai és külföldi történészek egyaránt vitatják Szakály álláspontját.) Kásler Miklós volt minisztert nemrég nevezték ki a Magyarságkutató Intézet tiszteletbeli elnökének, amely szervezet nevében Vizi László Tamás történész szerint Horthy Kecskemét festménye „értékes történelmi forrás a korszak Kecskemétjéről”, ami „művészeti produktum”.
A Kecskeméti Katona József Múzeum művészettörténésze, ifj. Gyergyádesz László konkrétumot is mond a zsánerkép lehetséges további sorsáról. „Pándy Lajos szekkója megbontja a díszterem Lechner Ödön által egységes egészre törekvő koncepcióját. A Városháza épülete 1897 decemberére egy befejezett összművészeti terv alapján valósult meg, amelybe nem illeszkedik a Horthyt ábrázoló festmény.” A művészettörténész a falkép szakszerű leválasztását és múzeumi elhelyezését javasolja.
Hajagos Csaba történész, szintén a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa, főként Horthy kecskeméti látogatásait ismerteti, miszerint a polgármester meghívására a kormányzó többször is részt vett a város ügyeit érintő megbeszéléséken. Hogy mi legyen képpel, arra vonatkozóan nem ad kézzelfoghatót a politikusok részére. Annyit mond csupán, minden korszaknak megvan a lenyomata, az utókornak nincs jogosultsága arra, hogy abból kitöröljön egyes fejezeket.
Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztője csak arra mutat rá, hogy Horthy alakjának megjelenítése nem kecskeméti sajátosság. A zsánerkép sorsát az irodalomtörténész is a döntéshozókra bízza.
Miről döntenek a képviselők?
Valójában semmiről. A közgyűlésre benyújtott határozat-tervezet arról szól, hogy a képviselők a beszámolóban foglaltakat elfogadják, tehát egyetlen konrét javaslattól eltekintve a Horthyval kapcsolatos véleményeket és történeti adalékokat. Arra a kérdésre, hogy Horthy zsánerképe marad, nem marad, eltakarják, egyelőre nem kapunk választ.
