A február elsejei Európai Tanács csúcson nem vétózta meg végül Orbán Viktor az Ukrajnának juttatott uniós segélyt. Bár a nemzeti konzultáció kitöltőinek 99%-a nem küldene további támogatást a háborúban álló szomszéd országnak, de végül Orbán Viktor is megszavazta az 50 milliárd eurós segélycsomagot Ukrajnának.
Nagy várakozás, kölcsönös üzengetés és zsarolásnak titulált politikai manőverek előzték meg az Európai Tanács rendkívüli februári ülését. Hogy mi is az az Európai Tanács, ahol a kormány és államfők döntenek a legfontosabb uniós ügyekben itt írtunk bővebben. Az ülés tétje az volt, hogy az orosz agressziót elszenvedő, és mind a háborús fronton, mind anyagilag, és politikailag is destabilizálódó Ukrajna hozzájuthat-e az Unió költségvetéséből 50 milliárd euróhoz 2027-ig.
Az Európai Unió hét évente fogadja el a költségvetését és a módosításhoz egyhangú döntés szükségeltetik a Tanácsban. Ezt használta ki a magyar kormányfő az elmúlt év decemberében, amikor nem szavazta meg azt a költségvetés módosítási javaslatot, amiben az Ukrajnának juttatott támogatás is szerepelt.
Az ülés előkészítése során a magyar kormány olyan kompromisszumnak titulált ajánlattal állt elő, ami éves felülvizsgálatot tett volna lehetővé a támogatás odaítélésre. Ezt a legtöbb szereplő az állandó vétóval való fenyegetésként ítélte meg. Végül egy olyan javaslatot fogadtak el, ami az éves felülvizsgálat során nem igényel egyhangúságot, csak minősített többséget.
Számos rosszízű cikk jelent meg a nyugati sajtóban az ülés előtt, volt olyan, ami a magyar gazdaság bedöntésével is fenyegetett, ha Orbán továbbra is tartja magát a vétóhoz Ukrajna ügyében. Ez olyan példátlan bizalomvesztést jelentett volna az Unióban, ami az egész közösséget meggyengítette volna, hiszen bármelyik tagállam kerülhet hasonló helyzetbe, ha a a vezetője köti egy ügyben az ebet a karóhoz.
A Tanács ülésén tanúsított magatartásával Orbán nem feszítette tovább a húrt, és racionálisan döntve a közösségi többségi álláspontjához igazodott. Viszont ezzel szembe ment közel másfél millió magyar ember akaratával, akik kitöltötték a nemzeti konzultációs kérdőívet.
Kérdés, hogy mennyi értelme van a nemzeti konzultációnak, és az arra épülő sok milliárd forintnyi közpénzt felemésztő, az Urópai Unió vezető testületével konfliktust vállaló plakátkampánynak? Ha a végén a miniszterelnök nem veszi figyelembe a konzultáció eredményét. Amiképp a plakátkampány fogalmazott: úgy táncolt, ahogy Brüsszel fütyült.
