Merre sodródik a Fidesz az Európai Parlamentben?

A Fidesz az Európai Parlamentben egyelőre magára maradt annak következményeként, hogy az Orbán-párt elhagyta az Európai Néppárt (EPP) frakcióját március elején. A Fidesz döntése nem előzmény nélküli és jóval korábbra tehető, hogy Szájer József ekivel a hátizsákjában az ereszcsatornán próbált elmenekülni egy brüsszeli illegális orgiapartiról. Még 2019-ben függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppárt jobbközép és kereszténydemokrata pártokat tömörítő pártcsaládban. A Fidesz 20 évvel ezelőtt lett a jobbközép tömörülés tagja, miután otthagyta a Liberális Internacionálét.

Orbánék konfliktusa saját pártcsaládjukkal műfajában egyedülálló, politikai kommunikációban korszakalkotó, dramaturgiailag kellően zűrös, marakodós, konfliktusos.

Emlékezetes módon a nyilvánosság előtt onnan indult a szakításig menő harc, hogy két évvel ezelőtt Orbán Viktor körbeplakátolta Magyarországot a gonoszul nevető néppárti Jean-Claude Juncker képével az EP-választás kampányában. Nehéz volna elhinni ennyi idő után is, hogy csupán ez lett volna a Fidesznek az a politikai csínytevése, amin a Néppárt tagjai, és látványosan az EPP elnöke, Manfred Weber és Orbán Viktor összecsattannak. Konfliktusuk ügyről-ügyre mélyült, ennek is kiemelt epizódikus eseménye, hogy az Orbán-kormány elüldözte a CEU-t Budapestről.

Kompromisszumok a felek között azóta nem születtek. Épp ellenkezőleg csak a távolság fokozódott. Így most Orbánék az EPP frakcióját is maguk mögött hagyják.

Egy hosszú korszaknak vége – a Fidesz kisujja marad a Néppártban

A 751 fős Európai Parlamentbe 21 magyar képviselőt választunk öt évre.  A Fidesz-KDNP képviselői 2004 óta a parlament legerősebb csoportjában, az Európai Néppárt frakciójában foglalnak helyet, 2019 óta összesen 13 képviselővel. Az Orbán-pártiak most innen távoznak. Pontosabban nem mindenki, mert vannak, akik maradnak abban a Néppártban, amiről Orbán Viktor a minap azt nyilatkozta, hogy: „Az EPP végleg az európai baloldal csatolmányává vált.”

A Fidesz kisujja, az egy szem EP-képviselővel, Hölvényi Györggyel rendelkező KDNP ennek ellenére mégis marad, amiről már nyilatkoztak is: „Sokkal régebb óta vagyunk a Néppártban” és minket még Antall József és Helmut Kohl hívott ide. És maradhatnak azért is, mert a KDNP néppárti tagságát nem függesztették fel a Fideszével ellentétben.

A magyar kormánypártnak vannak olyan magyar szövetségesei, akikkel eddig együtt politizált és mozgott az európai politikában. Ilyen az erdélyi, két EP-képviselőt delegáló RMDSZ, vagy a 2019 óta EP-képviselő nélküli felvidéki MKP, akik szintén a Néppárt családjának a tagjai. Ők is megnyilvánultak a történtek kapcsán. Az RMDSZ marad a Néppárt frakciójában. Az MKP hivatalosan ugyan még nem mondott semmit, de annyit igen, ha a Fidesz a pártcsaládból is kilépne, akkor is megfontolandó lenne a Néppártban maradniuk, hogy a felvidéki magyarokat itt is képviselhessék.

Merre sodródik a Fidesz?

Most a legfőbb kérdés az, hogy a „tizenkettek” merre veszik az irányt? Az ugyanis nehezen képzelhető el, hogy 2024-ig, a soron következő EP választásokig bolygó hollandikként sodródnának.

Sokáig nem is kellett várni, az euroszkeptikus Identitás és Demokrácia (ID) frakció máris hívta az Orbán-pártiakat. Az ID tagjai között van többek között az olasz populista és bevándorlóellenes Matteo Salvini-féle Liga vagy a muszlim- és bevándorlásellenes, klímaváltozást tagadó Alternatíva Németországért (AfD, amely néhány éve még az egyik legerősebb párt volt, mára azonban nagyot zuhant. Ha ez a forgatókönyv valósulna meg az azért is lenne pikírt, mert az AfD-nek az egyik vezetője az az alig 40 éves múlt Alice Weidel, aki a multinacionális cégek világában edződött, vállaltan leszbikus és barátnőjével két gyermeket nevelnek. Weidel ugyan az azonos neműek házasságát nem támogatja, de az „egyéb életmódot” igen, mint a homoszexuális párok bejegyzett élettársi kapcsolatát.

A Fidesz számára mindez azért némi kommunikációs trükköt kívánna meg, már abból a szempontból, hogy a 2022-es országgyűlési kampány fő témájává épp a homoszexualitás, a leszbikusság és a család magánügyét tenné a politikai ringbe. Sőt, ezen túlmutatóan, miután kiléptek a tizenkettek Orbán arról írt, hogy az EPP nélkül egy olyan európai jobboldalt kíván építeni, amely nem esett az LMBTQ-őrületbe.

A sajtó találgatása szerint azonban a Fidesz lehet mégsem a szélsőjobbosokból, euroszkeptikusokból, muszlimellenesekből, homofóbokból álló jobboldali populista klubot, az ID-t választaná, hanem a szintén euroszkeptikus, konzervatív, de gazdasági értelemben liberális Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportjánál kopogtatna. Az ECR-ben ült egyébként az egykori MDF-es Bokros Lajos is, aki magát kulturális értelemben konzervatívnak vallotta, de a gazdaságban a liberális irányt követte, a piacnak alárendelve mindent. Az ECR és az ID ma már nem állnak olyan távol egymástól, de hogy összeborulna-e a két frakció az ma még egyáltalan nem világos. Az ECR frakciójának lengyel vezetője azt mondta nem túl régen, hogy politikai nézeteik nem egyeznek mindenben a Fidesszel és a Ligával, de ez nem zárja ki az együttműködést. Ezzel ellentétesen nyilatkozott az ECR olasz frakcióvezető-helyettese, hogy a nevezett két párttal készek egy új mozgalom megalakításra.

Hogy pontosan hol húzható meg a határvonal politikai csoport és csoport között az mára igen képlékennyé vált – a jobboldalon is. A politikai viták kereszttüzében pedig azok a hagyományosnak mondott témák, mint az adórendszer, a multinacionális cégek térnyerése vagy a szegénység egyre inkább háttérbe szorultak, és a helyükbe az életmódról szóló viták kerültek. És, hogy még inkább ne tudjanak a választók eligazodni a politikában, komoly kihívásként itt van az információs hadviselés, amin keresztül ömlik a hamis hír és újabb és újabb összeesküvéselméletek kelnek szárnyra.