Már mindenkiben tudatosult, hogy jövőre, 2022-ben parlamenti választások lesznek. Eddig a Fidesz uralta a választásokat, az Orbán Viktor által feltalált úgynevezett centrális politikai erőtérrel. Ami azt jelentette, hogy az ellenzék több pártra oszlott, és így sohasem tudott nyerni. Legalább is az elmúlt tíz évben nem. Most viszont a közvéleménykutatások szerint reális esély van az ellenzék szempontjából a győzelemre.
A régi római mondás törvényszerűségei érvényesültek Magyarországon is: oszd meg őket, és uralkodj rajtuk!
Most azonban merőben más a helyzet, mert az ellenzék összefogott, illetve pontosabban annak hat pártja, és mind a százhat magyarországi választókerületben egyetlen egy ellenzéki jelöltet fog állítani, aki a Fidesz jelöltjével fogja megmérettetni magát a választókkal.
Ugyanez a helyzet a miniszterelnök személyét illetően is. Hogy ki lesz az ellenzék közös miniszterelnökjelöltje, és a százhat választókerületben melyik jelölt fogja képviselni az ellenzéket, az az őszi előválasztáson fog eldőlni. Már most hangos a kormánypárti propaganda, melynek vidéki médiavisszhangjai is vannak, nevezetesen, hogy ez az egész egy nagy színjáték. Véleményem szerint messze nem az, hiszen az előválasztáson minden választókörzetben bemutatják a programjukat az ellenzéki jelöltek, és a legnagyobb támogatottságú jelölt lesz a 2022-es választásokon a Fidesz jelöltjének ellenfele. Remélhetőleg az is bemutatásra kerül, hogy hogyan lehet intelligensen, egymást tisztelve vitatkozni, és nem alpári módon leszólni a politikai ellenfelet, és ellenségnek nyilvánítani.
Mindez olyan időszakban zajlik, amikor már jó egy éve világjárvány pusztít hazánkban is a koronavírus „jóvoltából”. A halálos áldozatok száma meghaladta már a huszonnyolcezret, ami egy középkategóriájú város össz lakosságát jelenti Magyarországon. A karantén miatt az emberek frusztráltak, és szélsőséges nyilatkozatokra ragadtatják el magukat. A járvánnyal együtt az országban tombol a gyűlölet, a tehetetlenség érzete. Sajnos a gyűlöletbeszéd leginkább a kormánypárti oldalról nyilvánul meg, melynek elrettentő példája Kálmán Olga és családjának életveszélyes, brutális megfenyegetése volt. Erről lapunkban részletesen írtunk is. Nagy a bizonytalanság, és az információhiány is a vírus elleni védekezést illetően. A betegség a mai, XXI. század embere számára ismeretlen, és olyan vakcinákkal védekezünk a vírus ellen, melyeknek felhasználási múltja nincs. Ráadásul a kínai vakcina hagyományos eljárással készül, azaz lebénított vírusokat juttatnak a szervezetbe az oltás alkalmával, míg például a Pfizer vakcina esetében nem az egész vírust, hanem annak fehérjekivonatát juttatják a szervezetbe, ami szintén kiváltja az immunreakciót, és persze a védettséget.
Sajnos az ország megosztott úgy politikailag, mint a vírus elleni védekezést illetően is. Ezt a megosztott országot kellene a 2022-es választások után őszinte, bizalmat teremtő politikával az ellenzéknek – ha győz – egyesítenie. Ma is hiányolom azt, hogy a vírus elleni védekezést nem az ellenzékkel összefogva teszi a kormány. Mert mi kellene a bizalomhoz? Őszinte kommunikáció, átláthatóság, és nem átpolitizálni a védekezést, hanem a tudományos igazságokat érvényre juttatni. Sajnos sem a kínai, sem az orosz vakcina még mindig nem kapta meg – bár be sem nyújtották engedélyezésre – az Európai Gyógyszerügynökség engedélyét.
Sok esetben az is tapasztalható, hogy keleti vagy nyugati vakcinától függetlenül, a második oltás után sem alakul ki a védettség a beoltott személynél, ezért szükséges lenne államilag tesztelési eljárás útján a védettség igazolása. Mert a kibocsátott mostani úgynevezett védettséget igazoló műanyag plasztik kártya már az első oltás után kiküldésre kerül annak ellenére, hogy a védettség a második oltás után mintegy két héttel alakul ki.
Sokan kifogásolják, hogy focimeccsre lehet járni védettséget igazoló kártyával, ami olyan érzetet kelt az ezzel rendelkező illetőben, mintha ő már védett lenne, és nem kellene betartani az ide vonatkozó korlátozó intézkedéseket: szájmaszk, távolságtartás, kézfertőtlenítés, stb.
Szóval ilyen helyzetben még nem volt ez az ország, Magyarország, amely sajnos korábban feudális, majd diktatórikus rendszerekben élt. A rendszer váltás sem hozta meg a valódi demokráciát, hanem újratermelte a XXI. századi egypártrendszert, illiberális demokrácia néven. Hazánk ismét történelmi lehetőséget kapott a 2022-es választások kapcsán arra, hogy változtasson a helyzetén, és megvalósíthassa a valódi demokráciát. Ez alapvetően attól függ, hogy az emberek felismerjék ezt, és el is menjenek szavazni.
ábrahám
