Vasárnap szomorúan vettem tudomásul, hogy a giccs, a vurstli birtokba vette Kecskemét főterét. Nem tudom hányan lehetnek azok, akik ezt szomorúnak tartják, én megdöbbentem. Engem elszomorít, hogy egy olyan városba, városközpontba engedték be a giccset, amit Lechner-Pártos szecessziós városházája, Márkus Géza Cifrapalotája, Mende Valér Luther-palotája és Újkollégiuma keretez, és amit többek között Závorsik Nándor, Tóth Sándor szobrai , Probstner János kútja díszítenek, hogy Telcs Ede Kossuth szobrát ne is említsem. A giccs, a vurstli ezekkel a művekkel került egy platformra.
Begyűrűzött az igénytelenség
Kecskemét, az egykori mezőváros, az évszázadok alatt megteremtett egy kulturális rangot, hajdani szülöttei, pl. Katona József, Kodály Zoltán, Németh László, munkásságukkal hozzájárultak a város kulturális hírnevéhez, csakúgy mint azok a nagy hírű kórusok, amelyek itt működtek; előadóművészek, képzőművészek, akik itt nevelkedtek, és akik pályájához hozzájárult a város művészeteket támogató, inspiráló atmoszférája. Most, több éves lopakodást követően, miután egyre közelebb és közelebb sündörgött a giccs a főtérhez, birtokba vette azt, és olcsó, talmi életígéretével elárasztotta azt az igénytelenség, a csillogó-villogó, csiricsáré giccs.
Erre vágyik a város? Ez a kívánatos jövőkép?
A botrányosan rossz utak, a mindenütt felbukkanó, szélfútta szemét, reggeli és délutáni dugók az utakon, a por és korom lepte koszos házfalak és a főtéren a mindezt elfedő, feledtető szemet kápráztató, harsogó csili-vili giccs-világ? Ezt akarjuk?
egy olvasó
