Autizmussal élő gyerekeknek és felnőtteknek alakít ki egy szociális farmot a szentkirályi Göblyös házaspár, akik most tizenhat éves fiuk mellett más érintett családoknak is szeretnének segíteni. Pár éve megvásároltak egy tanyát a falu külterületén, ahol a spektrumzavarral küzdő fiatalok védett körülmények között önállóan gyakorolhatnák a ház körüli teendőket, idővel pedig akár a foglalkoztatásukra is lehetőség nyílna. A napokban csaknem harminc önkéntes látogatott el a tanyára, hogy kicsit segítsenek a házaspárnak az udvar rendezésében.
„Két és fél éves volt Gergő, amikor elkezdtünk gyanakodni, hogy valami probléma lehet. Bár mozgásában nem volt elmaradva a többi gyermektől, de egyáltalán nem beszélt. Egy év múlva kapta meg a diagnózist az autizmusról” – idézi fel Göblyösné László Éva, a szociális farm megálmodója, hogyan kezdődött az egész.
A diagnózis alapjaiban határozta meg a szentkirályi család életét. Szerencsére a helyi óvodában rendkívül nyitottan és együttműködően álltak a család helyzetéhez: módosították az alapító okiratot, az autizmussal és középsúlyos értelmi fogyatékkal élő kisfiú így integrált óvodai nevelésben vehetett részt, az óvodapedagógusok pedig a szülőkkel együtt jártak tanfolyamokra a fővárosba. Mivel Gergő ebéd után nem aludt az oviban, és haza kellett vinni, édesanyja ekkor még nem tudott munkát vállalni.
Óvoda után a kecskeméti Autizmus Centrumban szépen beilleszkedett Gergő, de itt sincs távol Évától, ő időközben elvégezte ugyanis a gyógypedagógia szakot (először tanulásban és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányon, majd autizmus spektrum szakirányon), ezt követően a Szalag utcai intézményben tudott elhelyezkedni. Férje, Gergő egy multinacionális cégnél dolgozik, emellett a családi gazdaságukat viszi – van tehát bőven dolguk.
„Azt már nagyon korán láttuk, hogy Gergő nem tud majd önálló életet élni, nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Most, tizenhat és fél évesen továbbra is egy-két szavas tőmondatokban fejezi ki magát: köszön, megkér valamire vagy röviden közli, mit lát. Viszont jók az önellátási képességei, és nagyon szeret tenni-venni, dolgozni, ez számára nagy boldogságot jelent. Jól megtermett fiatalember, tehát a nehezebb fizikai munkát is jól bírja. Amilyen feladatba csak lehet, bevonjuk itthon, de gyakran már magától is bekapcsolódik.
Olyan dolgokat képes megcsinálni, amelyekről korábban azt hittem, nem lesz rá képes. Például borzasztó érzékeny a tapintásra, a süteményt csak azután meri megkóstolni, hogy az ujját végighúzta a tetején. Nem is reméltem, hogy be lehetne vonni a hagymaválogatásba, de úgy tűnik, a rendtudata erősebb a taktilis érzékenységénél, és nem engedi, hogy rohadt hagymák kerüljenek a szépek közé. Most már egyedül címkézi fel a hagymás zsákokat, és szépen el is rendezi őket a raklapon” – mesél fiáról a szentkirályi édesanya.
Gergő az Autizmus Centrumban már készségfejlesztő szakiskolába jár, amelynek fő célja, hogy a gyerekek minél jobban elsajátítsák az otthon és a ház körül elvégzendő teendőket. Tanulnak háztartástant, kertészkednek, közösen mennek vásárolni.
„Tanév végén egy maga készítette szövött párnát hozott haza, és amikor megmutatta, látszott rajta a büszkeség, hogy ez az ő munkája! Az ilyen élmények is megerősítenek abban, hogy helyes úton járunk a szociális farm ötletével” – teszi hozzá az édesanya.
Évával beszélgetve szóba kerülnek az autizmussal élő fiatal felnőttek ellátásának nehézségei, hiányosságai (ezekről korábban mi is többször írtunk). Általánosságban, országosan elmondható, hogy a speciális iskolából, intézményből kikerülve nem tudnak sem továbbtanulni, sem a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni, a szociális intézmények pedig nincsenek felkészülve a fogadásukra, mert nem rendelkeznek sem megfelelő szaktudású szakemberekkel, sem fejlesztő eszközökkel.
Legtöbbször az egyik szülő feladja a munkáját, és otthon marad, de nem tud olyan intenzíven foglalkozni gyermekével, mint az iskolai szakemberek, emiatt – a tapasztalatok szerint – az ilyen fiatal autisták visszaesnek a fejlődésben. Ugyanez történik, ha a speciális igényeikre nem felkészült szociális otthonba kerülnek. Kecskeméten még jobb a helyzet, hiszen 2019-ben Homokbányán megnyílt a Csodabogár intézmény, ahol 24 értelmileg sérültnek és 24 autista fiatalnak biztosítanak nappali ellátást. Csakhogy a 24 férőhely nem oldja meg minden érintett család gondját, hiszen az Autizmus Centrumba körülbelül 120 autizmussal élő gyermek jár.
„Az autizmusról szóló diagnózis után minden szülőnek örökre ott marad a kínzó kérdés: mi lesz a gyerekemmel, ha én már nem leszek, vagy nem tudok róla gondoskodni? Gergő szerencsés, mert van egy öccse, aki segít majd neki, amiben tud, de nem lehet ilyen nagy terhet tenni egy testvérre, nem várhatjuk el tőle, hogy finanszírozza majd egy lakóotthon költségeit. Vagyis minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy felkészüljünk a jövőre. Fejleszteni szeretnénk Gergőt, hogy minél önállóbb legyen.”
Az autista kisfiú még nagycsoportos volt az óvodában, amikor szülei kigondolták, hogy egyszer majd szeretnének egy szociális farmot, ahol Gergő és sorstársai is tudnak dolgozni – ilyenből egyelőre nagyon kevés van az országban. Elkezdték nézegetni a környéken lévő tanyákat, és végül a Hori dűlőn, a szentkirályi úttól két és fél kilométerre megtalálták a megfelelőt. Megvették, majd pályázat révén sikerült megjavítaniuk a kerítést, fóliasátrakat és ólat építettek, folyamatban van a napelem szerelése, ivóvíz- és szennyvíztisztító berendezést telepítettek, saját forrásból pedig a tanya fürdőszobáját tervezik felújítani.
„Az épületen belül lenne egy öltöző, egy szabadidős helyiség kikapcsolódásra, pihenésre, és egy foglalkoztató-étkező. Ebben a kis konyhában pedig gyakorolhatnák az egyszerűbb ételek elkészítését” – vezet körbe Évi a klasszikus osztatú épületen, miközben az önkéntesek kint az udvaron tevékenykednek.
Úgy tűnik, a Göblyös házaspár nem fogy ki az ötletekből: két mobil konténerre is szerettek volna pályázni, hogy legyen külön mosdóhelyiség a fiúknak és a lányoknak. Végül ezt a projektet nem tudták bevállalni, mert csak a költségek 65 százalékát finanszírozta volna. A családi gazdaságukban ugyanakkor elverte a jég a kukoricát és a paradicsomot, így jövőre igencsak szűkösek lesznek az anyagi lehetőségeik. Igyekeznek terveikhez támogatókat is találni, ezért létrehozták az Auti Farm Alapítványt, és bíznak abban, hogy magánszemélyek mellett cégek is felkarolják a kezdeményezésüket.
„Három készségfejlesztős csoport van az Autizmus Centrumban, csoportonként öt-hat gyermekkel. Őket szeretnénk először kihozni a tanyára – egy gyógypedagógussal és egy asszisztenssel – hetente egy alkalommal, de nem egyszerre, mert ahhoz azért kevés a hely. Mindezt az intézmény vezetése is támogatja, mert ők is tisztában vannak azzal, milyen fejlesztőleg hat a fiatalokra minden gyakorlati tevékenység. Vannak más gyerekek is, akik szintén tanyán vagy kertes házban laknak, ők is megtanulhatnak itt olyan dolgokat, amelyekkel otthon segíteni tudnak a szüleiknek a ház körül vagy az állatoknál” – folytatja Göblyösné László Éva.
Az édesanya a távolabbi terveikről is beszámolt. Két lezárt év után az alapítvány már működhetne akkreditált foglalkoztatóként, így azok az autizmussal élő fiatalok, akik a farmon dolgoznak, az állam által biztosított munkabérben részesülnének. Később, ha már elég tapasztalatot szereztek, nyitnának akár az értelmileg akadályozottak és a megváltozott munkaképességűek felé is.
Még messzebbre is tekintenek: nyári táboroknak ugyancsak helyet adhatna a szociális farm, és szeretnének krízisházat is üzemeltetni, ahova a nehéz helyzetbe kerülő, autista gyermeket nevelő családok időszakosan beköltözhetnének, hogy a természet közelségében, csendes, nyugodt körülmények között, szakember támogatásával jussanak túl a problémákon.
Míg eddig a házaspár és támogatóik eljutnak, néhány gyakorlati akadályt azért még el kell hárítaniuk. A terület kerítéssel körbekerített, az udvar rendbetételével pedig belülről is teljesen biztonságossá vált (fontos volt eltávolítani minden akadályt, tárgyat, építőanyagot, amiben a fiatalok esetleg megbotlanának vagy sérülést okozhatna nekik). Ha már az ivóvizet bekötötték, és elkészül a mosdó is, jöhetnek az autizmussal élő fiatalok – a házaspár reményei szerint akár már ősszel is.
A tanyára kijutni okozhat némi nehézséget ugyan, mivel a pályázatban nem sikerült egy kisbuszra forrást elnyerniük, a Hori dűlő pedig homokos, ami egy nagyobb eső után alig járható. Göblyösné Éváék azonban bíznak abban, hogy az önkormányzat segítségével erre a problémára is találnak megoldást. Ha máshogy nem, akkor saját autókat használva szervezik meg a gyerekek ki- és hazajutását.
„Hogy miben tudnak a gyerekek részt venni itt a tanyán? Például virágültetésben, palántázásban, locsolásban, gyomirtásban, zöldségek felszedésében, gyümölcsszedésben, ősszel majd gereblyézésben. Vagy inni adunk az állatoknak, hiszen vannak itt tyúkok, egy mangalica, kutya és macska is. Egy ekkora területen mindig van mit csinálni. Sokszor ezek a gyerekek nagyon válogatósak, de ha látják, hogy azt a répát aprítjuk a levesbe, amit együtt termeltünk, akkor talán megkóstolják az ebédet.
Egy a lényeg: muszáj elfoglaltságot találnunk nekik, mert ha csak bent ülnek a szobában, mesét nézve vagy tabletet nyomogatva, akkor egy-két éven belül visszafejlődnek akár az óvodás szintig. Tudom, hosszú út van még előttünk, de szép lassan haladunk. Igazából nincs más opció: csinálni kell, nem mondhatjuk, hogy nincs kedvünk, elfáradtunk, feladjuk” – hangsúlyozza Éva.
Kezdeményezésük nagyon kedvező fogadtatásra talált, támogatják az Autizmus Centrumba járó többi gyerek szülei is. Az önkéntes napra harmincfőnyi csapat – barátok, sorstárs szülők, falubeli ismerősök, akik a terményeiket szokták vásárolni – jött össze a tanyán, hogy segítsenek a rendrakásban, de ott volt Homoki Márta, a Kecskeméti EGYMI vezetője is, aki szintén elismeréssel beszélt a Göblyös házaspár elképzeléseiről, céljairól. Egy fiatal, 20 éves hölgy szerezte a legnagyobb meglepetést Éváéknak, aki ismerősük révén lett az alapítvány követője, és fontosnak tartotta, hogy a szombati napját ennek a nemes célnak szentelje.
Kapcsolódó cikkek:
Bringázni és autista gyermeket nevelni valahol ugyanaz: folyamatosan egyensúlyozni kell
Ahol nincsenek játszmák, szurkapiszkák, és napirend vezeti a fiatal felnőtteket
