Józsa Bálint önkormányzati képviselő (Szövetség) néhány kérdést tett fel nekünk (is) március 15. kapcsán. A szabad sajtó ünnepének okán. Levelében hangsúlyozza a sajtószabadság fontosságát, és idézi Kossuth erről vallott gondolatát. „Vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak, s nemzetem szabadsága, boldogsága fölött kétségbe nem esem.”
Bár a levélben nem tért ki rá, megnéztük Facebook oldalát, és onnan tudjuk, mi a szándéka azokkal a válaszokkal, amelyeket vár a KecsUP-tól is. Meg a többi sajtótól is. Esetleg személyesen a főszerkesztőktől. Szóval, a képviselő nyilvánosságra akarja hozni a válaszokat.
Mi úgy döntöttünk, hogy ha már nyilvános a képviselő által a levél, akkor mi nyilvánosan válaszolunk neki. Így azonnal látják az olvasók is, mi a véleményünk.
Tisztelt Józsa Bálint!
Íme a válaszaim a kérdéseire.
Hogyan ünnepli a Magyar Sajtó napját?
Amennyiben ez nekem szól, mint a levélben megszólított főszerkesztőnek, akkor így válaszolok. Nem igen létezik ünnepnap egy újságírónak. Ez is egy olyan foglalkozás, amit űzni kell akkor is, amikor mások pihennek. Lehet, hogy pont ezt kell bemutatni. A mások kikapcsolódását. Vagy mások ünneplését. Vagyis munkával töltöm majd. Bár idén furcsa lesz, mert nem lesznek ünnepségek, így az események közötti rohangálás, közben már a hírek írása és publikálása elmarad. Viszont be kell mutatni, hogy most üres lesz a főtér, talán kihaltabb lesz a város, mint ilyenkor máskor. Ez lesz most a hír. Ez egy történelmi időszak. Van dolga bőven egy újságírónak is. De talán azért így mégis több idő jut a családra most, amely az újságíró édesapát sokszor nélkülözi március idusán is. Egyébként amikor tavaly voltak ünnepségek, akkor is a munkára fókuszáltam. Nem is lehet máshogyan. A beszédekre kell összepontosítani, jegyzetelni, felvenni telefonnal. Keresni a fotóra való témát, komponálni és elkapni. És már egy másik szónok van a színpadon. Nincs idő meghitten elmélyedni az eseményekben. Himnusz alatt is furcsa, hogy mozgok, fotózok. Ez a munkánk, újságíróknak.
Mit tesz Ön azért, hogy megvalósuljon a sajtószabadság az Ön által szerkesztett médiafelületeken? Mennyire valósul az meg?
A KecsUP március 28-án lesz 1 éves. Mondhatni ez a mi hónapunk. Fut is egy Szabad március nevű sorozatunk, amely főleg véleménycikkekből áll. Minden, ami szabadság, annak helye van ott. Szerkesztőségünk most elérte a három főt, és terjeszkedés előtt állunk. Át akarjuk (és már meg is tettük) lépni a város határát. Ezért újabb kollégákkal fog bővülni a csapat. Nekem személy szerint ez nagyobb felelősség lesz. Most úgy dolgozunk, hogy online egyeztetjük a témákat. Így ötletelünk és osztjuk szét a munkát. De erre nincs feltétlenül szükség ahhoz, hogy megjelenhessen egy cikk nálunk. Egyetlen alkalommal sem mondtam, hogy ez vagy az nem jelenhet meg. Szabad kezet kapnak a kollégák, és úgy látom, örülnek is ennek. Nem éltek vissza a bizalommal. A törzsgárda jól összeszokott. Nincs tiltólista, nincs olyan személy, aki nem szólalhatna meg oldalainkon. Ez nem azt jelenti, hogy minden ember, minden szervezet, minden párt minden közleményét, nyilatkozatát lehozzuk. Nem is ezzel a céllal alakultunk meg. Erre elvileg van egy önkormányzati közpénzből (is) működtetett sajtó a városban, ennek a feladata, hogy közszolgálati jelleggel beszámoljon ezekről. Én úgy vélem, hogy ezt nem mindig teszi/tette megfelelően. Pontosan ezért is jött létre a KecsUP. Nem megírni nyolcadik sajtóként azt, amit már heten megírtak. Vagy ha meg is írjuk, egy kicsit más szemszögből igyekszünk bemutatni, esetleg kifejtük azokat a szempontokat, amelyeket mások nem. Mert nem tehetik, esetleg nem is akarják. Így aztán a magunk részéről úgy kívánunk hozzájárulni a sajtószabadsághoz, hogy a máshol elhallgatott (vagy csak egy-két mondatban megemlített) témákat felhozzuk. Így tehát vállaltan nem vagyunk az a tipikus hírportál, ahol futószalagon érkeznek a hírek. Nem fogunk beszámolni minden oklevél átadásról, minden balesetről, minden sporteseményről, minden városházi sajtótájékoztatóról. Már csak azért sem, mert kifejtős cikkeket írunk közben, amelyekhez több órányi, esetleg több nap felkészülés kell. Ez egy kis szerkesztőség, bár már nem a legkisebb a városban. Ennek ellenére azt hiszem, bőven kínálunk olvasnivalót.
Mi a véleménye a cenzúráról? Arról, hogy az ellenkező véleménnyel rendelkezők hozzászólási lehetőségeit elveszik?
Cenzúra és öncenzúra. Így teljes a kép. Az első egy külső ráhatás, amely alapján végül egy adott sajtó nem ír meg egy bizonyos esetet, hírt. Vagy leveszi a korábban kitett cikket valakinek az utasítására. Az öncenzúra pedig már a jól bejáratott cenzúrán alapul. Ekkor már az adott sajtó magától tudja, hogy mi az, ami úgyis kiverné a biztosítékot, úgyis jönne egy kérés, egy telefon, egy utasítás. Inkább meg sem írja. Nem lennék meglepve, ha mindkettőre lenne példa Kecskeméten. Van egy harmadik bűn is, amit el lehet követni, az pedig az irányított hírszerkesztés. Amikor lehet foglalkozni valamivel, sőt bizonyos esetekben elvárás is ez, de jól meghatározott mederben kell maradnia a tálalásnak. Például megszabják, hogy mit mondjon a nyilatkozó. Örüljön, hogy a kormány így vagy úgy intézkedett. Beszéljen arról, hogy nagy segítség volt számára ez vagy az az új rendelkezés. Így születnek azok a híranyagok (ha nem is mind) például az M1 hírcsatornán, amelyek a kormányzati döntéseket támasztják alá. És ehhez sajnos asszisztál a kecskeméti önkormányzati televízió is. Az MTVA-val kötött szerződés alapján ilyen anyagokat is kell készíteniük. Sajnos ezt a közös pénzünkből teszik. És ez az igazi bűn.
Mi a véleménye a kecskeméti médiapiac helyzetéről?
Az, hogy nincs médiapiac. És ezt az országra is értem. Vannak önkormányzati, állami pénzekkel felpumpált orgánumok, és velük szemben azok, amelyek küzdenek a létezésükért. Ilyen a KecsUP is. Minket nem vet fel a pénz, egy cég a kiadónk, ez oldja meg a finanszírozást, ahogy tudja. Ezért fordultunk többször olvasóinkhoz, hogy támogassanak minket, mert minden forintra szükség van. Egyszerűen nem beszélhetünk vegytiszta körülményekről. Egy tudatosan eltorzított viszonyról van szó, amelyben lassan az a kérdés, hogy marad-e olyan sajtó az országban, ahol nem a központi hatalomnak tetsző hírek jelenhetnek csak meg. És ha ez a kérdés, úgy hiszem meg kell próbálni mindent, hogy legyen a hatalomtól független sajtó. Aki erre hajlandó áldozni, annak meg kell köszönni. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy például egy nálunk hirdető cég a pénzéért hallgatást vásárol tőlünk. Ezt leszögezzük minden partnerünknek. Ezzel a feltétellel tudjuk elfogadni a támogatást vagy a reklámok után fizetett díjat. Talán most elgondolkodnak a lehetséges szponzorok, de meg kell érteniük, hogy nekik is az az érdekük, hogy ne keveredjenek gyanúba. Hogy nem az vetül rájuk, hogy sunnyognak, elhallgattatnak. Hanem az, hogy ha olyat hibáznak, amely nem hagyható ki a sajtóból, akkor inkább vállalják ezt fel. Álljanak ki, kérjenek bocsánatot vagy cáfolják a megjelent híreket. Ekkor lesznek ők is és mi is hitelesek. Nem a sajtó a hibás, ha megírja az elhallgatni kívánt ügyeket. Úgy kell dolgozni a politikusoknak, cégvezetőknek, minden döntéshozónak, hogy vállalják fel amit tesznek, ha pedig valami félremegy, akkor azt is. Érzékeljük a félelmet, amikor beszélgetünk leendő partnerekkel. Tudunk olyan esetről, amikor maga a sajtó javasolta, hogy ne legyen ott a cég logója, valahogy máshogy fogják megoldani, mert nem akarnak problémát generálni annak, aki amúgy hajlandó pénzt adni. Amikor tudatosan torzított viszonyokról írtam, akkor a következőt gondoltam. Sok évvel ezelőtt kezdődött, amikor a KESMA talán szóba sem került még. Vagyis az az alapítvány, amely alá begyűrték később a kormánynak szimpatikus sajtót. Szóval kezdetben ingyenessé tették az MTI híreit. Ez nagyon jól jött sok vidéki kisebb újságnak, rádiónak, televíziónak. Aki nem volt olyan finnyás a központosításra, esetleg azt is gondolta, hogy jobb beállni a sorba, azoknak tökéletes volt. Nem kellett saját hírszerkesztőre költeni, vagy megvásárolni a híreket. Csak leadták a Best Of MTI válogatást. Amellyel persze elveszett az egyediség, a helyi színtű hírírás. Jöttek a központi blokkok. Amelyet gondos szemek és kezek válogatnak készre. Aztán az M1 (éppen egy március 15-én) non-stop hírcsatorna lett. Amelyben megállás nélkül ismétlik a kormányt dícsérő és az ellenzéket lehúzni igyekvő híradásokat. Jöttek az egyperces hírek a sportközvetítések szüneteiben, a milliókat vonzó sportesemények között. Majd tudjuk a megyei lapok történetét, amelyek egyszer csak egyen címlappal (Orbán Viktorral) jelentek meg az ország minden pontján. És most ugye az említett KESMA. Amelybe önként és magukat felajánlva, dalolva rohantak a kiadók. A kormányzati válasz egyébként erre mindig az, hogy még mindig ellenzéki túlsúly van a médiában. Amely abból a szempontból talán igaz is, hogy ezeket többen olvassák, nézik, hallgatják. Ami jelzésértékű. Ezekben bíznak, ezeket tartják hitelesnek. Számszerűen azonban nincsenek túlsúlyban ezek az orgánumok. Ilyen körülmények között kell nekünk is életben maradni és küldetésünket sikerre vinni. Tájékoztatni arról, amelyről nincs szó máshol.
Tisztelettel: Gunity Gábor főszerkesztő
