Éles vitát és indulatokat váltott ki a Meseország mindenkié című könyv, amely 17 műmesében szerepeltet olyan embereket, akik a társadalom peremére szorult csoportok tagjai, vagy valamilyen szempontból mások, mint a többség. Vannak a kötetben egyszülős családban élő gyerekek, vér szerinti szüleivel találkozó örökbefogadottak, „kisfiús” kislányok, a szobáját dekorálni akaró királyfi, roma szereplők, királyfihoz vonzódó királyfi és születési nemét megkérdőjelező és megváltoztató hősök.
A mesekönyv olyannyira pezsgésben tartja a közvéleményt, hogy azóta volt újabb könyvdarálás, betiltás, illetve megpróbálták megbélyegezni a könyvet árusító boltokat is. Sőt, Deák-Sárosi László, a kormány által plusz százmilliókkal támogatott Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa Lázár Ervin meséit is célba vette a „romboló” mesék előzményeként. Szerinte a Kossuth-díjas magyar író meséi zavarosak, öncélú képzettársításokkal vannak tele, emiatt rombolóak az óvodáskorúak számára.
Másrészről ezernél is több pszichológus állt ki a Meseország mindenkié által képviselt elfogadás mellett és határolódott el Bagdy Emőkétől
Több mint 1000 pszichológus – köztük több kecskeméti szakember is – írta alá azt a nyílt állásfoglalást, amely a Meseország mindenkié című könyv kapcsán kíván elhatárolódni:
„minden olyan pszichológus, így Bagdy Emőke nyilatkozatától is, amelyek szakmaiatlan és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat tartalmaznak, és amelyek várható hatása a gyűlöletkeltés és a társadalmi kirekesztés fokozása.”
A több mint ezer 1000 pszichológus arra a Bagdy Emőke interjúra reagált, amit a Magyar Nemzetnek adott, miszerint veszélyt jelentenek a gyerekekre a Meseország mindenkié-féle mesék. A klinikai szakpszichológus szerint ugyanis:
„3–5 éves, tehát óvodáskor között kapja meg a gyermek azokat a kulcsingereket, amelyek hozzásegítik, hogy a biológiai nemével azonos társadalmi nemben vállalja, hogy hová, azaz melyik nemhez tartozik.”
Bagdy Emőke válaszolt a tőle elhatárolódó pszichológusoknak, és kikérte magának a szakmaiatlanság és gyűlöletkeltés vádját, és elmondta:
„a meséhez nem volt egy szavam sem, csak annyi, hogy nem olvastam. A 3-6 éves kor közötti időszak fejlődéspszichológiai törvényeihez viszont annál inkább volt és van hozzáfűznivalóm.”
Bagdy Emőke azt is hozzátette, hogy:
„Tiszteletben tartom a másságot, és tiltakozom minden kirekesztés ellen.”
A hírTV sajtóklub műsorában a nyilatkozatot aláíró több mint 1000 pszichológusról azt mondták, hogy kretének és bűnözők
A hírTV sajtóklub vélemény műsorának gyalázkodó „stílusa” senkit nem lep már meg. Sőt, ha esetleg (az 1990 előtt még KISZ-titkárként szolgáló) Gajdics Ottón nem eléggé látszik a vértolulás, és nem emelkedik meg a székében, még unalmas is a műsor. De önmagában ez se nem érdekes, se nem újdonság.
Hogy mégis miért írunk a sajtóklubban történtekről?
Azért mert Bayer Zsolt a több mint 1000 pszichológust – köztük több kecskeméti szakembert – le kreténezte, és Bencsik András pedig bűnözőknek nevezte a nyilatkozatot aláírókat, akik nevét listáznák a Demokratában.
„Azt tervezem, hogy a Demokratában lehozzuk a nyilatkozatot aláíró pszichológusok nevét. Hagy ismerje meg a közvélemény azokat az embereket, akik megtagadták a tudomány alapvető állításait, és fontosabb egy sötét és gonosz ideológia szolgálata, mint a tudományos tisztesség.” – mondta Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője.
Majd saját szavaival összefoglalta Bagdy Emőke gondolatait, miszerint a „gyerekek 5 éves korukig mindent készen fogadnak el”; „nem képesek mérlegelni”; „a meséken keresztül lehet a társadalmi modelleket eljuttatni”.
Bencsik András ebből azt a következtetést vonta le, ha valaki hamis mintákat ad a gyerekeknek, az bűncselekményt követ el:
„úgy hogy a bűnözők névsorát le fogjuk közölni.”
[Bencsik András, hogy könnyedén tud különbséget tenni sötét és jó ideológia között, és ismeri a különböző társadalmi modelleket, az talán azzal is összefüggésben állhat, hogy a Demokrata főszerkesztője igen régóta űzi már a megmondó szerepét. Rendszerről rendszerre. 1990 előtt többek között a Népszabadságnál dolgozott, ami akkor az MSZMP központi lapja, vagyis az állampárt szócsöve volt, ahová nem kerülhetett be akárki az utcáról. „Érzelmi kötődés” című, 1986. október 17-én megjelent cikkében pedig a Magyar-Szovjet Baráti Társaságról és a magyar fiatalok szovjetbarát ideológiai nevelésének fontosságáról írt. (Nem ez volt az egyetlen hasonló témájú írása.) Bencsik András 1990 után sem maradt távol a politikától. Volt az MDF jelölte, részt vett a Jobbikhoz akkor kötődő Magyar Gárda alapításában, majd végül a Fidesz-KDNP szolgálatába állt. Ez az írás azonban nem Bencsik András kacskaringós életútját kívánja bemutatni, de nem hagyható figyelmen kívül, amikor Bencsik András hétről-hétre a televízión keresztül meséli el saját politikai meséjét.]
Bayer Zsolt zárta a sajtóklub műsorát a következő keresetlen mondatokkal:
elérkezett most az idő, hogy az ELTE pszichológiai tanszékének vezetését Bagdy Emőkére bízzák. Azok pedig, akik szakmai vita helyett, neki állnak egy kollegájukat politikai alapon kicsinálni, azok mind megcsókolhatják a hátam végét. És azok nem pszichológusok, hanem kretének.
[Tavasszal írtuk még meg, hogy új rádió érkezhet a kecskeméti kínálatba, a Karc FM, amelynek egyik munkatársa Bayer Zsolt.]
Mit mond egy meseterapeuta?
Boldizsár Ildikó elismert meseterapeuta el is olvasta a mesekönyvet, amelyről hosszú Facebook-posztban írt, előre megjegyezve, hogy „indulatmentes, előítéletmentes, objektív vélemény következik, csak az olvassa tovább, akit az efféle megszólalás is érdekel.” A szakember hangsúlyozta a mesekönyvről: nem kötelező irodalomról van szó, amit nem kell senkinek sem kézbe venni, ha nem akarja, és a könyvben szereplő mesék többsége 9-11 éves gyerekeknek lehet érdekes olvasmány. Azt is elmondta, hogy:
„A mesék önmagunkban sem nem építenek, sem nem rombolnak. Ahhoz, hogy egy történet bármely élethelyzetben hatni tudjon, elmélyült kapcsolatra van szükség. Szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként a mi felelősségünk megítélni, hogy kinek, mikor, mit, hogyan és miért mesélünk.”
Nagyon röviden így foglalható össze a pszichológusok között folyó vita a Meseország mindenkié könyvről, ami viszont a politikai térben már egészen más hangnemben jelenik meg, és szándékkal pörgetik fel. És könnyen lehet, hogy ez a nem szokványos mesekönyv nem is kavart volna ekkora port, ha egy politikus nem darálta volna le – szó szerint – egy iratmegsemmisítőben.
