Nincs sok értelme szót vesztegetni annak bizonyítására, hogy mióta Világ a világ az emberiséget majd megeszi a kíváncsiság a HÍR-ért. Legyen az valós, tényeken alapozódott tudósítás, vagy csak álhír – manapság „hírlapi kacsa”.
Ha pletyka volt, még élvezetesebben hallgatták-olvasták, már anno dacima!
Persze a tájékoztatás is a hírek kategóriájába tartozott, aminek „közhírré tétele” a különböző előjáróságoknak – egyháziaknak, vagy világiaknak – volt fontos. Miután az érdeklődés köre egyre szélesedett, a kíváncsiság – ma úgy hívjuk: „tájékozódási kényszer” – kiterjedt a szomszéd településeken túlra, majd – egy idő múltán – körbe járta Földgolyót.
Ennyit dióhéjban a kíváncsiság és a hír kapcsolatáról, párhuzamáról.
A kíváncsiság kielégítésnek számos, és praktikus módját kipróbálta az ember. Az első nagy, és sikeres változatnak az újság, mint a nyomtatás egyik elsöprő megnyilvánulása bizonyult.
Megjegyzem, hírközlésnek voltak korábbi, mondhatni „archaikus” formái is, de ilyen mélységekig most nem ások le. Maradjunk annyiban, hogy az újság, a nyomtatott sajtó volt az első lépés, mely napjaink információs forradalmához vezetett.
Hogy mi volt az újság, pontosabban a nyomtatott újság előtt?
Nos, erre a kőrösi Levéltár féltve őrzött iratai között találni magyarázatot.
Ez a „Kihirdetéseket tárgyazó jegyzőkönyv”, meglehetősen vaskos, több kötetre rúg. A kézzel írott lapok 1849 áprilisától tartalmazzák a közérdekű tudnivalókat.
Nem csak a mai értelembe vett „közérdek” tartozott ide, hanem a hivatalos közlemények társaságában „apróhirdetések” is bejegyzésre, kihirdetésre kerültek.
Természetesen ne gondoljunk a későbbi – nálunk 1878-tól megjelenő – újságra jellemző szerkesztési elvekre, pláne gyakorlatra! Az sem tudható, hogy milyen szempont, esetleg szabály (?) érdemesítette a kisváros, olykor zárt körben kerengő, nem hivatalos híreit a közzétételre.
Azt sem tudjuk, kinek volt kötelessége a híreket minősíteni – cenzúrázni? –, besorolni, a kihirdetésre szánt szöveget megfogalmazni, bejegyeztetni.
Azt viszont tudjuk, hogy meglehetős rendszerességgel, heti egy alkalommal, jókor reggel került sor a „kihirdetésre”, a beírt szöveg felolvasására. Erre a piac alkalmával a városház bejárata előtti lépcsőn állva került sor, a „kidobolás” után.
Lássuk, milyen hírek voltak hallhatók az első alkalommal, 1849. április 22-én.
– K. Kovács Mihály úrnak a f.év. f.hó, azaz elmúlt hét szerdán délután egy barna szőrű, fennálló szarvú tehene jobb farán K.I. billog, az udvarról elszaladott. Ki az eltévelyedett jószágról kárvallottnak bizonyos hírt ad, 10 váltóforint jutalmat kap.
– A város részéről most mindjárt első Isten tisztelet után e következő javak adatnak haszonbérbe: jelesen a serház, majori szállás, csigáskút, két téglaház. A Cseteféle
ház és rét ugyanakkor örök áron árverés útján lesznek eladandók.
– A lakosok által ez ideig beszállított kenyér koránt sem lévén még elég a Magyar honvédsereg által városi közönségünktől kiállíttatni és elszállíttatni rendelt kenyér mennyiségéhez, minél fogva felkéretnek minden rendű lakosok, hogy kenyeret minél nagyobb mennyiségben süttessenek mi előbb, és azt a városházához hozzák be. A beszállított kenyér részletek addig is, míg készpénzzel kifizettetnének, nyugtatványoztatnak.
Mint hogy ez az esztendő sorsfordító volt az előző évben kirobbant Szabadságharc történetében, érdemes a további bejegyzésekből is válogatni. Az írott szöveget betűhíven adjuk közre, már csak annak íze, zamata miatt is!
Ápr. 29. „Kőrössy Lászlónak a’ 3-ik járásban volt házánál gazdasági, házi és más eszközök fognak ma d.u. elárvereztetni.
– Miután az országba több oldalról betört ellenség pusztítása által igen sok marha elpusztíttatott, ne hogy az ország gazdászati kárával a marhatenyésztés igen nagy csorbát szenvedjen, az országos rendőri hivatal által szabályul állíttatott fel, hogy tenyésztés és igára alkalmas fiatal marhákat a marhaszék által semmi szín alatt levágatni nem szabad.„
Jún. 10. „Sánta Lajos proff. Úrnak az Árbozon termet fűve kaszálás alá, a Feketén, pedig őszi és tavaszi vetése részből aratás végett kiadó.
– A báboczkai, most már jó karban lévő malom f.hó 21.-én az az jövő csütörtökön délelőtt 8 órakor a helyszínén 3 egymást következő évekre haszonbérbe adatik.”
Júl. 22. „A mai napra kitűzött bíróválasztás a’ közbe jött akadályok miatt mához egy hétre elhalaszttatik. A’ Kormány rendelete következtében közhírré tétetik, hogy Pestre semmi féle élelmi cikket szállítani honárulás vétke alatt senki ne bátorkodjék, különben ki ezen tilalom ellenére is szállítana, maga mint honáruló büntettetik, lova ’s kocsija elvétetik.”
Szept.16. „Tapasztaltatván, miként sok csavargók a’ szőlőhegyeken éjjel ’s nappal tetemes pusztításokat tesznek, mire nézve szigorúan meghagyatik a’ lakosoknak ’s általok cselédjeiknek, hogy a’ szőlőhegyeken minden igaz ok nélkül járni, kelni ne merészkedjenek. Ellenkezőleg cselekedvén rendőrileg ’s testileg is fognak büntetettni.
– Mind azon lakosoknak kiknek ányékszéjeik utsza, vagy folyó szélen vagynak, szigorúan meg hagyatik, hogy mához egy hétig azokat az udvaraikra ásott mély gödrökre alkalmazzák, különben kik jelen rendelet ellenére tesznek, keményen fognak büntettetni, és árnyékszékjeik össze fognak döntetni.
Köztudott, hogy augusztusban, Világosnál megtörtént a fegyverletétel, a Szabadságharcot a túlerő legyőzte. Erről a fontos eseményről nincs semmi utalás a hirdetésekben. Csak szeptember 23-án hangzik el a változásra utaló figyelmeztetés. A megfogalmazásból kiderül, hogy korábban, mind két ügyben volt figyelmeztetés, aminek nincs nyoma:
„Újólag figyelmeztetnek a lakosok, hogy minden nemű fegyvereiket a cs. és kir. katonaságtól jött rendeletre mielőbb a Városházán adják be, mert a mulasztók esetében terhes büntetés súlytja, a fegyvert eltitkolókat.
Tapasztaltatott, hogy a magyar bankjegyek a kétszeri tilalom ellenére is adás-vevésnél használtatnak ’s némely tapasztalatlanok ez által tetemesen megcsalatnak.
Ismét figyelmeztetnek a lakosok, hogy semmi némű magyar bankjegyet adás-vevésnél súlyos büntetés terhe alatt ne használjanak.”
Okt. 28. „Tapasztaltatik, hogy a’ Cs.Kir. katonai Felsőbbség által kiadott szigorú tilalom ellenére is némely lakosok nem hogy fegyvereiket leadták volna, hanem a’ többször közhírré tett tilalmazó parancs ellenére a szőlőhegyekbe, tanyákon folyamatosan vadásznak. Mire nézve újólag komolyan felszóllíttatnak minden lakosok, hogy bárminémű nálok lévő lőfegyverereiket mához egy hét ideig a Városházán adják be.”
Még néhány alkalommal ismétlődik a felszólítás, amiből arra lehet következtetni, hogy sokan nem váltak meg puskáiktól. Ebben a tekintetben nem volt olyan nagy az önkény zigorúsága.
Tíz évvel később, már csak arra figyelmeztetik a lakosokat, hogy akinek van fegyvere, szerezze be a tartási engedélyt!
Nov. 6. ”A’ itt helyen szállásoló Cs.Kir. katonaság parancsnoksága által közhírré tétetik, miként senki honvéd ruhát viselni ne merészeljen; a’ korcsmák esteli 9 órakor becsukassanak senki ’a utszákon ezután ne járjon; annyival dávorogni, ’s magát muzsikáltatni ne merje.
Különben ki ezt cselekedné, ’a katonaság által elfogatván érzékenyen fog fenyíttetni.”
1856. márc. 30. ”Kosóczky Nikodém csődőr csikók herélésre ajánlja magát. Lakása van a 3-ik járásban, Égett Boros József házában.”
Aug. 3. A NKőrösi Reformata Egyház az úgynevezett Sárga Gödör parton egy iskolát építtetni elhatározván, felkéri a városnak minden rendű és rangú lakosait, hogy az ahhoz megkívántató anyagok behordásához szekérrel, kocsival és kézi munkával járuljanak.”
A mai Kinizsi utcában álló, egykor Erzsébet iskola építéséről szóló hírrel befejezem a válogatást.
Az utolsó „kihirdetés” 1871. december 3-án íródott.
Néhány év szünet után, jelent meg a Tóth József ügyvéd szerkesztette Nagy-Kőrös című hetilap.
Tóth Barna