Több oka is van, hogy sort kerítünk Kőrös városának első újságját megvalósító, és hétről-hétre kiválóan szerkesztő, „született újságíró” életútjára. Legalább is annak vázlatára. Aki több volt, mint lapszerkesztő! Ez a továbbiakban, remélem kiderül. Korábban jeleztük, hogy ezt az „atyánkfiát” Tóth Józsefnek hívták.
Az sem lényegtelen egybeesés, hogy alig egy hete, március 17-én ünnepelhettük volna 170-ik születésnapját… De, ünnepeltük? Lám ilyen a „hálás utókor”… Egyébiránt személyének, és a helyi sajtó ápolatlan emléke miatti bizonyos szégyenkezésből nem hagyható ki sajtómunkás elődeink sora sem! Ugyanis Tóth József küzdelmes és színekben gazdag életéről fia, aki szintén József, és a helyi református gimnázium nagy tudású, magyar-történelem-latin szakos tanára volt, kilencven évvel (!) édesapja születése után, 1941. március 30-án emlékezett az Arany János Társaság emlékülésén. Mivel sem azelőtt, sem azóta nem emlékezett senki az egyébként mégiscsak neves hírlapíróra, más forrás nem lévén „kőrösi” Tóth József tanár úr szerkesztette életrajz alapján emlékezem most édesapjára, aki viszonylag fiatalon, ötvenkét évesen, 1903. október 20-án hunyt el.
A „körösi” előnév nem tévedés! Ugyanis 1925-1948 között itt tanított kollégája, a Pécelen született „péceli” Tóth József is… Nos, ezek után lássuk a lényeget: Ki is volt Tóth József?
Bevezetésként – mindjárt az elején – idézek az emlékbeszédből: „Szomorú időszerűséget ad az a körülmény is, hogy életéről, és működéséről eddig, még méltó formában soha sem emlékeztek meg.” (És azóta…?) Folytatva a bevezető sorokat „… nevezhetném a ’közélet harcosának’ is, mert a korabeli Nagykőrös életének alig volt olyan nevezetesebb megmozdulása, amelyben harcos fegyverekkel, sebeket ejtve és kapva részt ne vett volna.”
De az emlékező szerint „Egy romantikus élet”, vagy „Egy elfelejtett író” jelző sem lenne tévedés. Hiszen „…hányan vannak a mai Nagykőrösön, akik tudják róla, hogy újságírói működésén kívül tizenegy kötetnyi regény és elbeszélés maradt utána, és így írói pályája a legmagasabbra emelkedett a kőrösiek közül. Hogy a maga korában az ifjúsági irodalomnak ismert, és elismert művelője volt, és elbeszélései és az egyik regénye előkelő fővárosi lapokban is megjelentek. Sőt, egyik elbeszélését még a Petőfi Társaságban is felolvasásra érdemesítették!” És, beszélhetnék ’Egy tékozló életről’ is… Hiszen életének testi-lelki kincseit teli marokkal szórta szét. Tékozolta életét, erejét, egészségét, tehetségét, vagyonát. Legszívesebben a ’Cigányok költőjének’ nevezném, mert írói működésének legérdekesebb és legegyénibb hangú darabjai azok az elbeszélések, amelyekben a muzsikus cigányok különös, sokszor idegen életét tárja olvasói elé. És éppoly édes-bús romantika lebegi körül ezeket az elbeszéléseket, mint amilyen sírvavigadó magafeledéssel tudott menekülni-elmerülni írójuk a cigánymuzsika zokogó melódiáiba. Csak ezt az egy címet nem adhatom: ’Apám’.
