A fertőző betegségek és az ellenük folytatott küzdelem egyidősek az emberiséggel. A történelem folyamán járványok sora szedte áldozatait, oltotta ki milliók életét. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül sorolunk fel közülük néhányat.
Már az ókori forrásokban is olvashatunk járványokról, ahogy arról is, hogy i.e. 429-ben Periklész az Athénban dúló járvány áldozata lett.
Az évszázadról évszázadra felbukkanó és tomboló pestis járvány rengeteg áldozatot szedett. Az első feljegyzett pestis járvány a Római Birodalomban tombolt 165–180-ig. A legtöbb áldozatot az 1347–53 közötti betegséghullám szedte, mely megfelezte Európa lakosságát. Kisebb mértékben, de később is pusztított világszerte, így hazánkban is. Ilyen járványban halt meg 1456-ban Nándorfehérvárnál Hunyadi János, és a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben becslések szerint 410 ezer ember esett áldozatául a pestisnek. Ezzel szemben a harcokban 80 ezren vesztették életüket. A betegséget a patkányokon lévő bolhák terjesztették, de miután lecserélődött a patkánypopuláció és javultak a higiénés körülmények, az emberek többet fürödtek, nagyobb tisztaságot tartottak, lassan mérséklődött a betegség. A WHO szerint a járvány 1960-ig volt aktív. A járvány alatt az 1370-es években vesztegzárat majd karantént vezettek be, az 1700-as években pedig járványkórházakat hoztak létre.
A járványok a háborúkkal, a hadseregek mozgásával is összefüggésben voltak. Hadi betegség volt a vérhas, Bécs 1529-es ostrománál Szulejmán csapataiban is feltehetően ez a kór pusztított.
A kolera Indiából érkezett kereskedők, utazók által, az első európai fertőzéseket 1829-ben regisztrálták. A baktériummal terjedő betegség ivóvízzel és élelemmel jut az ember szervezetébe, de emberről emberre is terjed, a beteget megállíthatatlan hasmenés és hányás kínozza, majd kiszárad és meghal. A járvány terjedését megakadályozandó bevetették a határzárat hazánkban is, ennek következtében leállt a közlekedés és a kereskedelem, az embereket éhínség fenyegette. 1831-ben az első nagy járvány idején koleralázadás tört ki, ekkor a kétségbeesett parasztok megtámadták a földesurakat, papokat hatósági személyeket.
Kossuth Lajos a járvány idején kolerabiztosként tevékenykedett, Kazinczy Ferenc viszont a járvány áldozata lett. A következő nagy kolerajárvány 1848–49-ben érte el hazánkat, és több áldozatot szedett, mint a forradalom és szabadságharc.
A járvány visszaszorításában döntő jelentőségűnek bizonyult, hogy felismerték az ivóvíz szerepét a betegség terjedésében. A kutakat fertőtlenítették, bár időnként a vízbe szórt fertőtlenítőszert több helyen túladagolták, ami vad pletykákat indított el: az urak megmérgezik a népet… A XIX. században Magyarországon a járvány egymillió áldozatot szedett.
A világ összes kontinensén végigsöprő világjárvány csak egy volt a történelem során, mégpedig a spanyolnátha. Ez az első világháború során Amerikából behurcolt influenza több áldozatot szedett, mint a háború. A halottak száma világszinten 25-50 millióra tehető. A járvány tombolását a maihoz hasonló módokon is próbálták megfékezni: bezárták a mozikat, színházakat, mulatókat, egyetemeket, a kávéházak nyitva tartását korlátozták, a tömegközlekedést pedig csak maszkban vehették igénybe.
A fekete himlő ,,virágkora” a 18.század és a19. század első felére tehető, terjedését elősegítette a városiasodás és az éhínség. A kór évente 500 ezer ember életét követelte. A felgyógyultak közül többen megvakultak, vagy véglegesen sebhelyek csúfították testüket. Kölcsey Ferenc gyermekkorában kapta meg a fertőzést és túlélte ugyan, de a jobb szemére megvakult.
A világon eddig egyedül a himlőt sikerült felszámolni, annak köszönhetően, hogy 1967-ben világméretű oltási programot indítottak, melynek során a Föld lakosságának nagy részét 10 év alatt sikerült beoltani. A WHO 1977-ben jegyezte fel az utolsó természetes fertőzést, 1980-ban pedig himlőmentesnek nyilvánította a Földet.
A tífusz a középkor óta a hadseregek állandó kísérője volt, de előfordult börtönökben vagy hajók legénységénél, és mindig összefüggött a rossz higiénés körülményekkel. A betegséget okozó baktérium a ruha- és fejtetűben lakozik, az élősködők csípésének vakarása révén kerül az ember vér- és nyirokrendszerébe. Hazánkba vélhetőleg 1542-ben került olasz zsoldosok révén, utolsó tömeges előfordulása pedig a második világháború végén következett be.
A járványos gyermekbénulásért egy vírus a felelős, mely a XX. század elejéig csak szórványosan fordult elő, azonban 1910-től a fejlett országokban hirtelen megugrott a gyakorisága. Magyarországon az első jelentős gyermekbénulás-járvány 1931-ben fordult elő, de 1950–1959 között vált igazán súlyossá. Az 1959-ben indult oltási programnak köszönhetően (Sabin-cseppek) a fertőzés pár év alatt gyakorlatilag eltűnt hazánkból. Ott, ahol az oltást rendszerességgel alkalmazzák, ez a betegség már gyakorlatilag nem fordul elő.
A torokgyík (diftéria) ha máshonnan nem, de Móra Ferenc Kincskereső Kisködmönéből ismerős lehet sokak számára. A baktérium okozta fertőzés fulladással végződhet. Híres festőnk, Szinyei Merse Pál öt gyermekéből három lánygyermekét a diftéria vitt el, az 1800-as évek közepén ugyanis nem volt védőoltás a torokgyík ellen. Magyarországon 1938-ban még több, mint ötezer fertőzést, és 300 halálesetet jelentettek. Ettől az évtől kötelezően, minden gyermeket oltanak diftéria ellen, így hazánk mentes a betegségtől. Ahol nincs védőoltás a betegség ma is felütheti fejét.
A kanyaró az egyik legsúlyosabb, védőoltással megelőzhető fertőző megbetegedés. Hazánkban az elmúlt 10–20 évben a ritkán fordult elő. Ennek egyik oka, hogy az 1969 után született magyar lakosság 99 százaléka megkapta a védőoltást. Az oltási program bevezetése előtt a gyakran előforduló országos kanyarójárványok miatt a betegségből gyógyultakban életre szóló védettség alakult ki. A természetes és a mesterséges védettség kialakulása így összességében kiterjedt nyájimmunitást biztosított a lakosságnak.
Rossz hír, hogy a pestis, lepra, kolera elvétve ma is létezik a Föld félreeső zugaiban, de komoly kihívás elé az AIDS és a Covid 19 állítja a világot. Tavaly óta utóbbi uralja életünket. Számtalan tudós és orvos törekszik a vírus megfékezésére, mi pedig csak reménykedhetünk, hogy az orvostudomány eszközeivel sikerül megszelídíteni, és a kezelhető, kevésbé veszélyes betegségek kategóriájába szorítani a covidot.
Balla Kriszta