de vajon mennyire lesz ez széles körű?
Nem állítom, hogy ezzel veszélybe került volna az előválasztás. Mert az akkor is az, ha két jelölt közül lehet majd választani akár mindegyik körzetben. De vajon a társadalmi akaratot ugyanúgy lefedi egy két-három szereplős előválasztás, mint egy öt-hat szereplős?
Ez így egy light verzió csupán
A februári közös nyilatkozatban utólag minimum furcsán mutat az a mondat, amely szerint nem tárgyalóasztaloknál dőlnek el a jelöltek, hanem a választók dönthetnek majd, kik legyenek a Fidesz ellenzéki kihívói. Csakhogy a visszalépések, kölcsönös támogatások egészen biztosan tárgyalóasztaloknál dőltek el, legyen az egy éttermi asztal akár. Általában olyan indokkal, hogy az eleve esélyes jelöltet célszerű patronálni. De honnan tudhatja egyetlen ellenzéki párt is, hogy a lakosság nem-e éppen az ő kihúzott jelöltjét tartaná nyerő embernek? Ha ki sem teszi a kirakatba az árut, úgy azt nem lehet tetőtől talpig megvizsgálni, ízlelgetni. Megvásárolni pedig végképp nem tudja az érdeklődő. Arról nem is beszélve, hogy a legutóbbi hivatalos erőfelmérés óta eltelt már egy jelentősebb idő, azóta könnyen átrendeződhettek az erőviszonyok a körzeteket illetően.
Véleményem szerint az előválasztás jó eszköz lehet az egyetlen ellenzéki jelölt kiválasztására, azonban azt gondolom, hogy ez a voksolás úgy lenne a lakosság számára a legjobb, ha felsorokazna a rajtvonalhoz minden körzetben minden aláíró párt.
Ugyanakkor értem is az ellenzéki pártokat
Persze legyünk reálisak. Talán az összefogás legkisebb pártjai nem is tudnának eleve mind a 106 körzetben jelöltet állítani. Ha igen, akkor is ott a következő kérdés: van-e pénz a kampányra? A plakátokra? A szórólapokra? A Facebook hirdetésekre? És van-e emberi erőforrás arra, hogy egy tisztességes, hatásos kampányt, 100%-os erőbedobással, nem bénaságot mutatva, végig tudjanak csinálni minden körzetben? És akkor az infrastruktúráról nem is ejtettünk szót (irodák, telefonok, fénymásolók…). Szóval sokat lehet spórolni pénzben és emberi erőben, ha egy olyan körzetben, ahol korábbi választások alapján esélye sincs több pártnak sem, ezek el sem indulnak. Elfogadható érv is lehet mindez, tekintve hogy az ellenzéki pártok az őket érintő költségvetési megszorítások miatt nincsenek eleresztve (nem is mindegyik parlamenti párt), és minden fillérre szükség van a valódi választás kampányára.
Talán kijelenthető, hogy az ellenzéki pártoknak se pénze, se elég embere nincs arra, hogy mindegyikük saját jelöltet állítson, és annak a kampányát tisztességesen és profi módon csinálják. Így a lehetőségekhez mérten igyekeznek a legtöbbet kihozni az előválasztásból.
Nem azzal van bajom tehát, ha ez ellenzék pártjai magukhoz igazított kampányba kezdenek, tekintettel a fentiekre. Azzal már inkább bajom van, hogy ezt megelőzően a nyilatkozatokban a nép kezébe adták a döntést. Ekkor kellett volna inkább visszafogottabb kijelentéseket tenni. A végső jelöltről persze a nép dönt majd, ha maradunk ennél a kifejezésnél. Sok helyen kettő közül. És ez a nem mindegy. Ráadásul ha csak egyetlen körzetben is felmerül, hogy egyetlen favorit van és mindenkinek érdemes őt támogatni, már nem is lesz minden körzetben előválsztás. De erre nyilván figyelnek, különben az egész korábbi nyilatkozat válna már nem is minimum furcsává.
De még így is, hogy egy light verziót sikerült összehozni az előválasztásból, nem kevés dolga van az ellenzéknek. Be kell tudnia bizonyítani, hogy alkalmas a kormányzásra. Ha itt hibáznak, és egy adok-kapok lesz az előválasztási kampányból, akkor az innováció visszájára sülhet el. Tehát fel kell kötnie a gatyát az ellenzéknek, hogy saját pénzén és kampányával ne azt bizonyítsa végül, hogy mennyire nagy különbségek és egyet nem értések vannak a pártok között. Vagyis úgy kell legyőzni a másikat, hogy közben az ellenfelet nem szabad megsebezni. Hogy átviszik-e a lécet, vagy leverik, nemsokára kiderül. Már egy év sincs hátra.
Gunity Gábor főszerkesztő