1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona hazánkat. A Szovjet Hadsereg kivonásával 1944. március 19-e (ekkor szállták meg a náci Németország csapatai Magyarországot) után először fordult elő, hogy nem állomásozott idegen fegyveres erő a magyar határokon belül.
A Szovjet Hadsereg, a Magyarország szempontjából vesztes második világháborút lezáró 1947-es párizsi béke értelmében, abból a célból maradtak – ideiglenesen – Magyarországon, hogy Moszkva a nyugati szövetségesek által közösen ellenőrzött Ausztriával akadálytalan kapcsolatot tarthasson fenn. Ausztria 1955-ben visszanyerte függetlenségét, a szovjet fegyveres csapatok azonban csak Magyarországig vonultak vissza, ezzel biztosítva a szocialista tábor összetartását. Ha kellett akár fegyverrel is. Moszkva szovjet tankok segítségével leverte a keletnémet (1953) és a lengyel munkásfelkeléseket (1956), a magyar forradalmat (1956) és a prágai tavaszt (1968).
Érdemi változást a nyolcvanas évek vége, Gorbacsov fellépése hozott, amikor szemmel láthatóan gazdasági és politikai válságba került a Szovjetunió és elkerülhetetlenné vált a Szovjet Hadseregek fokozatos visszavonása a megszállt országokból.
A szovjet pártfőtitkár az ENSZ 1988. decemberi közgyűlésén bejelentette, hogy 1991-ig 50.000 katonát, 5000 harckocsit és 6 harckocsizó osztályt von ki Kelet-Európából. A Magyarországon állomásozó Déli hadseregcsoport főparancsnoka pedig 1989. január 1-jén 10.000 fő orosz katona – ez a magyarországi szovjet csapatok egyötöde – hazaszállítását hirdette meg.
1989. április 25: Kiskunhalason kezdődött meg a szovjet csapatok kivonása Magyarországról
A szovjet csapatok kivonásának első ütemét a Bács-Kiskun megyei településen, Kiskunhalason kezdték meg 1989. április 25-én. Borisz Adamenko ezredes elmondta, hogy harmincegy T–64-es típusú páncélosát vagonírozzák be a délelőtt folyamán. Majd hozzátette:
„Ez a munka olyan, mint az ékszerészeké, nagy pontosságot követel. A tankok lánctalpainak szélessége ugyanis tizennégy centiméterrel nagyobb, mint a vagonok felülete.”
A csapatkivonás megkezdésének szenzációja mellett akadt ennek a kiskunhalasi délelőttnek egy másik „kuriózuma” is: megjelent a helyszínen az olaszországi Radikális Párt színeiben olasz parlamenti képviselő Staller Ilona, közismert nevén Cicciolina is. „Felröppentett egy fehér galambot, csókokat nyomott a feszengő szovjet kiskatonák orcájára, és megállás nélkül nyilatkozott.” – számolt be az eseményről a Népszabadság akkori tudósítója. (A liberális, emberi jogokért is kiálló Radikális Párt egyébként aktív tevékenységet folytatott hazánkban, 1989 áprilisában Budapesten rendezték meg kongresszusukat és küldötteik jelen voltak a régi Fidesz kongresszusán, az SZDSZ és az MDF ’89-es küldöttgyűlésein is.)
Az 1989-es év politikai eseményei, a Vasfüggöny lebontása és a kelet-európai rendszerváltások – 1989. október 23-án a Magyar Köztársaság kikiáltása – felgyorsították az átalakulást, illetve a szovjet csapatok visszahívását. A szovjet és a magyar külügyminiszter, 1990. március 10-én aláírt egyezménye értelmében a csapatkivonások végső határidejét 1991. június 30-ában szabták meg.
Kecskeméten 1989 év végéig 700-800 katonát szereltek le
1989 áprilisában Lobanov vezérőrnagy bejelentette, hogy Kecskemétről az év végéig 700-800 katonát szerelnek le, majd ezt követően fokozatosan vonták ki a csapatokat, a tisztek családjaival és más kiszolgáló egységekkel.
A katonák kiköltözése után a cirill betűket felváltották a magyar feliratok és első lépésben az elhelyezési gondokkal küszködő Lestár Péter Szakközépiskola és Szakiskola kiköltözött Homokbányára. Majd lassan, lépésről-lépésre, de még mindig sok üresen álló épület között, egy újvárosrész született bolttal, étteremmel, kollégiummal, bölcsődével, bérlakásokkal, dolgozói szállásokkal, autista központtal, játszótérrel.
Búcsúzzunk szépen Iván…
A hatalmas volumenű szállítás ugyan a MÁV-nak egymilliárd forintnyi árbevételt hozott, de a csapatkivonást elhúzódó vagyonjogi-pénzügyi vita követte, mert az 1957-es kormányközi egyezmény több kérdést nem tisztázott. A hátrahagyott katonai objektumok át-, illetve visszaadása, leromlott állaga, az okozott környezeti károk körül forgó tárgyalások végül „nulla megoldással” értek véget, a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről. A mai napig kérdés, hogy mit kezdünk a ránk maradt objektumokkal helyben és szerta az országban.
Az utolsó szovjet katonavonat végül 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot a záhony-csapi határállomáson. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka civilben, diplomata útlevéllel június 19-én 15 óra 1 perckor hagyta el Magyarország területét.
mi kívánunk neked ennél is jobb helyet
téged Afganisztán még mindig emleget
nevedet őrzi örökre Grúzia (Aurora, Viszlát Iván, 1989)
(Régi Sziget, régi TV2, 1991-ből.)
Az Országgyűlés június 19-ét nemzeti emléknappá, június hónap utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította.
Hogy Magyarország mennyire képes – nemcsak katonai, hanem gazdasági, pénzügyi és politikai szempontból is – szabadon, függetlenül, szolidárisan és demokratikusan működő körülményeket teremteni, és azt meg is élni, az ma már a magyar választókon és politikusokon múlik. Ugyanis, ahogy a függetlenségért, úgy a demokráciáért is aktívan dolgozni kell, mert mindkettőt könnyen elvehetik, ha nem vigyázunk rá.
