A neves lajosmizsei cukrászdát, a Kiss Cukit a környéken nem igazán kell bemutatni, Kecskemétről is sokan felkeresik. A Kiss családban nem volt kérdés, hogy a két fiú továbbviszi a cukrász-hagyományokat, és ennek immár nagyon is látványos jele, hogy Dániel tavaly megnyitotta a KV & Fagyit a megújult Városház téren. „Nem szeretném egy az egyben a Kiss Cukit másolni, de minőség terén természetesen ugyanolyan magas szintet tűzök ki célul” – mondta el a fiatal cukrász. Beugrottunk egy fagyira, sütire és kávéra. Aki követi példánkat, a pisztáciás Paris-Brestet mindenképpen próbálja ki!
A Kiss Zoltán mestercukrász által 1995-ben elindított vállalkozást nagy siker koronázta, a Kiss Cuki az elmúlt közel három évtizedben ismert és kedvelt cukrászdává vált nemcsak Lajosmizsén, hanem tágabb környezetében is. Ugyan nem szakmai elismerés, de sokatmondó tény, hogy amikor a BBC brit közszolgálati televíziós csatorna hazánk kulináris térképét állította össze, a dobostorta elkészítését a Venesz-díjas mestercukrász mutathatta be.
Az apa két fia, Zoltán és Dániel is „természetesen” cukrásznak tanult – de tényleg magától értetődő volt ez?
„Nem erőltették rám, de mindig is szívesen segítettem a cukrászdában, főleg a kávé, a bonbonok és a francia desszertek készítésében. Aztán valahol a szerencsén is múlt a dolog, mert nem vettek fel arra az egyetemre, ahova jelentkeztem. Akkor még volt arra lehetőség, hogy beiratkozhassak egy másik középiskolába, így elkezdtem a Széchenyi István vendéglátóipari iskolát (ma technikum – a szerző). A szakmát otthon tanultam, de ha valahol vendéglátóhelyen jártam, mindig figyeltem, mi működik jól, mi a jó ötlet, vagy esetleg mit csinálnék másképp, ha egyszer saját helyet nyithatnék” – mondja Dániel. Szavaiból kitűnik, hogy azért igen tudatosan készült az önállóságra és üzletvezetésre.
Persze addig még volt pár állomás a szakmai életében. Folyamatosan képezte magát, elvégzett egy barista és egy kézműves bonbon készítő tanfolyamot, majd indult a Szakma Sztár versenyen, nem is eredménytelenül, hiszen az országos megmérettetésen második helyezést ért el.
„Még tanuló sem voltam, amikor édesapám elküldött a balatofüredi Bergmann Cukrászdához, mondván, ha a balatoni nyarat kitapasztalom, akkor már nagy meglepetések nem érhetnek. Valóban sokat tanultam itt. Az iskola után dolgoztam Franciaországban egy éttermi cukrászatban is és hagyományos cukrászdában is” – folytatja Dániel, és innen már egyértelmű, miért is vonzódik erősen a francia desszertekhez.
A Városház téri helyiség régóta a család tulajdonában volt, korábban működött is itt cukrászda, de már jóideje üresen állt. Dániel szerint miután a teret felújították és a közeli Iskola-tó környezete is megszépült, a hely szinte kiáltott azután, hogy itt egy fagyizót nyissanak. Hiszen jó időben, munkaidő után rengetegen sétálnak erre, főleg családok, párok, akik biztosan megállnak egy fagyira, vagy beülnek egy sütire.
Tavaly még nem volt teljesen kész a KV & Fagyi, de a nyári szezonra már kinyitottak, idén viszont már szinte minden úgy néz ki és működik, ahogy Dániel elképzelte.
„Itt nem olyan nagy a választék, mint a Kiss Cukiban. Fagyiból egyelőre tízféle közül választhatnak a vendégek, és sütiből is megelégszünk egy szűkebb kínálattal. Nem szeretném egy az egyben a Kiss Cukit másolni, de minőség terén természetesen ugyanolyan magas szintet tűzök ki célul” – hangsúlyozza Dániel.
Akkor most tulajdonképpen a Kiss Cuki magának teremtett riválist? – vetődhet fel automatikusan a kérdés, amire a fiatal cukrász nevetve mondja: lehet, hogy ez a látszat, de inkább arról van szó, hogy nyitni kívánnak azon vendégek felé, akik kipróbálnának egy új helyszínt, egy másfajta stílust vagy összekötnék a fagyizást egy sétával a tó körül. „Egymást jól kiegészítheti a két üzlet, úgyis családon belül marad” – hangzik az összegzés. Dániel arról is beszél, hogy nagyon hálás a családnak, mert gyakorlatilag a berendezéstől kezdve a kínálaton át a nyitvatartásig minden részletet rábíztak, mondván, úgyis sokat látott és tapasztalt. Ő pedig végig azt tartotta szem előtt, hogy a KV & Fagyiban legyen minden ésszerű, logikus, jó minőségű, de nem pazarlóan drága, és főképp legyen az egész fenntartható, mert: „egyszer jól elkészíteni egy sütit, kávét nem nagy kunszt, de több százszor, ezerszer – na az már kihívás”.
A fagyizó-kávézóban ottjártunkkor hatalmas volt a forgalom, egymás után vagy három iskolai osztály érkezett – tanév végi programnak ez nagyon jó ötlet volt a pedagógusoktól, láthatóan a gyerekek is díjazták. Ilyen szempontból is előnyös a szép nagy terasz, ahol a tűző napfénytől védve üldögélhetnek a vendégek. Dániel elárulta, azért vannak olyan időszakok, amikor kevesebben jönnek – főleg a munkaidő utáni órákban és persze hétvégén van igazán nyüzsgés és forgalom. A fagyikban édesapja még besegít, egyedül azért még nem bírna mindent megoldani. A bőség zavara nem fogja elriasztani a vendégeket, de a tíz még talán optimálisnak is mondható. Ránézésre a csoki, a pisztácia, a mangó és a joghurtos erdei fogy a legjobban, a gyerekeknél a Dörmi is népszerű. Dániel felhívja a figyelmet, minden alapanyag természetes, tejjel, tojással készülnek a fagylaltok.
A sütemények közül először a Rákóczi túróst kóstoljuk – hibátlan – majd egy pisztáciás Paris-Brestre nevezünk be. Soha nem volt még szerencsém ehhez a francia desszerthez, de nyugodt szívvel tudom bárkinek ajánlani. Mint kiderül, az üzletvezetőnek is az egyik kedvence, és lelkesen avat be minket történetébe, miszerint a középen lyukas, eredetileg mogyorókrémmel töltött képviselőfánkot a Tour de France elődjének tekintett Párizs és Brest közötti kerékpáros verseny és a biciklik kereke ihlette, egy francia cukrász ezelőtt tisztelegve alkotta meg süteményét. Dániel a mogyoró allergiásokra tekintettel inkább pisztáciakrémmel ízesíti, a tetejét pedig pörkölt mandulával szórja meg.
„Nagyon zavar, ha valaki azért nem tud megkóstolni egy süteményt, mert allergiás valamelyik összetevőjére. A francia desszerteknél rájöttem, hogy mivel úgyis vékony a piskótájuk, a búzaliszt helyett használhatok mandulalisztet is, nem befolyásolja jelentősen az ízét, állagát. Készítek mindenmentes szeletet is, és van kókuszos pannakottánk is kókusztejjel.”
Az eszpresszó Pasco Pass kávéból készül, és olyan, amilyennek egy olaszos eszpresszónak lennie kell: markáns, jó erős. Újabb felfedezés: a csészét Lajosmizse címere díszíti. Apró, de szép példa lokálpatriotizmusból, akárcsak az, hogy a jeges tea is a helyi telephelyű Gárdonyi Teaház teájából készül, és az ásványvizek közül a Mizse kapható.
Búcsúzóul megállapítható: a KV & Fagyi – noha elnevezése számunkra némiképp suta – egy roppant barátságos, egyáltalán nem hivalkodó hely, gyors kiszolgálással, és kicsi, de minőségi kínálattal. Romantikus randinak talán nem a legalkalmasabb, de családi, baráti találkozóknak mindenképp. És utána tényleg érdemes tenni egy sétát az Iskola-tónál.
Árak (Ft)
Fagylalt (1 gombóc): 450
Házi jegestea: 790
Eszpresszó: 490
Cappuccino: 650
Pisztáciás Paris-Brest: 1390
Rákóczi túrós: 950
