A Telex úgy értesült, hogy újabb tanárok adták be felmondásukat az Eötvös József Gimnáziumban, ami az ország egyik élvonalbeli iskolája. Messze túlmutat önmagán a további tanárok távozása, nem egyetlen intézményről szól. Mély válságát jelzi az oktatás helyzetének, anyagi és társadalmi megbecsültségének, és annak is, hogy sok tanár nem látja jelét annak, hogy a kormányzat valóban meg akarná hallani a pedagógusok problémáit és konstruktívan változtatna a rendszeren.
Szeiman József földrajz–történelem szakos tanár így nyilatkozott a lapnak:
„Az utolsó csepp a pohárban a státusztörvény lebegtetése. Ez nyilvánvaló megalázása a tanároknak. Újabb és újabb elemek kerülnek bele, bebetonoznak vitatott részeket: ilyen a 24-re felvitt kötelező heti óraszám. Tovább csökken a tanárok és az iskolák autonómiája.”
Ezek a fő okok a tanár szerint a megélhetésre elégtelen fizetések mellett, és ezért távozik sok tanár a közoktatásból.
„Meg szeretnék élni a fizetésemből, ezt szívesen kipróbálnám” – mondta Szeiman. Meglátása szerint az oktatás helyzete, a kormány által erőltetett, a parlament előtt lévő státusztörvény tartalma olyan kereteket szab, amelyekben már magasabb fizetéssel sem vállalná a tanári hivatást.
Szeiman nem látja esélyét annak, hogy változás áll be a kormányzat hozzáállásán, sőt a jelek szerint a kormány nem is bánja, ha több tanár felmond, egyszerűbb így, mintha ki kellene rúgni őket. A kormány logikája szerint ugyanis a diákokhoz képest még mindig sok az oktató.
„Ez egy ostobácska logika szerint igaz is lehetne, csakhogy ez az arány képzési struktúránkból, iskoláink számából, a gyerekek földrajzi eloszlásából adódik” – azaz önmagában ezt a számot nézni más országokkal összevetésben felesleges.
Szeiman szerint nem feltétlenül szűnnek meg iskolák a tanárok számának csökkenésével, azonban a csoportbontások megszűnhetnek (tehetséggondozást, szakköröket érintve). „A maradók óraszámai pedig emelkedhetnek, amit a jövőben belengetett fizetésemelés alig fog fedezni, így a bérek növekedése épp csak leköveti a terhek növekedésének mértékét.”
„Volt egy barátságos beszélgetésem az igazgatósággal, megértették és elfogadták a helyzetet, amelyen sajnos ők szándékaik ellenére sem tudnak változtatni” – mondta a tanár, aki későbbi helyét már az oktatáson kívül látja.
A kormányzat kompromisszumkészségére nem is lehet számítani, hiszen onnan nem a meghallgatás szándéka érződik, helyette „démonizálják a hivatását elhagyó tanárokat” – mondta Szeiman.
