Nyolcvanegyedik évében hunyt el Molnár Péter kecskeméti festő- és grafikusművész. Több, mint 50 év munkássága segít emlékezni az alkotóra.
A Munkácsy Mihály- és MMA-díjas művész kézjegyét viseli több kultikus magyar animációs film és könyvillusztrácó, festményei és grafikái kortárs közgyűjtemények darabjai a budapesti Ludwig Múzeumtól Angliáig. A sorozatos elismerések ellenére alázatos alkotóként ismerte a közönség és a hazai művészközösség.
“Molnár Péter munkái szerények, csendesek, meditatívak, elmélyülten befelé fordulóak. Képbe zárt költemények” – mondta a felesége, Szolláth Katalin grafikusművész az alkotó hetvenötödik születésnapját ünneplő kecskeméti tárlat megnyitóján. Munkássága “jórészt társtalannak, egyedül állónak tekinthető a hazai kortárs képzőművészetben” – írta Kovács Péter festő- és grafikusművész.
“A mind mennyiségében, mind méreteiben nagynak, terjedelmesnek aligha nevezhető eddigi életmű a pályakép kezdetétől öntörvényűen, autonóm módon alakult, távol vagy inkább távolságtartással az úgy nevezett művészeti élet viharaitól, csatáitól és elvárásaitól.”
Ars poeticájában is megőrizte szerénységét Molnár Péter. A “szemlélgetéssel” töltött életét tekintette annak nagyratörő szavak nélkül, “úgy, ahogy van.”
Jász Attila költő, barátja egy hozzá írt vers utolsó soraiban megosztja velünk, hogyan maradhat örök a képzőművész emlékezete:
ha rajzolok, nincsen idő, ne otthon keressetek,
hunyd le a szemed, a kép előtt mindig
